ROCKENBAUER ZOLTÁN
ROCKENBAUER ZOLTÁN
ROCKENBAUER ZOLTÁN (Fidesz): Elnök asszony, köszönöm a szót. Képviselőtársaim! Néhány megjegyzést szeretnék tenni a délelőtt folyamán elhangzott vitához. Először Horn Gyula miniszterelnök úr – aki képviselői minőségében szólalt föl, ha jól értelmeztem – véleményének egy igen fontos elemére szeretnék reagálni. A miniszterelnök úr számon kérte az ellenzéken a külpolitikai egység problémáját. Az ő megítélése szerint azért nincsen ma Magyarországon külpolitikai egység, azért nem tudunk fontos kérdésekben egységesen reagálni, mert az ellenzék elhalasztotta vagy elszalasztotta azt a nagy történelmi lehetőséget, hogy az alapszerződés kérdése mögé fölzárkózzon.
Nos, én úgy gondolom, hogy egyrészt az ellenzék, de nemcsak az ellenzék, a kormánypártok is bizonyították ebben az évben egy alkalommal, egy nagyon fontos alkalommal – a magyar-magyar csúcstalálkozóról beszélek –, hogy létre lehet hozni egységet, külpolitikai egységet az országban. Én csak sajnálni tudom, hogy ezt az akkor megindult folyamatot az utóbb bekövetkezett fejlemények következtében a kormány nem tudta vállalni, és a maga részéről ezt az akkor létrejött közös gondolkodást, egységet a maga részéről elutasította.
Ami az alapszerződést illeti, az ellenzék kész volt egységet kialakítani, illetve talán túlzás, ha az ellenzék egészéről beszélek, mert tudom, hogy a Kisgazdapártnak sok tekintetben különálló álláspontja van. De a másik három párt – és különös tekintettel a Fidesz – kész volt arra, hogy az alapszerződés kérdésében, ennek munkájában, kidolgozásában részt vegyen. Ezt a külügyminiszter úr bizonyára igazolni fogja, több alkalommal küldtük el álláspontunkat, állásfoglalásunkat az alapszerződések kérdésében, azt vártuk, hogyha nem is foglalják bele 100 százalékosan azokba a folyamatokba, amit a tárgyalások során visznek, de legalább meghallgatják őket, legalább vitatkoznak velük. Ezekre rendre gyakorlatilag választ sem kaptunk. Egyetlenegy ötletét az ellenzéknek a kormányzó pártok nem voltak hajlandók megfogadni.
Ezen túlmenően a kormányzó pártok az alapszerződés kérdésében teljes mértékben negligálták az RMDSZ véleményét. Negligálták azt az álláspontot, amit Markó Béla itt ősszel nekik kifejtett. A koalíció ezen túlmenően elbuktatott a parlamentben minden olyan kezdeményezést, amely azzal az igénnyel lépett fel, hogy egységet teremtsünk ezen és hasonló jellegű külpolitikai kérdésekben. Csak emlékeztetni szeretném képviselőtársaimat, hogy egy évvel ezelőtt hat képviselő által benyújtott határozati javaslat, hat különböző párt, tehát az akkori teljes spektrum által benyújtott javaslatot buktatott meg a kormány, amiben egy olyan határozati javaslatról lett volna szó, amelyben a szlovák kormányhoz fordult volna a parlament a benei dekrétumok ügyében.
(12.20)
A kormánykoalíció elbuktatta ezt a javaslatot, arra nem adott lehetőséget, hogy a parlament előtt ezt a kérdést megvitassuk.
Ugyanez a kormánykoalíció elbuktatta az egy évvel később benyújtott közös javaslatot, amely a magyar-magyar csúcstalálkozó dokumentumát szerette volna parlamenti határozattá emelni. Egy olyan dokumentumot, tisztelt képviselőtársaim, amit a külügyminiszter úr szignált. Egy ilyen dokumentumnak a közös, egységes, konszenzuson alapuló elfogadását a kormánykoalíció megakadályozta, és nem engedélyezte, hogy itt, ebben a teremben erről a kérdésről egyáltalán vitát nyissunk.
