BOGÁRDI ZOLTÁN
BOGÁRDI ZOLTÁN
BOGÁRDI ZOLTÁN (MDF): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Rendkívül módon sajnálom, egy ilyen közjáték zavarta meg ezt az egyik legfontosabb kérdést, és utána pedig, amikor látta a kormánypárti többség, hogy ebben az ügyben nem nyerhet, akkor szépen visszamondta, mondván: passz, és Csintalan képviselőtársam vezetésével jó hangosan nevetgélnek közben, míg itt folyik a vita. Holott ez a kérdés, már elhangzott egyszer, a létét határozza meg az erdélyi magyarságnak. Azok a vagyonok, amikről itt szó van, tehetik lehetővé azt, hogy lesz-e oktatás magyar nyelven Romániában. Ezt egyébként magyar példával is tudnám illusztrálni. Az egyházi oktatás az egyházi javak elvonásával Magyarországon megszűnt. Nemcsak azért, mert nem volt iskola, hanem nem volt miből fenntartani az iskolát. Tehát nem volt meg a forrása annak, hogy ez az iskola működhessen. Úgy tűnhet, ha valaki ezt kívülről nézi, nem ismerve a magyar helyzetet, hogy itt egy teljesen lényegtelen, egy bagatell dologról folyik a vita, néhány száz embernek a sorsáról lehet szó - holott több mint kétmillió emberről van szó. Csak azért, ha esetleg valaki nem tudná, ez a kétmillió ember ez annyi, mint ahány muzulmán Boszniában él, majdnem négyszer annyi, mint ahány palesztin él Izraelben, másfélszer annyi, mint ahány lett Lettországban.
Ezek az adatok azért lényegesek... Elnök asszony, én nagyon megköszönném, ha biztatná az elvtársakat a hazamenetelre vagy a csöndben létre.
