DR. JESZENSZKY GÉZA
DR. JESZENSZKY GÉZA
DR. JESZENSZKY GÉZA (MDNP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az elmúlt hétvégén a horvátországi Eszék városa megtisztelő kitüntetésben részesített, díszpolgárává fogadott. Az elismerés annak a magyar politikának szólt, amely a délszláv válság kibontakozásának pillanatától fogva a békés rendezést szorgalmazta, majd az 1991. évi véres ősz után ehhez elengedhetetlennek tartotta a horvát nemzet önrendelkezési jogának a nemzetközi elismerését. A közvetlenül szomszédságunkban lezajlott háború következményei még ma is rendkívül súlyosak, és ezek tragikusan érintik a magyarság talán legkevésbé ismert csoportját, a Kelet-Szlavóniában és Dél-Baranyában a háború előtt mintegy 20 ezres lélekszámot kitevő magyar lakosságot. Ezért indokolt fölidézni a történteket.
A túlnyomó többségben, vagy relatív többségben magyarok által lakott Kórógy, Szentlászló, Haraszti, valamint Batina, Csúz, Kopács, Laskó, Nagybodolya, Sepse, Újbezdán, Várdaróc, Vörösmart, s további jelentős magyar kisebbséggel rendelkező falvak túlélték az évszázados török háborúkat. Hála a nép szorgalmának és a jó termőföldnek, a lakosság viszonylag jómódban élt, s a trianoni békeszerződés után külföldre kerülve, megőrizte ősei nyelvét és hitét.
A kibontakozó délszláv válság során 1991 őszén úgynevezett szabadcsapatok, minden politikai ellenőrzés nélkül álló fegyveres bandák általában a jugoszláv néphadsereg közreműködésével több falut kíméletlen tüzérségi támadásokkal elpusztítottak, a lakosságot menekülésre kényszerítették, a megmaradt házakba pedig más vidékekről érkező szerbek költöztek be. A megfélemlítő propaganda ellenére otthonában maradó, zömmel idős horvát és magyar népesség leírhatatlan fizikai és lelki megpróbáltatásokon ment keresztül. Az eredetileg horvát és magyar többségű területen megszervezték a senki által el nem ismert szerb, úgynevezett "Krajiná"-t, azzal a szándékkal, hogy azt idővel Jugoszlávia részévé nyilvánítsák. Az 1992 óta a térségben tartózkodó ENSZ-csapatok hosszú ideig tétlen szemlélői voltak az üldöztetésnek.
(9.00)
Jelentősebb javulást és a békés rendezést, a Horvátországhoz történő fokozatos visszaintegrálás lehetőségét csupán az 1995 őszén megkötött Erdődi Egyezmény és az általa létrehozott ENSZ átmeneti hatósága, – UNTAES – teremtette meg Jacques Klein francia tábornok határozott irányítása alatt. Eszéki utamat fölhasználva Jakab Sándor, a horvát országgyűlés magyar képviselője társaságában fölkerestem a rommá lőtt Vukovár városát, az elpusztított Szentlászló és az elűzött magyarok helyére beköltözött szerbek által lakott Kórógy községeket, találkoztam az Eszéken élő magyar menekültekkel és a dél-baranyai falvak szörnyű szenvedéseken keresztülment maradék magyar lakosságával. Klein tábornok beszámolt az átmeneti közigazgatás biztató eredményéről, és személyesen is meggyőződtem arról, hogyan állítják vissza a horvát tanterv szerinti oktatást néhány faluban.
Föl kívánom hívni a tisztelt Ház és ezen keresztül a kormány figyelmét, hogy a következő hetek sorsdöntőek lesznek a térség jövője és a jelenleg Magyarországon élő, zömmel magyar nemzetiségű horvátországi menekültek számára. Az ENSZ átmeneti hatóságánál most kell szorgalmazni a hazatérés engedélyezését, majd ösztönözni az érintettek mielőbbi visszaköltözését. El kell érni, hogy a nemrég újra megnyitott udvari határátkelőt Horvátország meg nem szállt részeibe irányuló tranzitutazásra is igénybe lehessen venni. Meg kell nyitni a határt az áruforgalom számára, hogy a terület, elsősorban Dél-Baranya gazdasági vérkeringése ismét meginduljon. Támogatni kell vetőmaggal, gépekkel a gazdaságok újbóli megindulását, és ehhez nemzetközi programokból kell hathatós pénzügyi támogatást biztosítani. Mindenekelőtt pedig a helyszínre utazással biztatást kell adni az ott élőknek, hogy az anyaország törődik velük, szívén viseli sorsukat, hogy az elviselt borzalmak után érezzenek magukban erőt az újrakezdésre is. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
