DR. BALSAI ISTVÁN
DR. BALSAI ISTVÁN
DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Csákabonyi képviselő úr két dolgot érintett, mint holnap tárgyalandó kérdést, az egyikkel teljes mértékben egyetértünk a magunk részéről is. Eddig is támogattuk, ezután is szeretnénk támogatni. Szeretnénk a Fideszt, akik most szintén nincsenek itt, rábírni majd holnap, persze észérvekkel, nem is lehet más módon, hogy valóban a védői immunitással kapcsolatos, korábban is már megfogalmazott elvárást az alkotmány tartalmazza. Nem azért, mert az ügyvédek, a volt ügyvédek vagy egykori ügyvédek ezt nagyon fontosnak tartják, hanem azért, mert ez egy olyan alkotmányos, az igazságszolgáltatási elvek közé illeszkedő alapértéke a magyar jogrendnek, amelyet az alkotmány nem nélkülözhet, nem hallgathat erről, és többek között a hatályos alkotmány is tartalmazza ezt.
Jól emlékszünk arra, hogy néhány évvel ezelőtt milyen nagy dolog volt az, akik akkor is figyelemmel kísérték itt a demokratikus szellők nagyon enyhe fújdogálását, hogy ez a jog belekerült annak idején a magyar alkotmányba, még a jogállamot megelőző, deklaráló időszakban.
A másik kérdéssel kapcsolatban engedjék meg, már az általános vita kapcsán már viszonylag részletesen szólhattunk erről, és mások is szóltak, többek között megint utalok Isépy Tamás képviselőtársam felszólalására, mármint a bírói tanács, igazságszolgáltatási tanács stb. elnevezéssel illetett grémium felállítására tett kísérletekkel kapcsolatos állásfoglalásunkról.
Néhány pontban hadd foglaljam össze nézeteinket. Ez hat éve egyre terebélyesedő, hólabdából most már lassan-lassan valóban hógörgeteggé növekvő probléma, de hozzáteszem nagyon halkan, valójában álprobléma, nézetünk szerint. Én azt is megkockáztatom, tisztelt Országgyűlés, mivel itt elhangzott Csákabonyi képviselő úr részéről, hogy ne vessünk gátat, ne szabjunk gátat, végre lássuk be, csökönyös álláspontunkat feladva, hogy egy igazságszolgáltatási reformfolyamatnak ez nem állhat most már útjába. Megkockáztatom, hogy ez a megállapítás nem egészen megalapozott Csákabonyi képviselő úr részéről, hiszen az igazságszolgáltatás reformját, ha ezt a szót használjuk, nagyon nagy, korszakos lépésekben a Magyar Köztársaság Parlamentje 1990 és '94 között nagyon nagy, döntő mértékben elvégezte. Ezen lehet simításokat végezni, lehet különböző korszakos elképzeléseket kimunkálni, de az az út, amelyet most megint csatlakozó módosító indítvánnyal kíván képviselőtársam újratárgyaltatni, az nem tartozik ebbe bele.
Miért nem tartozik ebbe bele? Azért, tisztelt képviselőtársaim, mert véleményem szerint a bíróságokat egyáltalán senki nem irányította külsőleg. Nagyon szeretném, ha ezt a fogalmat elfelejtenénk. Én magam is használtam, önkritikusan mondom, de ha önök végigolvassák ma az alkotmányos szabályozást, és a gyakorlatban is végignézik a bíróságok, mint az állami intézményrendszer jelentős szervezetének az életét, akkor azt kell, hogy megállapítsák, hogy senki, legkevésbé az igazságügy-miniszter - vagy a helyettese vagy a kormány bármely tagja - az, aki a bíróságokat igazgathatná külsőleg.
Önmagában ez a fogalom alkalmatlan arra, hogy ennek a felváltását követően egy másfajta, úgynevezett bírói minisztérium felállítására tegyünk kísérletet, mert ez nem más, amit itt hallottunk, mint egy olyan bírói minisztérium, amelynek az élén egy kuratórium áll, nem egy személy, hanem valamilyen grémium, hasonlatos talán a televízió jelenlegi, médiatörvény által szabályozott állapotaira. Persze, mutatis mutandis, és a hasonlat csak nagyon-nagyon-nagyon tág megközelítésben alkalmazható.
