DR. BALSAI ISTVÁN
DR. BALSAI ISTVÁN
DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tegnap Gál Zoltán elnök úr azt mondta, amikor az állampolgári jogok általános szabályozási elvét illetően ott benyújtott módosító indítványunkat indokoltuk, Sepsey Tamás és a magam nevében, a tekintetben, hogy a magyar állampolgársággal kapcsolatos szabályozás, ha tesz is különbséget a belföldön és külföldön élők között, bizonyos körben - politikai és adózási és egyéb körben - ne tehessen különbséget olyan alapvető politikai jogok gyakorlása terén, mint például a választójog és a szavazásokon való részvétel, akkor abban maradtunk, Gál Zoltán elnök úr javaslatára, hogy ezeket az érveket részletesen majd a mai napon, amikor ehhez a fejezethez érünk, fejtsük ki.
Ennek megfelelően ott nem részleteztük, bár az ottani felvetés tegnap arra jó volt, hogy megértsük azt, hogy nem mindenki játszik nyílt kártyákkal ennek az alkotmányozási folyamatnak a különböző kérdéseit illetően, hiszen Bauer Tamás képviselőtársunk, akinek gondolatait az imént felszólaló Szigethy István képviselőtársunk folytatta, úgy tűnik, hogy vagy nem ismerik a 194. számú, Salamon László által előterjesztett és valamennyiünk által támogatott indítványt, vagy pedig nem akarják tudomásul venni ezt a hét éve zajló és nagyon sokunk számára fontos kérdést. Ennek a kérdésnek a valódi megoldása elől, úgy tűnik, még akkor is ki akarnak térni, amikor aláírásukkal már egy jelentős előrelépést jóváhagytak.
Szeretném először is hangsúlyozni, miként ezt Salamon László képviselőtársam első felszólalóként megtette, hogy az ő javaslatát, amely tartalmazza Sepsey Tamás és az én javaslatomat teljes mértékben, azért fogadtuk el, mert ez a javaslat szövegszerűen, precízen, nem rugalmasabb, hanem világosabb és egyértelműbb, ami a külföldön élő, kétféle minőségben külföldön élő és tartózkodó magyar állampolgárok szavazati jogát és választásokon való részvételét lehetővé teszi.
Engedjék meg, hogy felolvassam a szöveget, annak megértése végett. És talán Szigethy István felszólalásával kapcsolatban is számos gondolatot nem kellett volna kifejtenie, hogyha elolvassa Salamon László - általa is támogatott - módosító indítványát: "Az országgyűlési választásokról szóló törvények a külföldön élő - magyar állampolgárságukat igazoló -, illetve a választás napján külföldön tartózkodó állampolgároknak a választásokon történő részvétele szabályait meghatározza."
Én azt hiszem, elég világos ebből az egymondatos ismertetésből, hogy két körről van szó. Két körről van szó, és nem arról van szó, amiről az imént Szigethy István képviselőtársam beszélt, és még kevésbé arról, amiről Bauer Tamás képviselőtársam tegnap beszélt. Az ő viszonylagos tájékozatlanságát nyilván menti az, hogy nem vett részt a választójogi törvény kapcsán sem abban a hétéves folyamatban, ami ezzel kapcsolatban már mindannyiunk előtt jogtörténet egy darabja - itt legalábbis -, és nem vett részt az alkotmány-előkészítő bizottságban sem, és hát szakképzettségét tekintve is más területen mozog, ezért mondhatta azt tegnap, amiről vitatkoznunk kellett Sepsey Tamással, hogy a választójog az ugye nem, az állampolgárság az nem örökölhető meg, az csak szerezhető, és nem a halállal, hanem a születéssel, de erre már nem térek vissza.
Nagyon világos ez a javaslat, amelyet valamennyi, az alkotmányozó bizottságban részt vevő párt támogatott, hogy a külföldön élő és magyar állampolgárságukat igazoló magyar állampolgárainkat a szavazásban való részvételtől nem lehet megfosztani. Ez az egyik része. A másik az a magától értetődő dolog, amely egészen egyszerűen, úgy gondolom, hogy elviselhetetlen helyzetet teremtett már eddig is, hat év óta, hogy az ideiglenesen külföldön tartózkodó, itteni, Magyarországon honos, magyar választópolgárok nem tudták a szavazati jogukat külföldön gyakorolni, hanem vagy haza kellett utazniuk, vagy elmulasztották a választásokon való részvételt.
