DR. KATONA TAMÁS
DR. KATONA TAMÁS
DR. KATONA TAMÁS (MDNP): Tisztelt Országgyűlés! Ennek a módosító javaslatnak, amelyet Varga István képviselőtársam terjesztett be, ennek a támogatására szeretném önöket buzdítani azzal együtt - de ezt majd Kulin Ferenccel közös módosító indítványunk indokolásánál szeretném elmondani -, hogy szívesen változtatnánk meg itt is egy szót, és használnánk a kollektív jogok nagyon nehezen definiálható terminus technicusa helyett a közösségi jogok vagy csoportjogok kérdését. Azért volna ez szükséges, mert valóban, egy szerződés az nagyon sok szempontból múlik a garanciákon. Tudjuk, hogy ideális garanciákat nem lehet kikötni, nem lehet kiküzdeni, hiszen egy ilyen kedvező helyzetben alighanem a szerződés válnék formálissá vagy fölöslegessé. Igazságügy-miniszter úr, régi szegedi egyetemi kollégám joggal vetette föl a nemzetközi szerződések megkötésének a kérdését. Ugye, az alkotmány három helyen foglalkozik ezzel. Egyrészt a kormánynak jogkörébe teszi a külpolitika meghatározását és a kormányközi nemzetközi szerződések megkötését. Ez teljesen nyilvánvaló. Foglalkozik ezzel a kérdéssel a köztársasági elnök személyénél, hogy a köztársasági elnök köti meg a Magyar Köztársaság nevében a szerződéseket. És ez valóban azt jelenti, hogy amikor ő aláírja a kihirdetést, azzal történik meg formálisan ennek az aktusnak a megkötése. Van azonban az alkotmányban egy olyan tétel, amelyre joggal lehet hivatkozni: az pedig, hogy e jogkörében az Országgyűlés megköti a Magyar Köztársaság külkapcsolatai szempontjából kiemelkedő fontosságú nemzetközi szerződéseket. Nem hiszem, hogy ez pusztán a becikkelyezésre szorítkozna, hiszen ezért veszi ki az előző csoportokból, és ezért nem tartom felháborítónak az ellenzéknek azt a törekvését, hogy ezt a kérdést az Országgyűlés tárgyalja meg. Szépen mutatja ez azonban azt, hogy az alkotmányozás során a nemzetközi szerződések megkötésének a kérdését világosan szabályozni kell. A jelenlegi szabályozás aligha világos, aligha elegendő. Ezt annak idején a Külügyminisztérium Nemzetközi Jogi Főosztálya kezdeményezte is, sajnálom, hogy még mindig ott tartunk, hogy ez a szabályozás nem történt meg.
A javaslatot előterjesztő Varga István képviselőtársam a Magyar Demokrata Fórumból néhány statisztikai adatot említett már. Kérem, engedjék meg - anélkül, hogy különösebben hosszan szeretnék elidőzni ennél a kérdésnél -, hogy elmondjam, hogy ezek a statisztikák miért teszik parancsolóan szükségessé, hogy a kormány iparkodjék annyi nemzetközi garanciát biztosítani a szerződés mögött, nehogy ezek a tendenciák tovább érvényesülhessenek. Amikor a törököt kikergették Erdélyből, a statisztikák szerint Erdélyben a magyar és a román lakosság lélekszáma körülbelül egyező volt, körülbelül 45% körül és körülbelül 10% volt a német etnikumnak - Erdélyben a szászoknak - az aránya. Tessék megfigyelni, hogy a gazdaság hogyan játszik bele a viszonyok átrendeződésébe. (Moraj.) Ebben az időben Magyarországon egy jobbágytelek 25 hold, Erdélyben 8 hold. Egy irtózatos vándorlás indul meg nyugati irányba, Erdélyből kifelé. Az, hogy minél jobb körülmények közé kerüljenek, és azzal együtt, hogy megindul ez a vándorlás Erdélyből kifelé, megindul Erdélybe egy hatalmas bevándorlás azon területekről, ahol a török uralom fönnmaradt. Ott tudniillik nem érezték biztonságban magukat az emberek, és ez egy fontos téma a mostani alapszerződés keretében. (Az elnök megkocogtatja a poharát.) Az tehát, hogy Havasalföldről, de mindenekelőtt Moldvából rengetegen költöznek be Erdélybe, és egy nemzedék alatt az erdélyi néprajzi térkép átalakul...