Ugyanez a koalíció megakadályozta azt, hogy szeptemberben a vitanapon Markó Béla elmondhassa véleményét, hogy mit gondol a román-magyar alapszerződésről. Ugyanez a koalíció akadályozta meg, hogy a mai napon Tőkés László elmondhassa, hogy mit gondol az alapszerződés kérdéséről. Ebben a parlamentben gyakorlatilag mindenkinek szabad felszólalnia Mečiartól Scalfaro elnökig, leszámítva Markó Bélát és Tőkés Lászlót. (Gellért Kis Gábor: Ez nem mindegy, nem mindenki!)
Igen. Ez így van, nem mindenki, de azt hiszem, Markó Bélának is megvan az a funkciója, ami predesztinálná, hogy egy ilyen kérdésben felszólalhasson. (Taps a jobb oldalról.)
Milyen egységet kért számon a miniszterelnök úr az ellenzéken? A bólogatás egységét kérte számon. Azt kérte számon, hogy mi sorakozzunk fel a mögé a vélemény mögé, amit ő gondol, anélkül, hogy meghallgatná, hogy mi mit gondolunk. Ez kérem, tisztelt képviselőtársaim, az egypártrendszer egysége.
Eörsi Mátyás, kedves képviselőtársam felszólalásához is szeretnék néhány szót szólni. Eörsi Mátyás számba vette és cáfolni vélte azokat az érveket, amit a Fidesz feltételként fogalmazott meg egy esetleges alapszerződés támogatásánál. Mi ezeket a feltételeket – amikről Eörsi Mátyás beszélt – valóban megfogalmaztuk, bár hozzá kell tennem, önmagában nem elégséges feltételként, hanem olyan feltételként, amelyek nélkül nem tudjuk támogatni az alapszerződést.
Ennek tán legfontosabb eleme az egyházi kárpótlás kérdése. Az egyházi kárpótlás kérdése, mint tudjuk, szerepelt az eredeti tervezetben – az eredeti dokumentumban –, amely úgy került ki, hogy ezt a problémakört utólag egy külügyminiszteri levélváltásba utalta.
Most, tisztelt képviselőtársaim, az egyházi kárpótlás kérdése alapkérdés a román-magyar alapszerződés ügyében és a román-magyar viszony ügyében. Alapkérdés, mert ezen – többek között ezen – áll vagy bukik, hogy lesz-e magyar nyelvű oktatás Romániában, vagy sem. Az egyházi kárpótlás annyit tesz, hogy megkapják-e azt az ezer magyar nyelvű egyházi iskolát, amit konfiskáltak a háború után a románok, illetve ennek megfelelő kárpótlást kap-e a magyarság, vagy nem kap.
Én örömmel fogadom azokat az ígéreteket, amelyek valamiféle közös jövőben rendezni kívánják ezt a kérdést. Azonban nem állíthatjuk azt, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez a kérdés az alapszerződésben rendezve lenne, ezt Eörsi Mátyás sem állíthatja. Ez a kérdés annyira nincsen rendezve az alapszerződésben, hogy az eredeti magyar verzióban az utolsó pillanatból egyszerűen egy tollvonással kikerült – úgy, ahogy van.
Ugyanez a helyzet az intézmények kérdésével, tisztelt képviselőtársaim. Én nagy örömmel hallom azokat a véleményeket, és bízom benne – meg kell mondanom, a magam részéről személy szerint bízom benne –, hogy mód lesz arra, hogy a romániai magyarság visszakapja a Bolyai Egyetemet, hogy mód lesz rá, hogy megnyíljon Kolozsvárott – újra megnyíljon pontosabban – a magyar konzulátus.
Azonban, ha megnézik azt az alapszerződést, amiről szavazni fogunk, ebben az alapszerződésben erre semmiféle utalás nincsen. Mire hagyatkozhatunk? Arra hagyatkozhatunk, hogy egy választási eufória után a román kormányzat prominens képviselői tettek egyfajta ígéretet erre. Üdvözöljük ezt az ígéretet, a magunk részéről nagyon fontosnak tartjuk, és bízunk benne, hogy meg fogják valósítani, azonban az alapszerződés erről egy szót sem szól. Azt is zárójelben meg kell jegyeznem, hogy nemcsak az alapszerződés nem szól róla, de a román kormányprogram sem szól róla, ami azért sajnálatos kérdés.
