PALLAG LÁSZLÓ
PALLAG LÁSZLÓ
PALLAG LÁSZLÓ (FKGP): Elnök Asszony! Miniszterelnök Úr! Külügyminiszter Úr! Képviselőtársaim! Engedje meg miniszterelnök úr, hogy a demokrácia jogán kérem, hogy tartsa tiszteletben az ellenzék véleményét.
Mindenkinek a különvéleménye egy vélemény, és minden vélemény tiszteletreméltó. És mindenki annyi tiszteletet érdemel, amennyit ad a másiknak. És jó lenne, hogyha a felsorolt vélemények közül esetleg Markó Béla véleménye is fel lett volna sorolva, vagy a magyar-magyar csúcson elhangzott egyéb vélemények, valamint hazai politikusok véleménye is – mondjuk a Magyarok Világszövetsége elnökének a véleménye –, a hazai vélemények is vélemények.
Tisztelt Képviselőtársaim! A H/3122. számú országgyűlési határozati javaslat a Magyar Köztársaság és Románia között a megbékélésről, az együttműködésről, a jószomszédságról szóló, Temesvárott '96. szeptember 16-án aláírt szerződés megerősítéséről szól. A Független Kisgazdapárt szerint a magyar nemzet tagja mindenki, aki egyrészt Magyarországon a magyar állampolgársággal járó előnyöket és kötelezettségeket magától értetődően elfogadja, valamint az ország határain túl kisebbségi vagy szórványhelyzetben magyar nemzetiségűnek vallja magát.
Azért a Független Kisgazdapárt kinyilvánítja, hogy Magyarország felelősséggel tartozik a határon túli magyarok helyzetének alakulásáért is. A nemzetközi fórumokon és szervezetekben mindent megteszünk azért, hogy nemzetközi méretekben ismerjék el a kisebbségek igényét arra, amit a korlátozás nélküli állampolgári és kisebbségi kollektív jogok fejeznek ki, valamint az anyaországgal a közvetlen kapcsolattartás joga foglal magába.
A Független Kisgazdapárt külpolitikájában jószomszédi viszonyt kíván kiépíteni a környező országokkal, amelyek nélkülözhetetlen eleme a területükön élő magyar kisebbségek, az őket alanyi jogon megillető és az európai normáknak megfelelő kollektív emberi és szabadságjogok biztosítása.
Az alapszerződésekkel kapcsolatos kemény viták során a kormánykoalíció részéről a fő hivatkozás: feltétele a csatlakozásnak – az EU-, illetve a NATO-csatlakozásnak – az alapszerződések megkötése. Mutatni kell, és zárójelben mondom, bármi áron, mindenáron Nyugat felé, feladva az összmagyar érdekeket, a magyar nemzet jövőjének, megmaradásának alapvető érdekeit.
Mi azt mondjuk: térségünk biztonságának, az integrációnak, az európai felzárkózásnak a lényege a jószomszédi viszony, mely mind a két fél alapvető és méltányos érdeke szem előtt tartásával jön létre. Ezt nem papíron, hanem valóságban kell kialakítani, létrehozni. Úgyhogy ennek eredménye a valós megbékélés legyen a két nemzet között.
A római jog óta töretlen megítélés: előnyöket csak a másik fél rovására lehet megkötni. Jelen esetben erről van szó. Mi a valóságos kép az alapszerződések körül? Tekintsünk vissza a már megkötött alapszerződésekre! Mik a tapasztalataink, hogyan élik meg az érintettek a megkötött alapszerződéseket vagy a ratifikálásra váró alapszerződést? A legnagyobb magyar számú kisebbség – amely Romániában él – érdekét hogyan veszi figyelembe az alapszerződés? A Független Kisgazdapárt számára nem közömbös, hogyan alakul az Erdélyben élő magyarság sorsa.
Mielőtt rátérnék az előterjesztésre, tekintsünk vissza, és nézzük meg röviden az ukrán-magyar alapszerződés következményeit! A Független Kisgazdapárt ellenezte az alapszerződést, az ukrán-magyar alapszerződést már akkor. Az instabilitás eredményétől tartott. A jószomszédi viszony kialakítása szempontjából nem tartottuk időszerűnek egyáltalán az alapszerződések kérdését.
'91. december 1-jén népszavazással, 84 százalékos eredménnyel jóváhagyta a Beregszász központú magyar autonómiát. Ennek az eredménynek örült mindenki, itthon és Kárpátalján. Az autonómia akkor lett volna eredményes, ennek megvalósítása akkor lett volna jogi értékű, ha a nemzeti jogból nem iktatja ki az autonómiát az ukrán kormány. Kiiktatta, és minden más szándékot keresztülhúzott. Így a Beregszász központú autonómia érvényét veszítette.