Erről az utóbbi kérdésről, úgy gondolom, nem fontos vitatkozni. Nem hiszem, hogy ül itt, az Országgyűlésben olyan személy, vagy nem hiszem, hogy bárki kétségbe merné vonni - a parlamenten kívüli politikai erőket is beleértve - annak az igénynek a jogosságát, hogy miként azt mondjuk Románia, Ukrajna, Bulgária, Szerbia és bármelyik környező ország, amely ezzel a kérdéssel szembetalálkozik - és most szándékosan mondom a régi országokat, és nem a nagyhatalmakat, az Egyesült Államokat, Franciaországot, Olaszországot, Angliát, mert ugye az föl sem merül, hogy egy angol állampolgár nem szavazhat Ceylonban a követségen, hogyha éppen választások vannak -, de nem erről beszélünk, mert ez egy más történet, hanem arról beszélgetünk, hogy hat év után végre eljutunk oda, hogy a külföldön tartózkodó magyar, honos magyar állampolgárok, amikor úgy gondolják, és a választások alkalmával élni kívánnak a szavazati jogukkal, mind az egyéni választókerületi rendszer alapján őket megillető, mind pedig a listás választójog alapján őket megillető választási cédula átvételére, és azt nyilvánvalóan a magyar követségeken vagy esetleg a még ettől függetlenül működő magyar konzulátusokon érvényes szavazatként leadják, és ezt a szavazás összeszámlálása során figyelembe vegyék - ez tehát azt hiszem, hogy nem lehet vitás.
A másik kérdés, amelyet itt vitatnak - és az imént felszólaló Szabad Demokraták Szövetsége képviseletében felszólaló Szigethy képviselőtársam vitatott -, egy hosszabb történet. Engedjék meg, hogy felidézzem ennek a hétéves történetnek legalábbis három állomását. Amikor 1989-ben - talán naptárilag is pontosan ezen a napon vagy ezekben a napokban - hozzákezdtünk a választójoggal kapcsolatos törvényjavaslat vagy tervezet kidolgozásához, az ellenzéki kerekasztalban résztvevők és az akkori, még az állampártot reprezentáló MSZMP delegátusai és az úgynevezett harmadik oldal képviselői - talán nem lenne teljesen felesleges, hogyha felidéznék néhány nevet az ellenzéki résztvevők közül: a jelen lévő parlamenti képviselők közül Tölgyessy Péter, Kiss Tamás, Áder János, Salamon László, Torgyán József és jómagam. Valamennyien az ellenzéki képviselők körét, az Ellenzéki Kerekasztalt képviseltük. Akkor is nagyon világosan érveltünk amellett, hogy az első szabadon választott Magyar Országgyűlés létrehozásában természetesen biztosítani kell azoknak a szavazati jogot, a választásokon való részvételt, akik az országot zömmel azért hagyták el 1990-et megelőzően, mert személyükben, egzisztenciájukban és egyéb nyomós körülményeik folytán veszélyeztetve érezték magukat.
(9.20)
Ilyen vagy olyan módon, ilyen vagy olyan fokban nem értettek egyet - ahogy mondani szokták: lábbal szavaztak arra a rendszerre, amely itt 1990-ig egzisztált.
Tehát egységes volt akkor valamennyiünk nézete a tekintetben, hogy ezt a kérdést lehetőleg már a soron következő és akkor remélt, rövidesen sorra kerülő választásokon már rendezni kell. Erre nem került akkor sor. Nem került akkor sor, mert ennek a kidolgozására és a részletes szabályozására praktikus okok miatt, időtényezőben rejlő praktikus okok miatt elsősorban nem volt mód. Természetesen nem tettünk le arról, hogy ezt a kérdést rendezzük, nemcsak azért, mert a külföldről érkező kritikák és a nem magyar megfigyelők, és általában azoknak a véleménye, akik a magyar szabad választásokat fontos eseményként figyelemmel kísérték, sőt meghatározó és mérvadó országkép kialakításában vettek részt, kifogásolták ezt a megoldást, természetesen saját meggyőződésünk, és azoknak a pártoknak a programja alapján, amelyet képviseltünk, és képviselünk azóta is, ezt a kérdést nem akartuk a napirendről levenni.
Ezért került arra sor, hogy a második állomásként, amikor az a bizonyos kisebb terjedelmű módosítás a magyar választási rendszert illetően az elmúlt parlamenti ciklus második felében itt az országgyűlésen fölmerült, szintén tartalmazta azt az előterjesztést, amely megadta volna a választási jogot azoknak, akik külföldön élnek és magyar állampolgárok, függetlenül attól, hogy rövidebb vagy hosszabb idő óta élnek külföldön, illetőleg függetlenül attól, hogy az ország területén honosak, tehát itt a népességnyilvántartás alapján és adatai szerint bejelentett lakással rendelkeznek vagy sem.
Talán nem lenne teljesen szükségtelen felidézni, hogy kik szavaztak ellene, és kik szavaztak mellette. Tisztelt képviselőtársaim, és mindazok, akik itt a közvetítés miatt a jelen parlamenti ülésnapot televízió vagy rádió előtt ülve figyelik, hallgatják és nézik, emlékezetükbe idézem, hogy tömbszerűen ellene szavazott a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja, és szintén egységesen ellene szavazott a Szabad Demokraták Szövetségének képviselőcsoportja, és egyénileg szeretném kiemelni ennek a történetnek az egyénileg távol maradó, illetőleg nem szavazó, tehát a támogatást nem megadó képviselők közül olyan neveket, akiket sajnos kénytelen vagyok most ismét név szerint megemlíteni, mint például Torgyán József, Pozsgay Imre és Csurka István. Közülük kettő személy nem szerepel ma az országgyűlés képviselői között, de vitán felülállóan ezt az ügyet, a külföldön élő magyarok ügyét, beleértve a választásokon való részvétel biztosítását azóta is fennen hirdetik.