Eörsi Mátyás megtisztelt azzal, hogy rám is hivatkozott beszédében. Az 1201-es ajánlással kapcsolatban én valóban azt mondtam, hogy nem tudjuk támogatni az alapszerződést az 1201-es Európa tanácsi ajánlás csorbítatlan szerepeltetése nélkül. Én nem tudom, hogy Eörsi Mátyás úgy gondolja-e, hogy ez a feltétel teljesült-e, mármint hogy szerepel csorbítatlan formában az 1201-es ajánlás.
Az 1201-es ajánlás a szövegben nem szerepel csorbítatlan formában, szerepel egy lábjegyzettel, szűkített formában. Ezt a véleményt vallja nemcsak az ellenzék, de ezt a véleményt vallja az RMDSZ is. Úgyhogy én ebben a kérdésben tartom magam az augusztusban elmondott véleményemhez. Nem is beszélve arról, hogy az 1201-es ajánlásról, annak szűkített formában, lábjegyzet formában való szerepeltetéséről Iliescu elnök úgy nyilatkozott, hogy gyakorlatilag kasztrált formában került bele, hogy a magyar kormány meghátrált az ügyben, és román sikerként könyvelte el ezt a lábjegyzetet.
Azt kell mondani, nagyon szomorúan kell ezt mondanom, de azt kell mondanom, hogy igaza van Iliescu elnöknek, a román kormány – Iliescu kormányáról van szó természetesen – ebben a kérdésben jelentős sikert ért el a magyar diplomácia fölött, nagyon sajnálatos dolog.
Eörsi Mátyás több szempontból is megtámadta Orbán Viktort. Ami önmagában természetesen nem bűn, hogyha valaki ezt méltányos formában teszi. (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Nincs mit!) Azonban elhangzott itt egy idézet, amit én egészében szeretnék felolvasni, mert az a következtetés, amit Eörsi Mátyás ebből az idézetből levont, én azt gondolom, enyhén szólva is csúsztatás.
Tehát az idézet így hangzott azzal kapcsolatban, hogy mi úgy ítéljük meg, hogy nem feltétlen feltétele a NATO és európai uniós csatlakozásnak az alapszerződés megkötése. Tehát a szöveg így hangzik: "Ráadásul nincsen egyetlen nemzetközi dokumentum sem, nincs egyetlen hivatalos nyilatkozat sem, amely előfeltételként szabná integrációnkhoz a román-magyar alapszerződést. A Fidesz-Magyar Polgári Párt álláspontja az, ha akarnak bennünket felvenni a NATO-ba és az Európai Unióba, akkor az alapszerződés nélkül is felvesznek bennünket, ha nem akarnak, az alapszerződéssel sem fognak bennünket felvenni."
Eörsi Mátyás ebből azt a következtetést vonta le, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt elnöke, Orbán Viktor számára teljesen mindegy – illetve az ő véleménye szerint teljesen mindegy –, hogy Magyarország mit csinál úgy általában. Kérem, ezt a következtetést ebből levonni roppant cinikus dolog.
Én azt gondolom, hogy elegendő megnéznünk egy fontos és analóg helyzetet, Ciprus helyzetét ebben a tárgyban. Ciprus, az úgynevezett ciprus-máltai formula – ami most már lassan persze csak ciprusi formára fog csökkenni –, de Ciprus ugyanakkor kezdi meg az európai uniós csatlakozási tárgyalásokat, mint Magyarország. Az a Ciprus, tisztelt hölgyeim és uraim, amelynek kapcsán két NATO-ország, Görögország és Törökország még augusztusban is egymás hajóját lövöldözte. Ezért gyakorlatilag egy szikrán múlik az, hogy háborús helyzet robbanjon ki, és ezzel a Ciprussal megkezdi az Európai Unió a csatlakozási tárgyalásokat.
Mi ez, hogyha nem politikai érdek, ami eldönti, hogy az Európai Unió kiket vesz fel a tagjai sorába? Milyen alapon követelhető Magyarországon egy alapszerződés akkor, amikor Ciprusban ilyen helyzet van? Ezt Eörsi Mátyás is ugyanúgy tudja, mint én egyébként, csak szereti kiforgatni más szavait.
Eörsi Mátyás ezen túlmenően megfogalmazta az irredentizmus vádját is Orbán Viktorral kapcsolatban (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Szégyen!), abból a gondolatkörből kifolyólag, hogy Orbán Viktor azt mondta, hogy egy alapszerződésnek kompenzálnia kell a magyarságot azokért az elszenvedett – nem idézem most pontosan Viktort – sérelmekért, amit a trianoni szerződés hozott.
