FARKAS IMRE
FARKAS IMRE
FARKAS IMRE (MSZP): Tisztelt Képviselőtársaim! A törvénytervezethez három módosító javaslatot nyújtottam be. Most kettővel kívánnék foglalkozni, amelyek arra vonatkoznak, hogy az előrehozott öregségi nyugdíj igénybevételénél adjunk kedvezményt azoknak, akik nehéz vagy egészségre ártalmas fizikai munkát végeznek, de ugyanakkor korkedvezményre mégsem jogosultak.
Meg kell hogy mondjam, óriási meglepetésemre, én ezt az általam fontosnak tartott két témát - azt hittem -, hogy majd figyelem és megértés fogja kísérni, ugyanakkor azt látom a bizottsági anyagokból, hogy lehet, hogy a problémát ugyan sokan megértették, de ezeket a javaslatokat - úgy látom - mégsem kívánják támogatni. Ehhez fűznék némi indoklást.
Én elfogadom az öregségi nyugdíjkorhatár emelésére kialakított tervezetet, és megmondom őszintén, nagyon praktikusnak is látom, hogy az átmenetet próbálja korrekt módon szabályozni a törvény, illetve az előrehozott öregségi nyugdíj igénybevételével próbál valami korrekt szabályozást kialakítani. Képviselőtársaim - úgy látom - ehhez kapcsolódva a módosító javaslataikat is ezekre a témakörökre fogalmazták meg, azaz a legtöbb módosító javaslat az átmenet szabályozását próbálja előtérbe helyezni.
(10.20)
Tehát hosszabb legyen az átmenet, vagy később induljon be a rendszer - erre kaptunk itt példát az eddigi módosító javaslatokból is, illetve a szóbeli hozzászólások kapcsán is -, illetve rendkívül nagy súlyt helyeznek a szolgálati idő beszámításánál a gyermekek számának. A legtöbb hozzászólás itt is ezzel foglalkozott. Én nem vitatom, hogy ez rendkívül fontos, de meg vagyok arról győződve, hogy egy másik elemet is figyelembe kell venni az öregségi nyugdíjkorhatárhoz fűződő emelés kapcsán bekövetkező kedvezményekhez, ez pedig meggyőződésem szerint a munkának a valós tartalma. Meggyőződésem szerint nem mindegy, hogy valaki irodai munkakörben, ügyvédként, orvosként tölti el a szolgálati idejét, vagy pedig nehéz fizikai munkát végezve. Mondhatjuk azt, hogy a törvény biztosít valamiféle kedvezményt, hiszen benntartja a törvénytervezet a korkedvezményes rendszert. A korkedvezményes rendszer pedig, mint ahogy a tervezetből is láthatjuk, az biztosítja, hogy a korkedvezményben megszerzett évekkel csökkenthető a nyugdíjkorhatár, illetve megadja most már azt a lehetőséget is, hogy a korkedvezményben szerzett éveket hozzá lehet adni a szolgálati időhöz.
Úgy érzem azonban, hogy ez mind kevés. Miért tartom ezt kevésnek? Azért, mert az egész arra a korkedvezményes rendszerre épül, arra a rendeletre, amelyik ma már elavultnak tekinthető. Elavultnak tekinthető, hiszen az akkori munkaköri besorolások is rendkívül vitatottak voltak. Elavult azért is, mert az akkor megállapított munkakörök esetében ma már jelentős leépülésre került sor. Gondoljunk csak a bányászati, a nehézipari munkáknak a számára. Ugyanakkor tudom azt, hogy jelenleg folyamatban van ennek a korkedvezményes rendszernek az átdolgozása, és teljesen korrekt módon az azt előkészítők új szempontokat is figyelembe kívánnak venni a korkedvezmény alkalmazásakor. Ilyennek tekinthető például ami eddig nem szerepelt a korkedvezményre jogosító munkakörök listáján, abban a szempontrendszerben, például a fokozott pszichés megterhelés, amit hogy egy konkrét problémát említsek, például a folyamatos és/vagy a háromműszakos munkarendben dolgozók vannak kitéve.