Amikor arra került a sor, hogy itt gombot kell nyomni ez ügyben, akkor lehet, hogy éppen külföldön tartózkodtak, éppen a magyarok között népszerűsítették a külföldön élő magyarok választójogának megadását, csak éppen az épp aktuális törvény megszavazásától tartózkodtak. Ez tény. Tisztelt Képviselőtársaim, Hölgyeim és Uraim, ennek utána lehet nézni, szerencsére a jegyzőkönyvek megőrizték. Még nagyon sok nevet mondhatnék, de mondjuk, talán ez most nem indokolt.
Tehát még egyszer. Az MSZP és az SZDSZ egységesen ellenezte. Hogy miért ellenezték? Annak egy részét most előadta Szigethy István az SZDSZ érvei részéről. Hogy nem lehet tudni, hogy kik ezek és mekkora tömböt képvisel ez a populáció, ezek a külföldön élő magyarok, még azt is hozzátették akkor, és az sem titok, hogy a mostani alkotmányozással kapcsolatos bizottsági ülésen az az érv is elhangzott, hogy hiszen nagyon sok bűnöző is kiment 1956-ban, megnyíltak a börtönök és így tovább, és így tovább. Ugye nem kívánják, hogy ezeket a színvonaltalan érveket itt szaporítsam. Tehát azokat az indokokat hallottuk itt, amelyeket éveken keresztül elsősorban - hangsúlyozom - a Szabad Demokraták Szövetsége részéről felsoroltak bármilyen fórumon, hogy aki nem dolgozik, ne is egyék alapon, aki nem vesz részt a Magyarország adófizetői névsorában és nem osztja az itthon élő magyar lakosság gondjait és bajait, és nem vesz részt az ország mindennapjaiban, gondjaiban és örömeiben, az miért is venne részt a választásokon.
Csakhogy tisztelt képviselőtársaim, a helyzet nem ilyen egyszerű, mint semmi, ez a kérdés sem olyan egyszerű, hogy így meg lehessen válaszolni. Nagyon egyszerű érvekkel ezt az érvelést meg lehet cáfolni, hiszen ki vonná kétségbe, hogy Magyarországon, az itt lakók, itt honos magyar állampolgárok közül meg kell, hogy illesse a választójog azokat is, akik nem fizetnek adót, mert nincs annyi pénzük, egyáltalán nincsen jövedelmük, vagy nem dolgoznak, mert már nyugdíjasok, vagy betegek, eltartásra szorulnak, mert ápolásra és eltartásra szorulóként éltek, éveken keresztül kórházi kezelés alatt állnak, esetleg már mozgásképtelenek. Ki gondolná azt, hogy ezt a súlyosan nagyszámú populációt megfosztaná azért a választási jogtól, mert nem adóznak, nem tesznek le az ország, a költségvetés, a pénzügyminiszter asztalára megfelelő forintokat.
Ennek a gondolatnak ugye nyilvánvaló háttere egy, már 150 évvel ezelőtt is már megbukott gondolat, hogy akinek megfelelő vagyoni feltételei vannak, és ezt bizonyítja, csak az rendelkezzék választójoggal. Én remélem, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége nem fog tudni ezekkel az érvekkel már valódi támogatást szerezni ennek a kérdésnek a kapcsán.
Nézzük a másik indokot! Kik is ezek a személyek? És egyáltalán, milyen jogon? Hát nem is tudják ők, hogy magyar állampolgárok, hát tulajdonképpen egy olyan jogban részesítené őket a Magyar Köztársaság Országgyűlése, alkotmányos előírás alapján a választójogi törvény módosítása vagy újraszerkesztése alkalmával, amely egy olyan üres és hát gesztus értékű felruházás, amellyel egyrészt nem tudnának élni, vagy nem is akarnak élni, vagy tájékozatlanságuk folytán a magyar belpolitikai helyzetet meghatározó vagy legalábbis szignifikáns módon, olyan irányban befolyásolnák, amely a magyar közállapotoknak nem felelne meg. Ezeket a közállapotokat torz irányba befolyásolná, és nem várt és nem kívánt eseményeknek lennének előidézői. Hát erről sincsen szó. Szeretném felhívni tisztelt képviselőtársaim figyelmét, hogy az imént felolvasott módosító indítvány nagyon világosan tartalmazza, hogy milyen feltétellel vehetnek részt a választásokban azok a magyar állampolgárok, akik most külföldön élnek. Nos, ez a feltétel se több, se kevesebb, mint az, magyar állampolgárságukat igazolni kell. Tehát nem arról van szó, tisztelt képviselőtársaim, nézetünk szerint, hogy gondolom Salamon László is erre gondolt, hogy besétál valaki a Magyar Nagykövetségre mondjuk Camberrában, és azt mondja, hogy az én nagyapám ide kivándorolt, Ausztráliába, engem így és így hívnak és én kérem a szavazólapomat. Nem erről van szó. És úgy gondolom, hogy Szigethy István képviselőtársam is van olyan képzett jogász képviselő, hogy tudhatná, hogy nem erről lehet szó. Hiszen a magyar állampolgárság igazolása az egyenértékű azzal, hogy ki kell váltani a magyar útlevelet. Az elmúlt hat év alatt, aki külföldön járt, volt szerencséje tapasztalni, ha elment Torontóba, a Magyar Házba, vagy bármelyik magyar követségre, a nyugati magyarság bármilyen eseménye kapcsán az ott jelenlévők legféltettebb és legbüszkébb dokumentumként húzták ki azt a magyar útlevelet, amit nagy-nagy utánajárás kapcsán végre egy-két éves várakozás után kiállított részükre a magyar külképviselet, a Magyar Külügyminisztérium, előzetes jóváhagyás alapján.
