DR. SEPSEY TAMÁS
DR. SEPSEY TAMÁS
DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Tisztelt elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Egyszer már föltettem ezt a kérdést önnek, államtitkár úr, akkor válaszában arra hivatkozott, hogy csodálkozik, miért kérdezek én ilyet.
Lehet, hogy szokatlan, de én még mindig úgy érzem, hogy törődni kell azokkal, akikkel három éven keresztül együtt dolgoztam, és az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatalban dolgozóknak a többsége nagyon jól, nagyon lelkesen végezte a munkáját. Ők jelenleg, ma a magyar közigazgatásnak olyan szakember-utánpótlását alkotják, akiket kár lenne szélnek ereszteni. Meglehetős szakértelemre tettek szert a számítógépes ügyintézésben. Ismerik az államigazgatási eljárásnak a szabályait. Éveken keresztül megfeszített erővel dolgoztak, hogy végrehajtsanak olyan jogszabályokat, amelyeknek a végrehajtása szinte lehetetlen volt, mert hatalmas munkát követelt tőlük.
Ezek az emberek most, ma a teljes bizonytalanságban vannak. Nem tudják, hogy mi lesz velük. Elterjednek különféle hírek, és aki dolgozott a közigazgatásban, az jól tudja, hogy ezek a szállongó rémhírek mennyire bomlasztják egy közigazgatási hivatalnak a munkáját. Senki nem mondja meg pontosan, mi lesz velük, mit tehetnének. Szüksége van a közigazgatásnak a szakértelmükre, vagy pedig szélnek eresztik őket, és azt mondják: "Boldoguljatok úgy, ahogy akartok." Egyes hivatalok öt fővel fognak tovább működni, egyes hivatalok 20-25-30 fővel. És közben tudjuk, hogy 1997-ben az Országgyűlés újabb kárpótlási törvényeket fog elfogadni, a szakemberekre szükség lesz. Akkor majd toborozni fognak? Mert akik egyszer elhagyják a közigazgatást, nem jönnek vissza.
Én kérném államtitkár urat, próbálja megnyugtatni a kárrendezési hivatalok dolgozóit. Köszönöm szépen.