Ebből a gondolatból azt a következtetést levonni, hogy Orbán Viktor arról beszélt, hogy ez a kompenzáció csak egyféle lehet – a területi visszacsatolás –, vagy dogmatikus, igen dogmatikus logikára vall, vagy mély cinizmusra.
(12.30)
Orbán Viktor ilyet nem tett, ilyen kijelentést nem tett, és aki ismeri a tárgykörben vallott nézetét, Eörsi Mátyás tudomásom szerint ismeri, tudja, hogy soha nem gondolt területi revízióra.
Már csak azért sem, mert hogyha tovább folytatnám azt a dogmatikus logikát, amit Eörsi Mátyás itt megfogalmazott, akkor nyilvánvalóan nem lenne elegendő a területi revízió sem – ezek szerint –, hanem vissza kéne állítani mindent az 1919-es előtti állapotok szerint. Mindent. Vissza kéne itt ugyanazokat a házakat, visszaállítani azokat az etnikai arányokat. Ez nyilvánvalóan olyan képtelenség, amilyet Orbán Viktor nem állított. Ilyen képtelenség csak Eörsi Mátyás agyában fogalmazódott meg. (Morajlás.)
Végezetül, ami Eörsi Mátyás felszólalását illeti, végezetül hivatkoznék az ő ősszel elmondott beszédére egy mondat erejéig: "Döntésünkkor elemeztük az RMDSZ állásfoglalását is. Tudomásul vettük, hogy az RMDSZ nem támogatja az alapszerződést." Most pedig Eörsi Mátyás itt a parlamentben az RMDSZ-re hivatkozva biztatja az ellenzéket, hogy fogadja el, szavazzon igennel az alapszerződésre. Igen feje tetejére állított logika ez, kérem.
Tisztelt Képviselőtársaim! Én elismerem, hogy csábító az az érvelés, hogy új helyzet van, új román kormány van, minden megváltozott. Én elismerem, hogy ez egy csábító érvelés. Hozzá kell ugyanakkor persze tennem, hogy ősszel még Eörsi Mátyás úgy fogalmazott, hogy csak ezzel a Romániával állapodhatunk meg, másmilyen nincsen, Bauer Tamás pedig azt mondta, nincs más Romániában, akivel ma vagy belátható időn belül meg lehetne egyezni. És velük kell megegyezni, mással nem tudunk megegyezni.
Én elfogadom azt, hogy a magyar kormány rosszul ítélte meg a helyzetet, és egy rossz helyzetfelismerésre építette föl ezt az alapszerződést. (Bekiabálás a kormánypárti oldalról: Ez van abban a szövegben?) Fölolvastam Bauer Tamás idevonatkozó idézetét. Nyugtatja (Sic!), hogy tényleg ezt mondtam. (Bekiabálások mindkét oldalról.) Elnök Asszony! Befejezhetem? (Nevetés.)
A kormány rosszul ítélte meg a helyzetet, lelke rajta. Kötött egy rossz alapszerződést, az ő dolga. Új helyzet van, és én ezt elismerem, és örülünk ennek az új helyzetnek. Azonban nem az új helyzet tényéről szavazunk, tisztelt képviselőtársaim. Egy szövegről szavazunk, egy alapszerződésről szavazunk. Egy olyan szerződésről szavazunk, amely évekre, hosszú évekre határozza meg a két állam viszonyát és határozza meg a magyar kisebbségek sorsát.
Mi nem építhetünk fel egyetlenegy szavazattal, nem építhetünk fel légvárakat egy adott történelmi szituációra, amit nem tudunk pontosan, hogy mivé fejlődik. Nem tudhatjuk, hogy meddig marad a jelenlegi kormány például kormányon. Nem tudhatjuk, hogy abból a követelési rendszerből, amire tettek pozitív gesztusokat, mi fog megvalósulni az új román kormányprogramban. Ezekre mi nem építhetünk, tisztelt képviselőtársaim, mert itt egy törvényről, egy alapszerződésről szavazunk, és az én véleményem szerint bizalmat szavazni nem egy rossz alapszerződéssel szokás más állam kormányának.
Mi a szöveg alapvető hiányosságai miatt ezt az alapszerződést támogatni nem tudjuk. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)