Ugyanide tartozik a rövid ütemidejű futószalag melletti munkavégzés is, amiről mindannyian tudunk, hogy milyen mértékben megterhelő, mégis az 1990-es rendelet ezt valamilyen szempontból nem vette figyelembe. De hogy egy más területet is említsek, pszichoszociális igénybevételt jelent például a súlyos fogyatékosoknak az ápolása, gondozása vagy az intenzív osztályokon lévő betegeknek az ellátása. Ez az új korkedvezményes rendszer, ami nem tudni, hogy mikor lép életbe, majd talán beemeli az ilyen tevékenységekkel foglalkozó embereket is ebbe a rendszerbe. De nem tudni, hogy mikor.
Ugyanakkor arról is meg vagyok győződve, hogy bármilyen új korkedvezményes rendszert fogunk is alkotni, attól függetlenül lesznek olyan munkakörök, amelyek éppen a határeset környékén lesznek, tehát már nem kerülnek be a korkedvezményes rendszerbe, és a korhatáremelés kapcsán nem élvezik azokat a kedvezményeket, ami egyébként a korkedvezménnyel összefüggésben biztosított.
Lehet, hogy csak néhány tized ponton fog ez múlni, hogy valaki két-három évig is képes - vagy kötelező lesz számára - tovább dolgozni. Én a javaslatomban arra törekedtem, hogy akik nem kerülnek be a korkedvezményes rendszerbe, de valóban nehéz, egészségre ártalmas, pszichikai szempontból terhelt munkakörben dolgoznak, azok is jogosultak legyenek valamiféle ellátásra. Az ötlet abból adódott, hogy a parlamentben korábbi törvényeknél is törekedtünk az átmenetnek a szabályozására. Gondoljunk például a családi pótlékkal kapcsolatos kérdésre, amikor a merev határok helyett próbáltunk különböző lépcsőket életbe léptetni.
Nos az én javaslatom is valamiféle lépcsőként jelenne meg. A javaslatom két részből áll. Egyrészt a korkedvezményre nem jogosító, olyan fizikai munkakörökben dolgozó nők esetében, akiknek egészségét tartós terhelés érte, akkor is legyen lehetőség az előrehozott öregségi nyugdíjra, ha ahhoz legfeljebb három évvel kevesebb szolgálati időt szereztek. Magyarán fogalmazva, aki ilyen munkakörben dolgozott, ha nem is jogosult korkedvezményre, de legalább korábban a 35 évnél hamarabb el tudjon menni ebbe az előrehozott nyugdíjba. A javaslat másik eleme ehhez kapcsolódik. Tudjuk, hogy az előrehozott öregségi nyugdíj esetében a szolgálati idő függvényében 30 naponként 0,1-0,5 százalékkal csökkenne a nyugdíjnak az összege. Én ennek a mértékét próbálnám vitatni ebben az esetben, és azt javaslom, hogy az általam érintett munkakörökben vagy tevékenységeknél csak a csökkentés 50 százalékát érvényesítsük.
Kedves Képviselőtársaim! Mint az elején is említettem, a módosító javaslatomat nem fogadta kitörő lelkesedés, és megmondom őszintén nem találkoztam olyan emberrel, aki ennek az értelmét nem látta volna jogosnak, mindössze olyanokkal találkoztam, akik azt mondták, hogy nem egzakt, nem határozható meg kellő pontossággal. Én ezt megmondom őszintén, nem is tudom vitatni. De rendkívül nehéz a rendszert egy bizonytalan helyzethez kapcsolni. Az előbb indokoltam, hogy a korkedvezményes rendszer egy régi elavult szabályozáson alapul, amelyik átdolgozás alatt van. Most azt az egzakt formát megtalálni, ami egy bizonytalan rendszertől való eltérést szabályozza, bizonyára nemcsak az én képességemet haladja meg, hanem talán az előterjesztőét is és több képviselőtársamét is. Én nagyon fontosnak tartanám, hogy mégis találjuk meg az átmenetnek valamiféle szabályozási lehetőségét ebben a körben, és én különösen kérném az előterjesztőt, illetve a témakörben érintett bizottságokat, hogy próbáljunk erre valamilyen megoldást találni. Jelentsük ki, ha már nem találunk konkrét formát, hogy a korkedvezményrendszert meddig kívánjuk például átalakíttatni, és milyen lépéseket teszünk arra az esetre, akik a korkedvezményes rendszerből majdan ki fognak maradni, de talán mégis szükség lenne őket kedvezményezni ennek a törvénynek a kapcsán. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