A bíróságok külső igazgatásának hiányát azzal szeretném indokolni, hogy ma Magyarországon senkiből nem lehet bíró, ha egy bírói tanács ezt nem javasolja, ha ezzel nem ért egyet. Hát, kérdezem én, hogy hogyan lehet igazgatni külsőleg egy bírói kart, hogyha a bírák döntik el azt, hogy kiből lesz bíró, például. Ha a bírák úgy döntenek, hogy valakiből nem akarnak pályázat útján bíróvá váló személyt, kollégát csinálni, javasolni, abból nem lesz bíró.
Szeretném megmondani, hogy Magyarországon senkinek, legkevésbé az igazságügy-miniszternek vagy a köztársasági elnöknek sincsen arra joga, hogy bírót kreáljon. Mint ahogy ahhoz sincsen joga, hogy bírót elmozdítson. Sőt, még ahhoz sincsen joga, hogy bírót áthelyezzen. Ahhoz sincsen joga, hogy a fizetését csökkentse. Ahhoz sincsen joga, hogy prémiumokat osztogasson neki, kitüntetéseket, jutalmakat.
Számtalan jogeset, alkotmánybírósági döntés és egyéb alátámasztandó háttérinformációval szolgálhatunk, de azt hiszem, mindenki tudja ezt, aki itt ül, különösen azok, akik ennek az ügynek ismerői. Tehát a bíróságok külső igazgatása - abból a szempontból, hogy lesz-e valakiből bíró, hová megy, mit csinál, melyik bíróságon dolgozik, milyen előmenetele van, milyen javadalmazása van, milyen ügyeket kell tárgyalnia - semmilyen szín alatt így nem valósítható meg Magyarországon a jelenlegi alkotmányos szabályok és a bírósági törvény alapján.
Lássuk akkor a kérdés másik oldalát. Mégis miről van szó, amikor tévesen azt hisszük, hogy a bíróságok valamilyen külső igazgatás alatt, valamilyen szolgasorban vannak még mindig, már hat éve megtörtént a Magyar Köztársaság jogállammá nyilvánítása, és még mindig nincsen bírói függetlenség.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az a tény, hogy Magyarországon a Magyar Köztársaság kormánya nem terjeszthet elő költségvetést az Országos Bírói Tanács egyetértése nélkül, önmagában kizárja azt, hogy bármilyen csekély mértékben is kormányzati, vagy bármilyen függésben lennének a bíróságok, és valami külső igazgatási feltételeknek kellene hogy megfeleljenek. Szeretném persze, mindjárt hozzátenni, hogy a Magyar Köztársaságnak a jelenlegi kormánya ezt a követelményt szereti figyelmen kívül hagyni, és előfordult már az, hogy itt egy olyan költségvetést tárgyaltunk, amellyel nem értett egyet az Országos Bírói Tanács, lelke rajta, a jelenlegi kormánynak valószínűleg nem öregbíti az igazságszolgáltatás alapelveinek és a törvényi kötelezettségek betartásának a követelményét. Másodjára aztán sikerül beszerezni az Országos Bírói Tanács hozzájárulását, egyetértését a költségvetéshez. De önmagában tehát annak követelése, hogy a bíróságok, mivel nem rendelkeznek országos igazságszolgáltatási tanáccsal, és ezért az anyagi és egyéb ellátottságuk tekintetében a kormánytól függenek, nem igaz, mert ezzel ellentétesen szabályozza a törvény, az előírások megvannak.
Az Országgyűlés sajnos - annak idején hiába észleltük és hívtuk fel a figyelmüket erre, bizottsági és plenáris vitában -, nem észlelte és nem küldte vissza a költségvetést, és nem mondta meg, hogy: kedves igazságügy-miniszter úr, hát előbb be kéne szerezni az Országos Bírói Tanács egyetértését, és majd utána tárgyalhatunk a bíróságok költségvetéséről. Tehát ez a nagy helyzet, tisztelt képviselőtársaim.
Ami pedig a bíróság intézményrendszerének ellátásáért való felelősséget illeti, vajon ki lenne a felelős? Mi vagyunk a felelősek, tisztelt Országgyűlés, és a nekünk felelős kormány, természetesen, mint mindenért ebben az országban. Mind a köztársasági elnök hivatalának a költségvetéséért, mind az Alkotmánybíróság hivatalának és működésének a feltételeit biztosítandó, és sorolhatnám itt a példákat, mindazokat a tényezőket, akikkel kapcsolatban eszébe nem jut bárkinek is kétségbe vonni a kormány függőségét vagy azt állítani.