Tehát nagyon sok van amögött, hogyha egy külföldön élő magyar állampolgárnak, aki nem honos Magyarországon, a magyar állampolgárságát igazolnia kell. Természetesen igazolnia kell az állampolgárság fennállását, ez egy jelentős procedúra, ez hónapokat, fél évet is igénybe vehet. Jó időben kell ehhez hozzákezdeni. Megkockáztatom azt, hogyha 1998-ban a választások lesznek valamikor két év múlva ebben az évszakban, tavasszal, nyár elején, akkor már most hozzá kellene kezdeni valamennyi külföldön élő, Amerikában, Dél-Amerikában, Ausztráliában és máshol élő magyarnak ahhoz, hogy bombázzák a követségeken és a konzulátusokon keresztül a különböző okmányokkal, az anyakönyvi hivatalokon keresztül, a magyar állampolgárság fennállását bizonyító okirat kiadásáért és magyar útlevél beszerzéséért a magyar hatóságokat.
Vajon mit gondolnak tisztelt képviselőtársaim, hány ember lenne az a külföldön élő magyarok közül, aki ezt - a mondom még egyszer -, egyáltalán nem könnyű, és megkockáztatom, nem is nagyon olcsó eljárást választaná. Nyilvánvalóan nem nagyon sok.
(9.30)
De minőségében vajon kikről lenne szó, tisztelt képviselőtársaim? Azt hiszem, nem járok messze az igazságtól, hogyha azt mondom, hogy a legjobb nemzetpolitika szolgálatában álló, azon honfitársainkról lenne szó, akik azóta is, negyven év, harminc év, ki tudja, hány év óta vállalják a magyarságukat, és ezt a minimális politikai jogot szeretnék garantálva látni, amivel - azt hiszem, hogy - nemzedékekre történelmi igazságot szolgáltatna a szabadon választott Magyar Országgyűlés. Nem lehet kétségbe vonni, tisztelt képviselőtársaim ennek az igénynek a jogosságát. Hogy hogyan oldjuk meg, az a mi dolgunk. Az már a mi dolgunk, tisztelt képviselőtársaim, hogy a magyar választási rendszer ezekre az esetekre milyen szabályozást tartalmazzon. Nyilvánvalóan több jogot nem kaphat az, aki külföldön él és szavazni kíván, mint aki itt él Magyarországon és szavazni kíván. Többet nem, de annyit igen. Tehát nyilvánvalóan az egyéni képviselőkerület jelenlegi rendszerében nem lehetne biztosítani a szavazati jogot, hiszen az egyéni képviselőhöz jutás lehetősége az lakóhelyhez kötött. Hiszen nagyon jól tudjuk, hogy a választói névjegyzékben azt veszik föl, aki az adott országgyűlési választókerületben lakik. És hiába megy Kalocsáról Kiskunmajsára, nem fog tudni Kiskunmajsán szavazni a kiskunmajsai egyéni képviselőre.
Talán nem teljesen fölösleges ezeket a szabályokat felidézni, mert nekem úgy tűnt, hogy Szigethy István képviselőtársam feledékenységből ezeket elfelejthette, és úgy gondolta, hogy az egyéni képviselőkerületekre is lehet külföldön szavazni. Nem lehet, tisztelt képviselőtársam, mert az magyarországi belföldi lakóhelyhez van kötve. Úgyhogy ez a kérdés nem kérdés, ez a probléma nem probléma. Probléma az, hogy akkor mégis mire és hogyan szavaznának. Azt hiszem, nagyon világosan, már most meg lehet jelölni azt az irányt, hogy hol lehet a választójogot gyakorolni a külföldön történő szavazás során. Nyilván az országos listát állító pártok listáira lehet leadni a szavazatot. Hogy miért, azt hiszem, kézenfekvő. Megyei listákra szintén nem lehet szavazni, mert mint ahogyan az az egyéni képviselőkerületekhez, lakóhelyhez kötődik, ugyanúgy a megyei listás képviselő-választási lap átvétele is ugyanazon választói névjegyzék alapján a lakóhelyhez kötődik, és nem veheti át a Tolna megyei listás szavazólapot az, aki Baranya megyében lakik. Azt hiszem, hogy Szigethy István képviselőtársam is tisztában van ezzel, és mindenki, aki ellenzi ezt a megoldást. Elegendő, hogyha fellapozzák a magyar választójogi törvényt, és akkor mindjárt tisztában lesznek azzal, hogy mondjuk Torontóból nem fognak a mátészalkai választókerület képviselőjelöltjére szavazni, és nem fognak a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei listára sem szavazni.