Az alapszerződést követően a magyar nyelv oktatása még nehezebb helyzetbe került. Például, ha csak azt mondom, hogy nincsenek tankönyvek – magyar nyelvű tankönyvek –, ez már alapja annak, hogy a magyar nyelvű oktatás veszélyben van. A magyar iskolák helyzete, a magyar óvodák helyzete, az 1100 éves vereckei emlékmű megépítése, egyáltalán a megemlékezése az 1100 esztendőnek, a rendezvény megakadályozása hű tükre az alapszerződés következményének.
Tekintsünk vissza a szlovák-magyar alapszerződésre! Ekkor már az ellenzék hajlott afelé, hogy az alapszerződést nem szavazza meg, nemcsak a Kisgazdapárt. Kampánnyal indult az alapszerződés aláírása. A francia államfőnek kampányoltunk.
Nem lett volna szabad átvenni a külügyminiszter úrnak azt az értelmezést, amit az alapszerződéssel kapcsolatosan a szlovák fél átadott. Erre nem volt a diplomáciában példa, hogy az alapszerződés vagy szerződések aláírása előtt tíz perccel adogassunk át egymásnak külön értelmezést.
A benei dekrétumok nagy vitát váltottak ki. A benei dekrétumok, amik kimondják: a bűnös nemzet, a magyarok felé. Iskolákban a magyar nyelvű tankönyvek bezúzása, mindazokat a tankönyveket, amik nem voltak tananyagban, bezúzták az iskolákban. A nyelvtörvény irányultsága, a közigazgatási határok megváltoztatása, ezzel az etnikai összetételt változtatták meg. Mi volt a mi lépésünk ebben a kérdésben, vagy mi volt a mi kiállásunk ebben a kérdésben?
A magyar anyanyelvűek kiiktatása a közéletből, a közigazgatásból. Vagy beléptek a szlovák pártba, kormányzó pártba, vagy el kellett hogy hagyják a munkahelyüket. A magyar színházak, a múzeumok helyzete. Erőszakos asszimilációt tapasztaltunk, és látunk most is. Cél a beolvasztása az ott élő magyaroknak. Az 1100 éves megemlékezés, amit ugyan megengedtek, de elrendelték az emlékmű lebontását. Ezek ellen tiltakozunk.
És ami elkerülte a figyelmünket, és nemigen esett szó arról, hogy a hadgyakorlat, amit a magyar határ közelében tartottak Szlovákiában, aminek forgatókönyvében az volt, hogy diverzánsok Magyarországról érkeznek, és a magyarlakta területen ez ellen fel kell lépni. Ez nem volt más, mint provokáció.
A román-magyar alapszerződéssel kapcsolatban. A Külügyminisztérium tájékoztatása szerint a megegyezés akadálya az 1201. ajánlás beillesztése volt az alapszerződésbe. Az álláspontok ennél megmerevedtek, és innen időhúzás volt a jellemző a tárgyalási folyamatokban. Félt a román fél, mint ördög a tömjéntől, a kollektív jogok kérdésétől, az etnikai alapon a területi autonómiától. Jogi normaként nem hajlandók beépíteni rendszerükbe azt az ajánlást, mely elfogadása felgyorsítaná a jószomszédi viszony kialakulását.
Külügyminiszter úr tájékoztatásában hangzott el, és ezen magam is csodálkoztam, mert korábban a szlovák-magyar alapszerződésben kizáró hivatkozás volt az 1201-es ajánlása és annak a be nem illesztése. Következő hangzott el a külügyminiszter úrtól: "A Nyugat is hajlott arra, hogy hagyjuk az ördögbe az 1201-es ajánlást. Egyébként sem kötelező érvényű ez a dokumentum." Akkor a másik: "Sokkal okosabb, ha ettől elállunk."
(10.00)
Ez a pálforduló elfogadhatatlan volt a számunkra, és ezért most is tiltakozunk. Ezután jött az internacionalista, komszomolista szikra: a lábjegyzet a lehető legjobb megoldás. Annak a nemzetközi szintű és értékű ajánlásnak a leértékelése ez, ami iránymutatóként, javaslatként könnyűvé tehetné és felgyorsíthatná a jószomszédi viszony kialakulását.
A legnagyobb számú kisebbség – 2,5, közel 3 millióra tehető Erdélyben – a választásoknál 7 százalékos eredményt hozott. Általában 2 millió választópolgárról beszélünk, 2 millió magyar származású, magyar anyanyelvűről beszélünk Erdélyben, de sokkal több az ott élő magyarok száma, mivel a boldogulásuk érdekében többen román anyanyelvűnek vallották magukat.