Láttuk, a másik ilyen az ügyészi élet. Hát vajon az ügyészségekkel kapcsolatban nem a kormány terjeszti elő egyébként az ügyészség egyetértését is nélkülözhető módon? Mert nélkülözheti a tekintetben a kormány a költségvetési kérdéseket. Vajon nem a kormány fogja itt a parlamentben azt eldönteni, hogy hány ügyészség legyen és hány ügyésszel működjenek? De igen, tisztelt képviselőtársaim. Mégsem mondja senki, hogy Magyarországon, a Magyar Köztársaságban az ügyészségek a kormány függése alatt vannak. Mi itt mondjuk, hogy másképp kéne lenni, de szeretném, ha megnéznék a jogszabályokat és utólag kontrollálnák, hogy a bírók és a bíróságok tényleg függetlenek a kormánytól. Ezzel szemben például a költségvetés tekintetében az ügyészség intézménye nem független a kormánytól, mert a pénzügyminiszter jóváhagyása és a kormány egyetértése nélkül bármit kérhet Györgyi Kálmán, akit tisztelek és becsülök, ide be se kerül. Ide, önök elé be se fog kerülni ősszel, tehát semmiféle külső igazgatási függéssel a bíróságok tekintetében nem beszélhetünk.
(16.40)
Az egy más kérdés, még egyszer hangsúlyozom, hogy a bíróságok működéséért valakinek felelősséget kell vállalni. Én nagyon jónak találom azt a tradicionális megoldást, amely a magyar történelemben a bíróságok függetlenségének fennállása időszakában, meg annak a kevésbé biztosított időszakában is megvoltak, hogy a kormány volt az ura annak, hogy Magyarországon hány bíró működjön, megvitassa ezt a parlament, és úgy hagyja jóvá, hogy hol létesít bíróságot. Nagyon jól tudják, hogy külön országgyűlési határozatokat kell arról hozni, hogyha valamelyik volt bíróságot újra szeretnék működtetni.
A múlt szezonban, a múlt ciklusban erre 26 alkalommal került sor. Sajnos, ebben a két évben erre eddig még nem került - egy alkalmat kivéve - sor, de hát ez megint csak nem idetartozó kérdés. De természetesen az Országgyűlésnek rálátással kell arra lenni, rálátással kell rendelkeznie a tekintetben, hogy mégis 176 bíróság legyen Magyarországon vagy 1760. Mert hogyha a bírákra bíznánk, elnézést kérek most tőlük, akkor valószínűleg azt mondanák, hogy jóval több bíróság kell, jóval több anyagi ellátás kell, jóval több bíró kell. Hogy a perek most is 2-3 évig tartanak, tisztelet a kivételnek, annak az az egyik oka, hogy ma a bíróságok nagyon helyesen függetlenek és csak a törvénynek vannak alávetve, és senki nem parancsolhatja meg egy bírónak - nagyon helyesen -, hogy te, kérlek szépen, fejezd be 30 nap alatt az ügyeket. Mert ilyen tapasztalat is van, és van olyan ország, amely demokratikusnak mondja magát, nem biztos hogy az, ahol például 30 napon belül be kell fejezni az ügyeket. De hát nem ez az elvárás, nyilvánvalóan. Tehát nehogy azt higgye valaki, vagy nehogy félreértse a szavaimat, nem emellett szeretnék érvelni.
Tehát azt szerettem volna ezzel a néhány gondolattal a magam részéről, természetesen a Magyar Demokrata Fórum álláspontjaként, kifejteni, hogy nincsenek a bíróságok külsőleg igazgatva, hanem az államhatalmi ágak rendszerében egy olyan megoldást követ a Magyar Köztársaság alkotmánya - és ennek megfelelően azok a törvények, amelyek e tekintetben ennek a végrehajtását szolgálják -, amely a kormány kötelességeként előírják a bíróság működéséért való felelősséget, és ennek kapcsán az ellátását a költségvetéseknek külön fejezetben, a bírói tanács egyetértésével, a parlament jóváhagyásától függően előteremtik és - hogy úgy mondjam - menedzselik.
Amit még Csákabonyi képviselő úr a felszólalásában érintett, mármint a többségi, vagy nem is úgy fogalmazott, ha jól emlékszem, javítsál ki, hogy egyöntetű véleménye a szakmának, túlnyomó többségi véleménye. Én azt szeretném mondani, hogy ahány embert megkérdezünk, annyiféle vélemény van. Ha megkérdezzük a teljes körű bírói autonómiáért küzdő kamara tagjait, volt ilyen szervezet az elmúlt években, akkor ők azt fogják mondani, amit Csákabonyi Balázs képviselőtársam. Ha megkérdezik a Magyar Bírói Egyesületet, különösen annak vezetőségét, akik a Legfelsőbb Bíróságon egyébként prominens funkcióban lévő bírák, akkor ők is azt fogják mondani, hogy milyen jó lenne, hogyha a Legfelsőbb Bíróság lenne a csúcsán a bírói szervezetnek.
