HORN GYULA
HORN GYULA
HORN GYULA miniszterelnök: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Több évi munka, erőfeszítés eredménye az, hogy ma a magyar Országgyűlés ratifikációs vitát folytat a magyar-román alapszerződésről.
Hangsúlyozni szeretném az elmúlt hetek, hónapok tapasztalatai alapján, hogy mind Magyarországon, mind pedig Romániában a demokratikus közvélemény megelégedéssel fogadta a magyar-román alapszerződés aláírását, s azt, hogy a parlamentünk a ratifikációval foglalkozik. Külön ki szeretném emelni azt is, hogy a Temesvárott történt aláíráskor Constantinescu – akkor még ellenzékiként, ma Románia elnökeként – melegen gratulált az aláíráshoz.
Ismeretes, hogy itt az Országgyűlés szeptember 3-án politikai vitanapot rendezett az alapszerződés ügyében. Meg kell mondanom, hogy ennek a politikai vitanapnak egyik jellemző vonása volt, és azt követően a különböző gyűlések, tiltakozások, hogy nyomást próbáltak gyakorolni tisztelt ellenzéki képviselőtársaim a kormányra, hogy ne írjuk alá, ne kössük meg a magyar-román alapszerződést. Ennek ellenére vállaltuk, vállaltam a szerződés megkötésének a felelősségét, és Temesváron aláírásra került a dokumentum.
Vita volt arról is, hogy miért éppen Temesvárott; és ezzel kapcsolatban hadd jegyezzek meg két dolgot. Az egyik: számunkra, számomra nem presztízskérdés, hogy egy dokumentum hol születik meg. A lényeg a fontos, hogy milyen dokumentum és milyen célt szolgál. A másik – csak mellékesen kívánom megjegyezni –, hogy Temesvár a romániai fordulatnak a színhelye volt, Temesvár a 12 különböző nemzetiség békés együttélésének a városa.
Miért helyeselte mind Magyarországon, mind Romániában a társadalom nagy többsége ezt az alapszerződést? Mindenekelőtt azért, mert természetes emberi igény, hogy békében éljünk egymással, és senki ne tartson a másiktól. Ez a félelem nélküli élet és a normális viszony, az együttműködés az, ami Magyarország és a szomszédos államok boldogulásának a zálogát is jelentheti. És hozzá szeretném rögtön tenni, hogy a nemzetközi közvélemény – ugyanúgy, ahogy a magyar és a román – elfogadja, hogy csak együtt boldogulhatunk a szomszédos államokkal. Én a magam részéről vállalom annak a felelősségét, hogy amikor 1996. augusztus közepén lehetőség nyílt az alapszerződés nyitott kérdéseinek gyors lezárása, hogy akkor léptünk, s az a lépés elvezetett az alapszerződés aláírásához. Meggyőződésem szerint azért volt ez helyes, mert ha esély nyílik egy fontos lépés megtételére, a politika számára bűnt jelentene, hogyha nem élne ezzel az eséllyel.
Annak is örülök, hogy az akkori román vezetés, Iliescu elnök úr, akkori elnök úr is vállalta az alapszerződés megkötését és ratifikálását. A viták, amelyek lezajlottak e fontos dokumentum körül, nem kímélték az RMDSZ vezető politikusait sem. Jómagam is folytattam vitát az RMDSZ vezetőivel, hiszen megfogalmazódott itt, Budapesten az az álláspontjuk, hogy az alapszerződés gyengítheti a romániai magyarság választási esélyeit. Akkor is érvekkel igyekeztünk bizonyítani, hogy ellenkezőleg: az alapszerződés növeli a romániai magyarság esélyeit, benne a választási esélyeit is. És azt hiszem, hogy ez is helyesnek bizonyult, hiszen az RMDSZ reálpolitikusai valóban kihasználták az alapszerződés nyújtotta lehetőséget a kampányban, amely meggyőzte nemcsak az ott élő magyarokat, hanem a románokat is arról, hogy a magyarságnak nincsenek túlzó, elfogadhatatlan követelései, hogy az ottani magyarság boldogulni akar Romániában és együtt akar működni a többi nemzettel, köztük a román nemzettel is.
(9.40)
Én azt hiszem, ez azért is volt rendkívül fontos, mert az RMDSZ bizonyította minden ellenkező állításokkal szemben, hogy a magyar nemzetiség jogainak érvényesítését össze tudja kapcsolni az adott ország demokratikus fejlődésének erősítésével és mindazzal, amelyet célul tűzött ki a demokratikus ellenzék Romániával.