Ragaszkodnunk kellett volna az 1201-t megillető elhelyezéshez az alapszerződésben. A magyar-magyar csúcs vajon miért jött létre? A közös álláspont aláírása, majd visszatáncolás az aláírás után a kormány részéről, vajon ez a kiállás a legnagyobb számú kisebbségért? A kormány kijelentette: nem dönt az érdekeltek feje fölött. A külügyi bizottság ülésén megkérdezte látványosan az RMDSZ képviselőjét külügyminiszter úr: mi a véleménye az alapszerződéssel kapcsolatban? Véleményük az volt összesítve: várjuk meg a választás eredményét. Tapasztalataim szerint más eredmény várható.
Átnyúltak az erdélyi magyarság feje felett azzal, hogy aláírták az alapszerződést, mégpedig illetéktelen volt román részről a választási eredmény szerint az aláíró. Működésbe lépett az internacionalista, komszomolista kapcsolatrendszer: helyes, elvtársak, titeket támogatunk. És így történt az, hogy a választás előtt aláírásra került az alapszerződés. Éket akartak verni az RMDSZ-be, hátha ki lehet szakítani egy olyan csoportot, akik majd igazolják lépéseiket az alapszerződéssel kapcsolatosan.
Kérdések sora vetődött fel a romániai magyarokban, mégpedig az autonómiáról, az egyházi ingatlanok sorsáról, a magyar konzulátusok visszaállításáról, az egyházak összetartó szerepéről, a nyelvhasználatról. Aggodalomra adó okok is számosak az erdélyi magyarokat illetően. A romániai második hadsereg Székelyföldre helyezése vajon milyen irányultságú? Miért nem tiltakoztunk ez ellen? Ez egy óriási hadsereg. Ez, számításaim szerint, olyan erejű, mint a magyarországi, Varsói Szerződésben lévő hadsereg.
A hadgyakorlat, ami most legutóbb volt Romániában: vajon mi volt a forgatókönyvében és milyen irányultsága volt, ahol szintén Magyarország felől várták a diverzánsokat? Vajon nem provokáció volt ez is? Párhuzamba állítható a szlovák-magyar alapszerződés, a román-magyar alapszerződés, a szlovákiai hadgyakorlat, a romániai hadgyakorlat és a szerződésével kapcsolatos egyeztetések kérdése. Amikor Magyarországon gyakorlat volt, és a román repülőgépről fényképezni óhajtottak, és ezt megakadályozták a gyakorlat kapcsán, vajon miért nem tiltakoztunk ez ellen határozottabban? A csendőrség fejlesztése a magyarlakta területeken vajon milyen irányultságú? A sajtó hecckampánya a választás ideje alatt, a magyarok provokációja? Igen, ezek aggodalomra adó okok.
Egy kis visszatekintést az erdélyi, Erdélyben élő magyar kisebbséggel kapcsolatosan. Az 1918-as december 1-jei gyulafehérvári határozatok, amelyek többek között kimondták Erdély és a Román Királyság egyesülését, kimondták azt is, hogy az Erdélyben lakó nemzetiségek számára Románia biztosítja az anyanyelvhez, a művelődéshez való jogot, az iskolák megmaradását, az érdekképviseleti és politikai képviseleteket a nemzetiségek számára, különös tekintettel a magyar és szász polgárokra. Azóta eltelt 78 év, annak ellenére, hogy Romániában volt királyság, szocialista köztársaság, és jelenleg köztársaság van. A gyulafehérvári elvekből a nemzetiségek számára minimális jogok valósultak meg. Ennek bizonyítására a következőket szeretném elmondani.
A királyi Romániában 1920 és '40 között gyakorlatilag megszüntették a magyar iskolarendszert, csak az egyházi és magániskolák maradhattak meg. A magyar földbirtokosok földjeiből csak román nemzetiségűek részesülhettek a földosztáskor. Az akkori állami szintre emelt homogenizáló törekvésnek, miszerint Romániának nemzetállammá kell válnia, kis megszakításokkal napjainkig folyamatos megvalósítása történik. A '46-ban létrehozott Magyar Népi Szövetség, mely nem volt más, mint a Román Kommunista Párt Potyemkin szervezete, azt az illúziót keltette, hogy Románia Erdély-lakta területe de iure is egyenrangú polgárok lakhelyévé válik. Petru Groza kormányának szüksége volt a Párizsban folyó békeszerződések miatt olyan magyar szervezetre és nemzetiségi állampolgárokra, akik hajlandóak voltak Románia mellett kiállni.
Miután Románia a nagyhatalmaktól ismételten visszakapta Erdélyt, akkor a román hatalom, elfelejtve ígéreteit, hozzákezdett a magyar gazdasági szervezetek, a magyar iskolahálózat, a történelmi magyar egyházak szervezeteinek szétzúzásához, feloszlatásához. A magyar történelmi egyházak szinte teljes egészben elveszítették iskolahálózatukat, könyvtáraikat, szeretetotthonaikat. Azóta, bár 1990 óta új szemléletű kormányok vannak, a jogtalanul elvett egyházi vagyonokat, amelyek a magyarságunk megmaradását szolgálták, nem volt idejük visszaadni. Azért, mert nem akarták és nem volt politikai szándék.
