DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN
DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN
DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN külügyminisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Először is szeretném jelezni, hogy az ön által idézett mondat, a szövegösszefüggéséből kiragadva jelent itt meg. Az elnök úr nagyon határozottan arra utalt, hogy több szomszédos országgal összevetve, illetőleg a korábbi, a Szovjetunióban tapasztalt időszakhoz képest nagymértékben javult az ukrajnai magyarság helyzete, és azt hiszem, hogy ebben a kijelentésben nincs semmi kifogásolnivaló. Feltételezem, hogy ezzel akár ön is egyetértene.
Ami az 1100 éves múltat illeti, nem feladatunk itt történelmi vitába belemenni, de kétségtelen tény, hogy a magyarok ősei Kijev határában, a ma is Uhorszkij-hegynek nevezett hegyen pihentek meg, akkor egy átmeneti szövetséget is kötve az akkori kievi fejedelemséggel. Mint tudjuk, András herceg, a későbbi I. András király kijevi fejedelem lányát vette feleségül, Anasztáziát, kievi testőrökkel érkezett Magyarországra, akik akkor persze más szerepet játszottak, mint a mai kievi testőrök. (Derültség.) Lehet, hogy nem lehet ukránokról beszélni 1100 évvel ezelőtt, de Kijev kétségtelenül ma Ukrajnában van, tehát jogos volt, hogy elnök úr fölidézte ezt.
Ami a kárpátaljai magyarság legitim szervezetét illeti, senki nem kívánja kétségbe vonni, hogy a KMKSZ legitim érdekvédelmi szervezet. De talán nem helyes beállítani úgy, mintha az egyetlen legitim és az egyetlen a magyarság jogait és érdekeit védeni és képviselni hivatott szervezet lenne, hiszen több más szervezet is működik ott, amelyekkel szintén szoros és jó kapcsolatban áll a magyar kormány és maga az elnök úr is. Engedje meg, hogy néhánynak csak a nevét megemlítsem itt: Beregvidéki Magyar Kulturális Szövetség, Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége, Kárpátaljai Magyarok Demokratikus Szövetsége, Kárpátaljai Magyar Szervezetek Fóruma, Magyar Önkormányzati Fórum, Magyar Gazdaszövetség. Egy különbség kétségtelenül van az itt felsorolt szervezetek és a KMKSZ között, nevezetesen az, hogy amikor elnök úr 1996. november 16-án Ungváron egy találkozóra hívta meg ezeknek a szervezeteknek a vezetőit, a felsorolt vezetők jelen voltak ezen a találkozón, míg a KMKSZ vezetői rangon alulinak tekintették a részvételt. Ezt nagyon sajnáljuk, de nem hisszük, hogy ez javíthatja a viszonyt az elnök úr és a szervezet között.
Ami a vereckei emlékmű kérdését illeti. Tényleg nagyon sajnálatos, hogy ezt az emlékművet nem lehetett felállítani, a magyar Külügyminisztérium többször interveniált ebben az ügyben. Elnök úr hangsúlyosan vetette föl – ezt annál is inkább mondhatom, mert mindvégig mellette voltam a tárgyalásokon, hangsúlyosan vetette föl – az ukrán vezetőknél az emlékmű felállításának szükségességét, és született is egy elvi megállapodás, hogy egy későbbi, kevésbé feszült, kevésbé kiélezett időszakban a két ország vezetője ezt fölállíthatja.
Csak magunk között, vagy legalábbis itt, ezen nyilvánosság előtt jelezném, hogy bár alapvetően a felelősség a történtekért az ukrán nacionalista köröket terheli, sajnos az érintett magyar szervezők sem tettek meg mindent, nem jártak el elég körültekintően, tehát bizonyos mértékben, sajnos, ők is hozzájárultak a helyzethez, alapvetően a felelősséget persze nem rájuk kívánom hárítani.
Ami az ukrajnai magyarság helyzetét illeti, egyetértünk abban, hogy ez korántsem tökéletes. De azért nagyon fontos dolgok történtek, például az elnöki látogatás során is. Akkor jelentették be, hogy a beregszászi kórház befejezéséhez az ukrán kormány biztosítani fogja a szükséges pénzösszegeket, ekkor jelentették be azt, hogy a beregszászi magyar főiskola okleveleit elismerik Ukrajnában, és egyébként is számos fontos, pozitív fejlemény is van. Tehát nem hiszem, hogy csak a negatívumok alapján kellene megítélnünk ezt a helyzetet.
Ön hivatkozik itt, tisztelt képviselő úr, illetve utal a KMKSZ nyilatkozatára a Kárpátaljai Néptanács '44-es nyilatkozatával kapcsolatban. Itt szeretném jelezni, hogy a Kárpátaljai Néptanács '44-es nyilatkozatának nincs nemzetközi jogi érvénye, azt sem az egykori Szovjetunió, sem a mostani jogutód: Ukrajna nem erősítette meg, nem fogadta el, tehát mi úgy gondoljuk, hogy ennek érvényessége sincs, ezért ebben az ügyben föllépést nem látunk szükségesnek. De ha önt ez ilyen mértékig aggasztja, képviselő úr, akkor fölteszem a kérdést, hogy 1991-ben, amikor az MDF vezette kormány alapszerződést kötött Ukrajnával – egyébként nagyon helyesen, és ezt mi támogattuk –, miért nem vetették fel ezt a kérdést akkor? Akkor lett volna megfelelő alkalom a kérdésnek az orvoslására.
Összegezésképpen azt szeretném mondani, hogy idáig úgy gondoltuk, hogy az a külpolitikai irányzat, amely az ön kérdéséből és a kérdésében rejlő háttérből kisejlik, az már kipróbáltatott 1990 és 1994 között, hogy finoman fogalmazzak, kudarcot vallott. Ebből le kellene vonni a következtetéseket. Idáig azt hittük, hogy önök a kor kérdéseire adott válaszaikban követnek el hibát, ma úgy látjuk, hogy a baj nagyobb, eleve rossz kérdéseket tesznek fel. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