Mindezt bizonyítja, alátámasztja az is, hogy az RMDSZ megerősödve került ki ebből a választási kampányból, többek között annak köszönhetően is, hogy lényegesen gyengébb volt a magyarellenes megnyilatkozások ereje Romániában, mint az a korábbi választások idején tapasztalható volt. És azt hiszem, szinte soha nem volt példa, hogy demokratikus választások eredményeként a romániai magyarság képviselői bekerüljenek a kormányba.
Azt tudom összességében ezzel kapcsolatban mondani, hogy a magyar-román alapszerződés által teremtett új helyzet már most igazolja, hogy lehetséges és reális az a politika, amely a jószomszédi kapcsolatok fejlesztését és a magyarság jogainak érvényesítését, boldogulását együttesen és nem egymás rovására próbálja megoldani. Összességében tehát arról van szó, hogy a magyar-román alapszerződés kedvező impulzust és segítséget nyújt a határon túl élő magyarság politizálásához.
Rendkívül fontos körülmény az is, hogy a magyar-román alapszerződés ismét lehetőséget nyújtott hazánkban ahhoz, hogy a kormány parlamenti ellenzéke lehetőséget kapjon a magyar-román alapszerződés aláírásával egy valódi nemzeti egyetértés megteremtésére.
Sajnálom, uraim és hölgyeim, hogy ezzel a lehetőséggel önök nem tudtak élni. Azért is sajnálom, mert jóllehet nem vagyok történész, de azt tudom, hogy ebben a sokat szenvedett hazában nagyon sok jó, nagy súlyú kezdeményezés futott zátonyra azért, mert a politika különböző képviselői, erői nem tudtak egyetértésre jutni egymással. Többek között ez a széthúzás, egyet nem értés is vezetett el azokhoz a nagyon súlyos veszteségekhez, amelyek Magyarországot és a magyarságot érték az elmúlt évszázadok során.
Nagyon szeretnénk – személy szerint legalábbis szeretném –, hogy a jövőben ne a szűk pártpolitikai érdekek, ne az álhazafias és valójában nem a nemzeti érdekeket szolgáló törekvések határozzák meg a nagy ügyeink sorsát. Az, hogy nem sikerült ezt az egyetértést megteremteni, az sajnálatos, de nem tragikus. Tudniillik a kormánykoalíció vállalta a cselekvés felelősségét, és ami számunkra különösen fontos, hogy a józan magyar közvélemény is támogatott bennünket ebben a törekvésünkben.
Meg kell mondanom önöknek, hogy nagy biztatást jelentett számunkra a szerződés aláírása előtt kapott elismerő támogató nyilatkozatok sora. És ezek a nyilatkozatok – amelyeket pedig a szerződés aláírása után kaptunk – bizonyítják, hogy Magyarország jó úton halad.
Tisztelt Képviselőtársaim! Hadd idézzek önöknek néhány fontos külföldi partnereink értékelésében szereplő megállapítást.
William Clinton, az Egyesült Államok elnöke: "Ez a történelmi tett jelentős mértékben járul hozzá azon erőfeszítéseinkhez, hogy biztonságos és virágzó demokráciákból álló, egyesült Európát teremtsünk meg. Ez ugyanakkor bizonyítja azt az elkötelezettséget, amellyel a közös értékeinket kívánjuk megvalósítani, valamint további lépést jelent az ön országának erőfeszítéseiben, hogy csatlakozzanak a nyugati demokratikus közösséghez. Ez összhangban van a békepartnerség elveivel, valamint a NATO megnyitásával az új európai demokráciák felé."
Jacques Chirac francia elnök: "A szerződés aláírása a magyar és a román hivatalos körök azon közös akaratából származik, hogy felülemelkedjenek a kölcsönös bizalmatlanság reflexein, amelyek egy zaklatott történelem termékei. E bátorság üdvözlést érdemel. Ez az egyezmény csakis felgyorsíthatja Magyarország csatlakozását az Európai Unióhoz és a NATO-hoz."
