DR. KÖVÉR LÁSZLÓ
DR. KÖVÉR LÁSZLÓ
DR. KÖVÉR LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Mielőtt belebocsátkoznánk a tényleges határozathozatalba, szeretnék a Kereszténydemokrata Néppárt, a Fidesz-Magyar Polgári Párt, a Magyar Demokrata Fórum és a Magyar Demokrata Néppárt frakciói nevében egy ügyrendi javaslatot tenni a magyar-román alapszerződés vitája és végszavazása előtt.
Javasoljuk, hogy az elnök asszony hívja össze a házbizottság rendkívüli ülését az alább kifejtendő és megindoklandó ügyrendi javaslat megvitatása tárgyában. A négy ellenzéki frakció javasolja a magyar-román alapszerződés vitájának elnapolását arra az időtartamra, amíg a tisztelt Ház napirendjére tűzi, tárgysorozatba veszi és elfogadja azt az országgyűlési határozati javaslatot, amelyet az SZDSZ-en kívül valamennyi parlamenti párt frakciója egy-egy képviselő nevével jegyzett, és amelyet H/3074-es számon terjesztettek a tisztelt Ház elé, és amelynek elfogadását eddig a kormánytöbbség megakadályozta.
Indoklásunk a következő. Az alapszerződésről szóló kétszeri parlamenti vita tanulságait és az ebben elhangzott kormánypárti érveket is megfontolva, fenntartva ugyanakkor minden kritikai megjegyzésünket a kormány kisebbségpolitikájával és a magyar-román alapszerződés konkrét szövegével kapcsolatban úgy látjuk, van esélye egy olyan kompromisszumra, amelynek eredményeként a négy ellenzéki párt hajlandó arra a gesztusra, hogy egy rosszkor, rosszul, rossz partnerrel megkötött alapszerződés végszavazásakor képviselői az igen gombot nyomják meg. (Beszólások a bal oldalról.) Ezért cserébe annyit kérünk, hogy a kormánytöbbség emelje országgyűlési határozat formájában jogforrási rangra az 1996. július 4-én és 5-én zajlott magyar-magyar csúcstalálkozó záródokumentumát, amelyet akkor a magyar kormánykoalíció nevében Molnár Gyula MSZP-s képviselő, Eörsi Mátyás a külügyi bizottság SZDSZ-es elnöke, Lábodi László címzetes államtitkár, Tabajdi Csaba politikai államtitkár és Kovács László külügyminiszter urak is elláttak kézjegyükkel.
Fenntartjuk azon álláspontunkat, hogy a magyar-román alapszerződés szövege rossz, és a román belpolitika kedvezőnek tekinthető fordulata csupán arra teremt esélyt, hogy egy alapvetően rossz szerződés az éppen az aktuális román kormány jóhiszeműen értelmezzen. Ugyanakkor úgy látjuk, meg kell ragadnunk azt a halvány lehetőséget, hogy összhangban a kormány részéről elhangzott óhajokkal, a közös jövő, közös nemzeti feladatainak megoldása érdekében megkíséreljük újra teremteni a nemzeti külpolitikai konszenzust. Kiváló kiindulási lehetőséget teremtene erre a magyar-magyar csúcstalálkozó zárónyilatkozatának az elfogadása. Annál is inkább, hiszen ahogy az a vitában kiderült, az ellenzéknek nem csupán a magyar-román alapszerződés szövegével és megkötésének körülményeivel, hanem azzal az eljárásmóddal is súlyos fenntartásai vannak, ahogy a magyar kormány a határon túli magyar legitim szervezeteket az őket alapvetően érintő kérdésekben kezeli.
A magyar-magyar csúcs záródokumentumának elfogadását alkalmas garanciának tekintenénk arra, hogy a kormány magatartása a jövőben e tekintetben változzék. Ugyancsak alkalmas eszköz lenne arra, hogy a mindenkori magyar kormány számára e dokumentum határozza meg azt az értelmezési keretet, amelynek szellemében a különböző alapszerződés végrehajtásán őrködnie kellene. Megjegyzendő, hogy a kompromisszum elfogadása, illetve kellő jóakarat esetén mindkét dokumentum még ebben az évben, tehát jövő héten elfogadható lenne.
Tisztelt Kormánypárti Képviselőtársaim! A javasolt kompromisszumban az ellenzék azt ajánlja, hogy jobb meggyőződése ellenére igennel szavaz a magyar-román alapszerződésre. Önöknek csupán korábban írásban rögzített álláspontjukhoz kellene visszatérniük. Egy kompromisszum nem más, mint két fél álláspontjának a másik fél véleménye irányába tett elmozdítása. Azt hiszem a konkrét esetben önöknek kell megtenniük a kisebb lépést. Kérem tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, ne habozzanak ezt a lépést megtenni! Köszönöm figyelmüket. (Taps a jobb oldali padsorokban.)