Nem rehabilitálták a '45 és '90 között magyarságuk miatt törvénytelenül elítélt emberek ezreit. Nem mentették fel például '51. június 30-án a Márton Áron gyulafehérvári püspök perében elítélt Magyar Gazdasági Egyesületet. Ez sajátos módon nem az új román állam magyarsággal szembeni politikájában, hiszen idáig nem hallottunk olyan rendelkezésekről vagy törvényről, amely elítélte volna azokat a román történelmi vezetőket, például aguna ortodox erdélyi püspököt vagy Iulius Maniut vagy Slavicit, a Liga culturale román szervezet megalapítóját, akik programjaikban célul tűzték ki a magyarság kiirtását.
Miután a román-magyar megbékélésről beszélünk, több évtized óta egymás után hoztak megszorító intézkedéseket. Például '68-ban felszámolták a Maros Magyar Autonómia tartományát. '72-ben alkotmányba iktatták a nemzetállam fogalmát, mely kirekesztő több nemzetiségre nézve, és a mai napig nem akarnak hallani Románia felelős vezetői a magyar többségi megyék autonómiájáról. Miközben volt példa a történelem során, a románság akkori vezetői autonómiát követeltek az Erdélyben lakó románság számára. Talán meglepő, hogy miközben Magyarország '47 óta különböző dokumentumokban jelezte, hogy nincs területi igénye Romániával szemben, Romániában a hivatalos politika a mai napig nem vonta vissza a Titulescu egykori miniszterelnök és Mihai Iorga román politikusok által meghirdetett elméletet, miszerint a románok állama a Prut folyótól a Tiszáig terjed.
Jellemző, hogy Románia nem siet megkötni Ukrajnával az alapszerződést, mert területi követelései vannak: Észak-Bukovina, Észak-Besszarábia, valamint a fekete-tengeri Kígyó-szigetek ügyében. A Nagy-Románia Nemzeti Pártja és más román pártok továbbra is, hasonlóan a '45 utáni román kormányokkal, érvénytelennek tekintik a Molotov-Ribbentrop-egyezményt, mely Moldáviát az akkori Szovjetunióhoz csatolta. Ennek alapján felelős román politikai vezetők a Moldáv Köztársaság és a Román Köztársaság közötti területegyesítésről beszélnek.
A Demokratikus Konvenció kormányával, amelyben az erdélyi magyarok képviseletében az RMDSZ is részt vesz, meghallgatva az RMDSZ javaslatait, nem ratifikálni kell a Temesváron '96 szeptemberében Iliescu elnök és Horn Gyula által aláírt egyezményt, hanem újra kell tárgyalni. Ezt kívánja mind a két nép érdeke.
Tisztelt Képviselőtársaim! Elveink szerint, ahol születik valaki, ott boldoguljon, használhassa anyanyelvét, őrizze meg integritását, hagyományait, kapja meg az autonómiát igénye szerint, az EU-normáknak megfelelő egyéni és kollektív emberi szabadságjogok biztosítása legyen a legfőbb cél. A Független Kisgazdapárt aggodalmai megalapozottak. Az erőszakos asszimiláció, szándék ne érvényesülhessen, amit sajnos, tapasztalunk és látunk Szlovákiában is és Romániában is. A határon kívül élő magyar kisebbségek sorsa az anyaország kezében van. Ezzel ne éljünk vissza, éljünk inkább ezzel a lehetőséggel.
(10.10)
A magyar-magyar csúcs, amely egy olyan közös akaratot fejezett ki, amelyben mind a kormánykoalíció, mind az ellenzék pártjai, mind a határon kívül élő magyar kisebbségek kifejtettek, megalapozhatta volna azt a közös akaratot, azt a sorsunkat meghatározó jövőkérdést, amelyben a magyarság sorsa a Kárpát-medencében a következő évezredben meghatározó lett volna.
Tehát éljünk inkább azzal a lehetőséggel, amely a kezünkben van, segítsük őket, ne hátráltassuk, ne akadályozzuk azokkal az érdekekkel, amiket a Kisgazdapárt nevében elutasítunk!
Nem támogatja a Független Kisgazdapárt a ratifikálást. Inkább azt kérjük és azt javasoljuk, hogy azokat a kérdéseket, amiket felvetettünk, például az 1201-es ajánlás lábjegyzetbe való elhelyezése, kerüljön úgy az alapszerződésbe legalább, mint ahogy a szlovák-magyar alapszerződésben.
Kérem az ellenzéket is, csatlakozzon ehhez az állásponthoz, és ők se támogassák az alapszerződést! Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)