John Major brit miniszterelnök: "Meg vagyok róla győződve, hogy az alapszerződés lényegesen hozzá fog járulni a Magyarország és Románia közötti jószomszédi kapcsolatokhoz, valamint a térség stabilitásához. Elkötelezett vagyok amellett, hogy Magyarország és a többi közép-európai ország a lehető leggyorsabban csatlakozhasson az Európai Unióhoz. Éppen ezért melegen üdvözlöm Magyarország eddigi előrehaladását ezen az úton, és bátorítani szeretném önöket a Magyarországot a tagságra előkészítő erőfeszítéseik folytatására."
Jacques Santer, az Európai Bizottság elnöke, miniszterelnöke: "Az Európai Bizottság üdvözli a szerződés megkötését Romániával. Ezen ötödik szerződés – amelyet az önök országa a szomszédos államokkal kötött – példája azoknak az erőfeszítéseknek, amelyeket a magyar kormány annak érdekében tesz, hogy a két ország közti kétoldalú tárgyalások útján érjen el megállapodást kényes politikai kérdésekben. E szerződés jelentős hozzájárulás a stabilitás és a jószomszédi kapcsolatok megerősödéséhez Közép-Európában."
Antonio Guterres portugál miniszterelnök: "Úgy ítélem meg, hogy a szerződés fontos elemet képez a közép-európai régió stabilitása és a jószomszédi kapcsolatok megteremtése szempontjából. Bizonyos vagyok benne, hogy a lépés jelentősen járul hozzá Magyarországnak az európai és a transzatlanti struktúrákba történő integrálódásához."
És végül a kanadai miniszterelnök üzenete: "Lenyűgöznek Magyarország és Románia azon dicséretes erőfeszítései, hogy helyes egyensúlyt találjanak a kisebbségi jogok és az állam területi szuverenitása között. A szerződés kijelöli a szorosabb együttműködés útját mind regionális, mind nemzetközi téren, és erősíti a demokráciát Közép-Európában. Ily módon a szerződés megkönnyíti Magyarország csatlakozását az európai politikai gazdasági intézményekhez, valamint az észak-atlanti szövetséghez."
Csak néhányat idéztem azokból az üzenetekből, amelyeket hozzánk küldtek. Azt hiszem, hogyha nemzetközi partnereink így (Dr. Szájer József: Az erdélyi magyarok mit írtak?) nyilatkoznak meg a magyar-román alapszerződésről, és üdvözlik Magyarországot, mint olyat, amely tovább erősíti a demokráciát, a régió stabilitását és ezzel az euro-atlanti integrációs szervezetekhez való csatlakozást, ez mindennél fontosabb az elkövetkező hónapok és évek szempontjából. (Közbeszólás balról: Együtt írtuk alá.)
Ugyanez mutatkozott meg a múlt hét elején az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet lisszaboni tanácskozásán is, ahol a részt vevő államok külön kiemelték a magyar-román alapszerződésnek a jelentőségét.
Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány és a magam részéről mindent megteszünk annak érdekében, hogy ezeket a kedvező feltételeket tovább erősítsük, hogy megőrizzük Magyarországnak azt a jó hírnevét, amelyről nyugodtan mondhatom, folyamatosan erősödik. Nagyon kérek mindenkit, hogy semmiképpen se gyengítse ennek az országnak, ennek a nemzetnek a jó hírnevét.
Higgyék el nekem, tisztelt ellenzéki képviselőtársaim, hogyha olyan megnyilatkozásokat tesznek, amelyet kihasználhatnak a szomszédos országokban létező különböző szélsőséges erők, ezzel elsősorban ürügyet szolgáltatnak, illetve megnehezíthetik az ország boldogulását. Nagyon kérem önöket, hogy érezzék át azt a felelősséget, amelyet az ország, a nemzet iránt mindannyiunknak tanúsítani kell!
(9.50)
Nagyon kérek mindenkit, minden parlamenti képviselőt, hogy hiteles képet adjanak Magyarországról, a magyarság, a magyar nemzet törekvéseiről! Hiszen nincs másról szó, mint hogy szolgáljuk az összmagyarság érdekeit. Mindezek alapján én azt kérem, hogy a ratifikációs vita az országhoz, Magyarországhoz méltóan folyjék. Felelősek vagyunk mindazért, ami ebben a parlamentben elhangzik.
S kérem azt is, tisztelt képviselőtársaim, hogy a szavazataikkal erősítsék meg a magyar-román alapszerződést, hiszen ez nemcsak 1996 nagy eseménye, hanem az elkövetkező évekre is szóló, nagyon fontos üzenet. Köszönöm a figyelmüket. (Erős taps a kormánypártok soraiban.)