Mire lehet akkor tehát szavazni? Kizárólag az országos listára. Miért jó ez? Természetesen azért jó, mert ezzel egy rendkívül egyszerű és rendkívül plasztikus módon gyakorolható szavazati jogról van szó. Hiszen országos listát - ugyancsak hatályos magyar választási törvény alapján - azok a pártok állíthatnak, akik nagyon nehéz feltételeknek eleget téve reprezentálják az ország politikai térképén azt az erőt, amely az ország területének nagy részén megyei listák állítását és a megyéken belül nagyrészt egyéni képviselő-állítást, ennek megfelelő feltételek teljesítését jelentik.
Tehát valóban Ausztráliában is, Franciaországban is és máshol a világon azok a politikai erők lesznek ismertek, az hat, nyolc, tíz párt, akik országos listát tudtak és minden bizonnyal a jövőben is tudnak állítani. Hogy e között nem lehet eligazodni? Hogy e között a külföldön élő és szavazati jogukat gyakorolni kívánó magyar állampolgárok majd nem tudnak megfelelően szavazni. Talán bízzuk rájuk, tisztelt képviselőtársaim. Talán bízzuk rájuk, és vegyük figyelembe azt, hogy egy évvel a magyar választások után - 1994-et követő választások után - Magyarországon közvélemény-kutatási adatok még mindig utaltak arra, hogy még mindig azt hitték, hogy Antall József a miniszterelnök.
Sajnos, nem így volt már akkor sem, tisztelt képviselőtársaim, de azért a magyar választópolgárok tudomását és információit és ismeretszintjét ne lokalizáljuk a Magyar Köztársaság területére. Nagy tévedésben van az, tisztelt képviselőtársaim, aki azt hiszi, hogy egy külföldön élő magyar emigráns vagy bármilyen okból külföldön tartózkodó, aki tesz azért, hogy magyar útlevelét megszerezze, aki ismeri a magyar politikai viszonyokat, hogy az nem tudja eldönteni x vagy y párt listájára adja le szavazatát. Ne becsüljék le, tisztelt képviselőtársaim azokat a magyar állampolgárokat, akik az adott ország állampolgáraiként rendszeresen szavaznak, és van némi politikai ismeretük, és van némi képük a demokráciáról, mert már több évtizede egy olyan országnak a polgárai, ahol ez magától értetődő.
Úgyhogy én azt hiszem, tisztelt képviselőtársaim, nincs értelme erről vitatkozni. Arra kell gondolni, hogy milyen munkát kell elvégezni, hogy ez a szavazati jog valóban megvalósulhasson. Biztos vagyok benne, hogy Salamon László képviselőtársam az indítványában erre gondolt, és úgy éreztem a ma reggeli okfejtéséből, hogy ezt így gondolja, és aki másképp gondolja, az - ma még egyszer mondom, - vagy nem olvasta el a módosító indítványt, vagy pedig nem játszik nyílt kártyákkal. De megmondtuk, megmondjuk és meg fogjuk mondani, hogy a Magyar Demokrata Fórum ettől is függővé teszi a továbbiakban részvételét, illetőleg támogatását a folyamatban, mert ezt a kérdést, hét év után ha nem tudja elintézni a Magyar Parlament, az nem kíván komolyan alkotmányozni. Mi pedig egy komolytalan alkotmányozásban nem kívánunk tevőlegesen részt venni, illetőleg a nevünket adni ehhez.
