BRETTER ZOLTÁN
BRETTER ZOLTÁN
BRETTER ZOLTÁN (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Először is hadd jegyezzem meg, hogy tulajdonképpen azok beszéltek itt folyamatosan az alapszerződés kapcsán mégis belpolitikáról, akiknek minden egyes megnyilatkozásuk arról szólt, hogy semmiképpen nem hajlandók elfogadni az alapszerződést. (Beszólás jobb oldalról: Nem igaz! Nem mi beszéltünk...) Akár formájában, akár tartalmában, akár változzék is, akár megmaradjon, semmiképpen nem hajlandók ezt elfogadni. Eörsi Mátyás kitűnően bizonyította ezt a magatartást a mostani ellenzék részéről. Hadd jegyezzem meg, hogy talán nem volt olyan szerződés, nincs olyan szerződés, amelyik ilyen gyorsan igazolta volna megkötésének szükségességét, mint amilyen a román-magyar alapszerződés.
Alapvetően tehát az a kérdés, hogy mi is bizonyította be már most erről a szerződésről, hogy szükséges és helyes a megkötése. Először is vegyük az időzítését, illetve időtállóságát. Az alapszerződés mindenekelőtt konjuktúra-függetlennek bizonyult. Ami azt jelenti, hogy nem egyik vagy másik kormánnyal, nem egyik vagy másik elnökkel, hanem Romániával köttetett. Ez pedig bármely kormány számára biztonságot nyújthat, különösképpen pedig a most újonnan megválasztott elnök, kormány, parlament számára.
Azt bizonyítottuk az alapszerződés aláírásával, hogy politikánk következetes, azaz mindenképpen történelmi megbékélésre, rendezett viszonyokra, a nemzetközi jogszerűség kereteinek megteremtésére törekszünk. Ezúton pedig határozottan jeleztük, hogy nem akarunk semmilyen módon beavatkozni Románia belügyeibe, még abban a formában sem, hogy fintorgunk egyik-másik kormány láttán. Valami ilyesmit szorgalmazott az ellenzék az alapszerződés elővitáján. Ugyanakkor persze nem tagadható, hogy biztatóbb ma a helyzet, mint ezelőtt néhány héttel, még a választásokat megelőzően. De hangsúlyozom, egy országgal alapszerződni természetes és helyes, egy kormánnyal alapszerződni körültekintést kíván, és bár lehet ízlésünk szerint való vagy avval ellentétes, végső soron, ha csak valamilyen alapvető emberiességi ellenvetés nem merül föl, a kormány milyensége másodlagos.
Az alapszerződés körüli vita egy másik eleme volt annak hangsúlyozása, hogy amint madarat tolláról, úgy alapszerződést tartalmáról lehet megismerni. Az ellenzék egészen odáig ment, hogy a tartalom határozza meg egész viszonyunkat az alapszerződéshez. Evvel szemben én azt állítom, hogy maga az alapszerződés ténye az elsődleges. Vegyük tekintetbe ugyanis, hogy tökéletes alapszerződés nincs. Más szóval, minden alapszerződésben lehetne találni olyasmit, ami kifogásolható, ami hiányzik. Ennek a tökéletességnélküliségnek pedig nem pusztán az az oka, hogy tökéletesség egyáltalában nincs is.
Az alapszerződés mint nemzetközi dokumentum műfajában keresendő a magyarázat. Először is mindig kérdés marad, hogy a mai szuverenitási feltételek mellett mennyire marad betű a betű, és mennyiben sikerül a nemzetközi szerződést valódi belső joggá változtatni – esetünkben mennyire sikerül az alapszerződés valódi kisebbségvédelemmé változtatni. Itt a reményeknek és a szónak egyaránt van szerepe.
Másodszor pedig hangsúlyozni kell, hogy az alapszerződés betartása folyamat, és folytonos politikai akaratot feltételez. E tekintetben valószínűleg soha nem lesz majd elmondható, hogy az alapszerződés teljesen megvalósult. Ami egyenértékű volna avval, mintha azt állítanánk, hogy az alapszerződés fölöslegessé vált. Paradox módon tehát, akik azt mondják, hogy tökéletes alapszerződést kellett volna alkotni vagy hogy nem érett meg Románia az alapszerződés komoly és nemes aktusára, azok azt mondják, alapszerződést olyat és akkor lehet kötni, amikor már egyáltalán nincs is szükség alapszerződésre. Lássuk be, ez a magatartás nem egyéb, mint kelletlenkedés, mégpedig szándékos.
Tisztelt Ház! Vajon ha nincs alapszerződés, volna-e magyar miniszter Romániában? Az alapszerződés nem kínált-e védelmet a magyarokat kormányba bevonó most győztes kormánykoalíciónak, s nem hatástalanítja-e a hazaeladással vádaskodó mostani ellenzék handabandázását? Az alapszerződés ugyanis biztosítja a román kormányt arról, hogy az "ötödik hadosztály" teóriája merő fantazmagória.
Tisztelt Képviselőtársaim! Való igaz, az alapszerződés kis lépés előre, de hatalmas lépés a magyar-román kapcsolatok rendezésében. Történelmi jelentőségű változás, mert Románia történetében először teremtődik meg a lehetőség a kisebbségi igények elismerése és az állampolgári lojalitás harmóniájának megteremtésére. Mert lehet-e jobb reklámja a romániai magyaroknak, mint hogy a román idegenforgalmi miniszter – aki történetesen magyar – azon munkálkodik, a turisták menjenek minél nagyobb számban az országba, és hozzanak minél több pénzt az országnak. Másfelől pedig a nemzetiség tárca tárca nélküli minisztere kidolgozhatja azt a kisebbségvédelmi koncepciót, melyre többek között a romániai magyarok is oly régóta várnak. Romániában így először nyílik alkalom arra, hogy a politika ördögiesítése megszűnjék a magyar-román vonatkozásban. Mindennek pedig igen fontos, elengedhetetlen része az alapszerződés, ami a két ország viszonyában éri el ugyanezt.
Aki az alapszerződést támogatja, a nyugalmat és rendezettséget támogatja. Egy olyan folyamatot, melynek markáns kezdetét jelöli az alapszerződés. Aki a szerződést támadja, az ideiglenesség, a bizalmatlanság fenntartását igényli. A Szabad Demokraták Szövetsége egy rendezett, mindannyiunkat befogadó Európába tart, a határon túli magyarokkal s Romániával együtt. Aki akar, maradhat a keleti sztyeppéken, Gheorghe Funar társaságában. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