Érdekes módon mindig az határozza meg a válaszadás mikéntjét és tartalmát, hogy ki hol foglal helyet a bírói karban. Ha önök megkérdezik a bíróságok tényleges vezetőit, nem a bírák vezetőit, a bíróságok működéséért felelős vezetőket, tehát akiknek a gondja a vállát nyomja a bíróságok működéséért, és azért, hogy októberben vajon föl lehet-e gyújtani majd a villanyt, és nem lesz-e probléma a villanyszámla kifizetése, és vajon megjavítják-e Orosházán végre a bíróság tetőjét, és így tovább, volt erről már itt szó. Akkor azt fogják mondani, hogy isten őrizz, hát hogyan tudnánk mi, a bírók eldönteni, hogy mikor és milyen feltételek szükségesek ahhoz, hogy a bíróságok jól működjenek.
Hát mi bírók vagyunk, nekünk az a dolgunk, hogy elbíráljuk az ügyeket, elítéljük a vádirat alapján, vagy felmentjük a vádlottakat, illetőleg a polgári perekben ítélkezünk, a cégeket bejegyezzük és így tovább. Ezt fogják mondani a bírók, azok, akik bíráskodnak. Azt fogják mondani, hogy köszönjük szépen, nem kérünk bírói minisztériumot, mert hiába mondjuk azt most, hogy a szakma kiváló képviselőinek egyharmados részvételével és kétharmados bírói részvételével működik egy - nem tudom, hány tagú - bírósági főtanács - most mondtam egy új nevet, de van még számtalan variáció -, annak lesz egy hivatala. Annak a hivatala fogja előterjeszteni a bírói tanács nem tudom milyen időközönként történő összeülését, megelőzően a javaslatát.
Honnan fogják tudni, tisztelt képviselőtársaim, ezek a tagok - akik működnek, mint egy felügyelőbizottság, vagy egy igazgatótanács -, honnan fogják azt tudni, hogy a menedzsment, a hivatalvezetés vajon jól képviseli-e őket? Vajon nem oda jutunk-e, hogy szaporítjuk a hivatalok számát - a kormánytól úgymond független hivatalok számát -, akiknek egyébként a kormányon keresztül, gondolom, kell majd beadni a költségvetésüket, és nem csináltunk semmit, hanem szaporítottuk a bürokráciát?
Tisztelt Képviselőtársaim! Tehát nem fogjuk, azt hiszem, előreláthatólag támogatni ezt a kapcsolódó módosító indítványt. Nem egyedül vagyunk ezzel a véleményünkkel. Talán nem véletlen, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt sem támogatta ezt. Itt inkább arról van szó, hogy volt alkalmunk a Kereszténydemokrata Néppárt bizottságban részt vevő tagjai közül nem egy képviselőtársunkkal pontosan felmérni ezeknek az ötleteknek és elképzeléseknek a gyakorlati megvalósíthatatlanságát és időszerűtlenségét. Nagyon-nagyon nagy hívei vagyunk, voltunk és leszünk a bírói függetlenségnek, és úgy gondoljuk, hogy tettünk ezért elég sokat, és úgy gondoljuk, hogy semmi akadálya nincsen. Mosolyoghatsz, Toller László képviselőtársam, nagyon örülök neki, hogyha mosolyogsz. Légy szíves, hasonlítsd össze, elnézést, hogy ezt így most, a mimikád kapcsán kénytelen vagyok kijelenteni, hasonlítsd össze az igazságszolgáltatás érdekében tett 1990 és 1994 közötti intézkedéseket, hasonlítsd össze a '94 és '96 közöttivel, és akkor majd nem fogsz mosolyogni annyit. Mert most egy olyan pártnak a frakciójában ülsz, aki ezt nem nagyon mondhatja el magáról. Ennyit erről.
Tehát úgy gondoljuk, hogy az a helyzet, ami kialakult a bíróságok működtetése tekintetében ma Magyarországon, az fenntartandó, megóvandó, őrzendő, de ez a bizonytalan és Magyarországon soha nem volt, semmiféle tradícióval nem rendelkező, és Európában is, már hangsúlyoztuk számtalanszor, hogy kizárólag a latin típusú mediterrán országokban ismert megoldás nem időszerű. Ezért valószínűleg nem fogjuk támogatni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MDF soraiból.)