Tisztelt Képviselőtársaim! Rátérve arra a módosító indítványra, amelyet Sepsey Tamás képviselőtársammal együtt adtunk be, és amelyről volt már itt szó, a 202.-es számúról. Elérkeztünk a részletes vitában az egész ügy neuralgikus pontjához. Ahhoz a ponthoz, tisztelt képviselőtársaim, amely egy évvel ezelőtt is már nagyjából sejthető volt, és azóta csak erősödik bennünk a sejtelem, már nem is gyanú, most már biztos tudomás, mert imént hallottuk Szigethy István képviselőtársunkat. Ő arra gondol, hogy a magyar alkotmányozás folyamatában jelenleg egy kitöltetlen csekkel, egy ilyen biankó felhatalmazással rendelkező fejezet, mint legfontosabb választási szabályokat előírandó fejezet egy új választójogi megoldással töltendő ki. Ha jól értettük a fejtegetéseit, képviselőtársam két választás arra a meggyőződésre jutott - nyilván nem saját álláspontját, hanem pártja álláspontját, részben legalábbis annak az álláspontját is közli -, hogy nem felel meg ez a választási rendszer Magyarországon. Mert íme, lám-lám neves politikusok egyéni kerületben nem tudtak bejutni, a pártjuk viszont bejutott. Nyilván pártja elnökére gondol, aki másodszor sem került be egyéni jelöltként zuglói választókerületben, és egy ismertebb színésznő a Magyar Szocialista Párt részéről, bizonyosabb politikai előképzettség nélkül, de ismertsége okán sikeresebben szerepelt. Ez így van, képviselőtársam. Ez még azonban nem lehet ok arra, hogy a több, mint száz éve megszokott magyar választási rendszerből az egyéni képviselőkerületi rendszert torzítva, azt lefojtva, azt valamilyen formában megtagadva másban gondolkozzunk. Magyarországon tudomásul kell venni, tisztelt képviselőtársaim, hogy a választópolgárok igenis egyéni képviselőt kívánnak választani. Mégpedig belátható számú választópolgár ügyeit képviselő egyéni képviselőt akarnak választani. Jelenleg 60 ezer egyéni képviselői választópolgára van egy-egy képviselőnek. Ez még belátható szám, bár már a szélén van a beláthatóságnak. Ha arra gondolnak tisztelt képviselőtársaim, hogy 100 vagy 120 ezer képviseltet lehet képviselni egyéni képviselőként pártfrakcióban ülve ebben a parlamentben, akkor tévednek, tisztelt képviselőtársaim. Magyarországon ez jelenleg nem alkalmazható. Azt hiszem, hogy nem lehet kétségbe vonni, hogy a kampányok - és volt szerencsénk már két választási kampányban részt venni -, természetesen a pártok választási programjairól szólnak, de mindamellett a választópolgárok azzal az emberrel akarnak megismerkedni, aki őket képviselni óhajtja, aki a bizalmukat el kívánja nyerni adott választásokon. Aki ennek az ellenkezőjét bebizonyítja a Magyar Demokrata Fórum számára, annak én előre gratulálok, és akkor ha ezek az érvek nyomósak és gyakorlatban igazolhatóak, akkor mi a véleményünket hajlandóak vagyunk felülvizsgálni. Addig azonban nem.
Tisztelt Képviselőtársaim! Tehát száz szónak is egy a vége. A választási rendszernek, annak a vegyes jellegének a megváltoztatása, ami arányaiban eltolná az egyéni és a listás képviselők arányát a lista javára, az nem felelne meg ma a magyar társadalom elvárásainak. Tehát ilyenben ne is gondolkozzanak, mert ilyet az alkotmánykoncepció jelenleg sem tartalmaz, és ilyen alkotmányszövegezési időszakban történő megfogalmazását nem fogják - nemcsak a Magyar Demokrata Fórum, hanem más - ellenzéki pártok sem fogják támogatni. De én azt hiszem, hogy a kormánypártok között is ma még áthidalhatatlan nézeteltérések vannak és nézetkülönbségek, úgyhogy kár olyanról beszélgetni tisztelt képviselőtársaim, amelyről azt sem tudjuk, hogy ki mit akar.
Ezzel szemben miről beszélgessünk, erre tettünk javaslatot Sepsey Tamás képviselőtársammal, arról beszélgessünk, ami a hatályos választási törvényben van. Hiszen ott van az előírás az alkotmányozási koncepció elején, hogy bele kell írni az alkotmányba a választási rendszer legfontosabb szabályait. Melyek ezek a szabályok? Mi - úgy gondolom, - megfogalmaztuk, hogy melyek ezek a szabályok. Itt felolvasom, hogy mire gondoltunk. "Rendelkezni kell az egyéni és a listás képviselők arányáról." Az előbb erről beszéltem, még számtalan indokot lehet arra találni, hogy miért nem lehet ezt megváltoztatni, és minden szerencsétlen változtatás beláthatatlan következményekkel jár. Ha csak eggyel csökkentik tisztelt képviselőtársaim az egyéni képviselők számát, máris át kell rajzolni az ország választási térképét.
(9.40)
Belegondoltak abba, hogy mit jelent ez? Belegondoltak abba, hogy a megyei listák mandátumainak számától kezdve, a képviselőkerületek határai, és újra és újra előkerülnek, és 7 évvel ezelőtt is előkerült problémákat most indokolt lenne megváltoztatni és X, vagy Y várost megfosztani az egyéni képviselőtől, vagy a kerületeket még aránytalanabbá tenni? Én azt hiszem, nem gondolták ezt végig tisztelt képviselőtársaim, akik ezen gondolkodnak. Tehát ez lenne az első. A másik az országos lista és a területi listák aránya, jelenleg, álláspontunk szerint úgy, ahogy funkcionál. Lehetne biztosan szerencsésebb. Aki tud jobbat, az pontosan, precízen fogalmazza meg és írja ide bele a módosító indítványok közé, itt ma estig még van erre mód. De csak úgy beszélni valamiről, tisztelt képviselőtársaim, hogy nem tudjuk, hogy mi van mögötte - hogy nem azt szoktuk mondani - ugye gyakran halljuk ezeket és mások is hangoztatják, hogy nem nagyon szerencsés a megyei listák aránya, mert a megyék között aránytalanságok vannak, hiszen vannak kis megyék, 4-5 mandátummal, egyéni képviselőivel, ott ugye eleve hozzá kell - már az eredeti számítás szerint is egyet hozzá gondoltunk - adni az elosztásnál, és vannak nagy megyék, ahol ez viszonylag szerencsésen funkcionál. Azoknál a megyéknél, ahol kisebb mandátumszám van, a meg nem szerezhető mandátumok az országos listán érvényesülnek, illetőleg ott kell a kompenzációt végrehajtani. Igen, tisztelt képviselőtársaim, Magyarországon a megyék aránya ilyen, amilyen. Tehetünk róla? Nem tehetünk róla. Természetesen boldogok lennénk, hogyha egyforma nagyságú megyék lennének, és hogyha nem kerülne arra sor, hogy össze kell vonni 5 megyét Borsod-Abaúj-Zemplén, Abaúj-Torna-Gömör-Kishont - nem tudom még mit -, és akkor nem lenne ilyen nagy megyéje Észak-kelet Magyarországnak, hanem egységesen mindegyik az imént felsorolt kötőjellel ellátott megye önálló megyeként működne. Jelenleg erre nincsen módunk, azt hiszem tudják, hogy miért nem.
Addig, amíg Magyarországon a megyerendszer ilyen, és addig Magyarországon a területi politikai felosztás megyerendszeren alapszik, a választójognak is ehhez kell igazodni. Tehát, ha van megyei lista, akkor a megyék egymáshoz vetített aránya bizonyos aránytalanságot indokol. Ez azonban többé kevésbé az országos listán kompenzálódik. Tisztelt képviselőtársaim! Ugyancsak fontosnak tartjuk a parlamenti bejutási küszöbnek a rövidítését, hiszen kaptunk kritikát - itt az alkotmányozási folyamatban -, de akkor is, amikor ennek a módosítását a parlament az akkor többséggel megszavazta, hogy 4 százalékról 5 százalékra, tehát írd és mondd 1 százalékkal felemelte 1993-ban a parlament és ez nagy kritikákat váltott ki - természetesen - elsősorban azoknak a politikai erőknek a részéről, akik úgy gondolták, hogy négyet még igen, de ötöt nem érnének el. Szerencsére az 1994-es választások nem igazolták a félelmeket, mert egy párt sem volt olyan, ami a négyet meghaladta volna, de az ötöt nem érte el. Tehát ez, hogy úgy mondjam okafogyottá vált. Most 5% a parlamenti bejutási küszöb. Én azt hiszem, hogy hosszú időre rögzíteni kell, hogy ez maradjon, vagy legyen 5 és fél, vagy négy és fél, mindegy, valahogyan rögzítsük, hogy körülbelül ez a parlamenti bejutási küszöb itt és most Magyarországon, az elkövetkezendő választásoknál nem változik. Ahogy ezt Salamon László nagyon plasztikusan elmondta, nem kívánom az érveit megismételni, csak becsületes, nyílt kártyákkal lehet a választási rendszerrel kapcsolatban, egy adott parlamenti erőviszonyok szerint kormányzó koalíciónak úgy módosítani és úgy jobbítani - hogy ezt a szót használjam -, hogy abból ne lógjon ki a lóláb, hogy abból ne arra következtessen mindenki, hogy az éppen aktuálisan következő választáson jobb pozíciókat kívánnak elérni. Ezért mondjuk azt Sepsey Tamással, hogy ezt is rögzíteni kell az alkotmány koncepciójában. Mivel nincsen másik választójogi törvény és úgy tűnik számunkra, hogy nem is nagyon lesz, mert akkor már ezt tárgyalnia kéne az Országgyűlésnek, mert 1996. június vége felé úgy gondolom, ha lenne egy másik választójogi törvényre vonatkozó, írásba foglalt elképzelése a kormánynak, vagy másoknak, azt már ide behozta volna a parlamentbe és nem játszaná el azt a trükköt, hogy előbb alkotmányozzunk és utána majd a választójogi törvényről gondolkozzunk. Ezt gondolom nem gondolják komolyan, tisztelt képviselőtársaim és a kormány sem gondolja komolyan. Bár éppen most nincs itt egyetlenegy illetékes tagja sem a kormánynak, de aki hallja, adja át nekik és kérdezzük meg a véleményüket, hogy mi mégis a szándékuk? Ugyancsak fontosnak tartjuk, hogy az egyéni választókerületek nagyságáról szóljon az alkotmány koncepciója, illetőleg a szöveg. Az imént már mondottam, nem sorolom elő az érveket. Magyarországon egyéni választókerületi rendszer volt, van és még hosszú ideig lesz. Ezeknek a nagyságáról, arról, hogy körülbelül mekkora - magyarul -, hogy most ugye a jelenlegi létszám alapján az ország lakosságának sajnos rohamos fogyását is figyelembe véve, azért nagyjából meg lehet határozni, hogy jelenleg a képviselőknek a közel fele 186 egyéni képviselői kerület van. Úgy gondolom, hogy ennek a körülbelüli meghatározása, vagy a lakosság választópolgárok számához való hozzárendelése formájában így, vagy úgy, de megteendő, mert különben nem tudjuk, hogy valóban hát milyen jogbiztonság, közjogbiztonság, - mert az is a jogbiztonság fogalmába tartozik -, várható itt az elkövetkezendő hónapokban és években.
Ugyancsak nagyon fontosnak tartjuk rögzíteni ebben az alkotmányban, ennek már a koncepciójában is, hogy kétfordulósak Magyarországon az országgyűlési választások. Azért kétfordulósak, mert 1989-ben és 1990-ben ezt rögzítette a magyar választási rendszer, ez alapján választottunk 1990-ben, ez alapján választottunk 1994-ben. Volt akinek jól sikerült, volt akinek rosszul sikerült, megcserélődtek az erőviszonyok. A kétfordulós jelleg indokoltságát azt hiszem nem lehet kétségbe vonni, az nem érv tisztelt képviselőtársaim, hogy csak 10 százalékban rajzolta át az egyéni képviselőkerületek tekintetében a második forduló az elsőt, és hogy mondjuk, hogy harmadik helyről nem nyert valaki. Ezt bízzuk a választópolgárokra tisztelt képviselőtársaim. Döntsék el ők, döntsék el a pártok a két forduló között, hogy ki kivel, milyen koalíciót kíván kötni, milyen választási szövetséget ajánl az, aki hátrányosabb helyzetben van.
Egyébként szeretném emlékeztetni önöket, hogy nagyon jelentős módosulások történtek, lehet, hogy százalékosan ez csak 10% volt a bekerülést illetően, de az egyrészt sok - nagyon helyesen jegyzi meg Boros Péter képviselőtársam -, de személyi összetétel és a bejutó képviselő személye tekintetében igen jelentős átrendezések történtek. Elegendő, tehát 1990 budapesti választókerületekre gondolni, amikor ugye a Magyar Demokrata Fórum igen sikeresen tudott az első fordulóhoz képest a második fordulóban szerepelni, de mondhatnám a fordítottját is, tehát amikor ez nem volt - sajnos - ilyen sikeres történet a mi pártunk szempontjából, de volt sikere másnak.
Tisztelt képviselőtársaim! Tehát arra - arra nem is merünk gondolni -, hogy valaki, itt a hatalom gyakorlói és megfelelő létszámú parlamenti képviselői mandátum birtokosai közül arra gondolhatna, hogy miként azt tették 1991 őszén, egyfordulós választásokká silányítják a Magyar Országgyűlés legközelebbi megválasztásának a szabályait. Én nagyon szeretném, hogyha komolyan vennék ezeket a gondolatokat, amelyet a mi pártunk nevében itt most előadtunk - most már én másodikként - és természetesen átgondolnák a tisztelt pártok, parlamenti pártok és képviselőik, hogy vajon nem késtünk-e el már most is annak a rögzítésével, hogy milyen választási elemeket kell az alkotmány koncepciójának tartalmazni? Vajon miért van ott az alkotmány kidolgozásának egyik, első rendelkezéseként megfogalmazottan, hogy - igen - a fejezetet erre vonatkozóan meg kell írni. Nem tudtuk megírni. Tulajdonképpen nem is lenne mit tárgyalnunk, hiszen hogyha ez nincs megírva, akkor bármilyen szép érvek is szólnak a négyfokú bíróság és a különböző egyéb kérdések kapcsán az alkotmányos problémák megoldása tekintetében, bármilyen szép nézeteket ütköztetni, a lényeget illetően nem mondtunk semmit. Mert azért azt vegyék észre tisztelt képviselőtársaim, hogy a közvéleményt - ha egyáltalán valami az alkotmányozásból foglalkoztatja -, akkor ez az egyik legneuralgikusabb pontja, hogy vajon meg kívánják-e változtatni a maguk javára, maguk vélt javára fordítani a választási rendszert a koalíciós pártok, vagy sem. Jelenleg erről semmit sem tudunk, hogy ilyen ne fordulhasson elő, ezt célozza a módosító indítvány. Úgy, hogy tisztelt képviselőtársaim röviden ebben tudunk összefoglalni a két lényeges kérdést illetően, azoknak a módosításoknak az irányát, amelyet részben elismert a bizottság, bár most utólag vitássá teszi és magyarázza és értelmezi - nagyon szerencsétlen dolog-, a másik amit nem ismert el és nem támogatott a két koalíciós párt, szeretnénk ennek az újrafelvetését kérni, ennek a támogatását kérni azoktól, akik itt vannak és akik nincsenek itt.
Köszönöm figyelmüket. (Taps)
(9.50)
