DR. SEPSEY TAMÁS
DR. SEPSEY TAMÁS
DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Köszönöm szépen. A felzúdulásokat megszoktam, azokra tudok is reagálni, de elnézést kérek, erre nem.
Tehát ennek a törvénymódosításnak hiányzik a koncepciója. Az, hogy a gazdasági folyamatokba milyen módon kíván a jogalkotó beavatkozni, milyen irányba kívánja a gazdasági folyamatokat befolyásolni, elősegíteni.
Egyfajta egyveleg ez az előterjesztett módosítás, s amikor én egy mérleget készítettem, hogy a kormány által javasolt módosításoknak melyek az elfogadható elemei, melyek azok, amelyek részben átgondolatlanok; részben lehet, hogy átgondoltak, csak nagyon komoly zavarokat fognak okozni a következő felszámolási eljárásokban, akkor a mérleg esetében – sajnos azt kell mondani – a negatívumok túlsúlyba kerültek.
Ezért a Magyar Demokrata Fórumnak az az álláspontja – és erre igyekszem majd érveket önök elé tárni –, hogy ezt a törvényjavaslatot vissza kéne vonni és át kellene dolgozni. Az átdolgozásnak nemcsak a felszámolás ezen szeletét kellene érinteni, hanem ki kéne térni a csőddel kapcsolatos problémákra is, és bevonván azokat a személyeket, szervezeteket, akik érintettek a felszámolási eljárásban, és meglehetős gyakorlati tapasztalattal rendelkeznek, hogy fejtsék ki a véleményüket, és ennek kapcsán visszahozni egy új, egységes törvényjavaslatot az Országgyűlés elé.
Határozott véleményem az, hogyha megfelelő szakmai előkészítéssel történik ennek az új kódexnek a megfogalmazása, akkor rövid vita után a Ház el tudja fogadni. És figyelemmel arra, hogy úgyis az Országgyűlésnek most egy viszonylag hosszabb szünete következik, ezt fel lehetne használni arra, hogy ne módosító javaslatokkal próbáljuk az előttem elhangzott felszólalók által sem vitatott problémákat kiküszöbölni, hanem a téli szünet alatt valóban összefogva ezen terület szellemi kapacitását, a szakértők bevonásával februárra egy olyan törvényjavaslatot hozni a Ház elé, amelyet ugyanakkor tudnánk elfogadni, mint ezt a törvényjavaslatot, csak sokkal jobb lenne, sokkal alkalmazhatóbb lenne, és ennek következtében végre az Országgyűlés egy olyan törvényt tudna alkotni, amelyet nem kéne a következő évben mindjárt két, három vagy négy esetben módosítani. Tudniillik ez a csődtörvény esetében megtörtént. Volt olyan év, tisztelt képviselőtársaim, hogy hatszor lett módosítva a csődtörvény.
Én úgy gondolom, hogy amikor ennek a törvényjavaslatnak az indokolása azt tartalmazza, hogy a törvény módosítgatása elbizonytalanítja a gazdasági életet, akkor ez egy nagyon valós indok, csak jó lenne, hogyha az előterjesztő ezen törvényjavaslat esetében is tudná ezt az indokot alkalmazni, és tisztában lenne azzal, hogy számos pontja ennek a javaslatnak gerjeszteni fogja a problémákat, amelyek nyilvánvalóan a törvényhozási úton azt fogják jelenteni, hogy képviselői önálló módosító törvényjavaslatokat fognak beadni az érintett személyek, illetőleg akik fogékonyak a problémák iránt.
Igen tisztelt Országgyűlés! A problémák egy részében szeretném hangsúlyozni, hogy a törvényjavaslat végén a hatálybalépéssel kapcsolatban igen komoly alkotmányossági aggályaim vannak amellett, hogy a gyakorlatban alkalmazhatatlannak tartom azt, hogy a hatálybalépést a folyamatban levő eljárásokra is rendeli – ennek a törvényjavaslatnak az alkalmazhatóságát – a jogalkotó, azonban ezt követően felsorolja a), b), c), d), e), f), g), h) pontokban, hogy mely esetekben mégsem kell alkalmazni.
Azért tessenek elgondolni azt a felszámolót, aki egyébként meglehetősen leterhelt, hogy milyen nehezen feloldható jogalkalmazói probléma elé fog kerülni. Hogyha van egy új törvény, van egy régi törvény, s ennek a két törvénynek az eljárási alkalmazhatóságát próbálja egymáshoz vetíteni.
Tisztább helyzetet kellene teremteni, ez az adósoknak a védelme is, a hitelezőknek a védelme és a felszámoló védelme is. Ugyanis a törvényjavaslat megteremti a lehetőségét, hogy felszámoló jogszabálysértése esetén adott esetben vissza lehessen vonni a megbízást a felszámolótól. Egy ilyen pici kis jogszabálysértés, tehát maguk a bíróságok sem fognak szerintem elég könnyen eligazodni, hogy mely szabályokat lehet alkalmazni, mely szabályokat nem lehet alkalmazni a folyamatban levő ügyekben, megteremti a felszámoló visszahívhatóságát, amit jó lenne elkerülni.
Én magam is szeretném hangsúlyozni, hogy a kizárási szabályoknál nagyon kellene vigyázni azzal, hogy folyamatban levő ügyekben olyan kizárási szabály alkalmazhatóvá váljék, amikor a felszámoló kénytelen-kelletlen hitelt nyújt az adósnak. Számos olyan költség van, amit az adósnak viselni kellene, ami nem felszámolási költség. Ilyen csak például a cégbírósághoz a bejelentés a képviselet megváltoztatásáról, ügyirat-kezelési költség, és nem akarom sorolni ezeket. Számos olyan felszámolási eljárás indult, ahol még ezeknek a költségeknek sincs meg a fedezete.
(11.00)
A felszámoló kénytelen hitelt nyújtani, abban a pillanatban hitelezővé válik, be kell jelenteni, hogy sajnos őt kizártnak kell tekinteni. És jól tudjuk, hogy a felszámolók nem olyan nagy számban állnak rendelkezésre, ennek következtében egy-egy felszámolási eljárás most már nem két-három-négy, hanem esetleg öt vagy hat évig fog tartani. A helyzet nem oldódik meg, mert a következő felszámoló hasonlóképpen kénytelen lesz majd hitelt nyújtani, és ugyanúgy be fogja jelenteni a kizáró körülményt, és ez egy végeláthatatlan láncolatot fog majd okozni.
Nem tartom elfogadhatónak a törvényjavaslat 1. §-ában a hitelező fogalmának a megváltoztatását. Főleg nem a felszámolás kezdő időpontja után. Ugyanis a kormány által beterjesztett javaslat azt mondaná ki, hogy a felszámolás kezdő időpontja után hitelező mindenki, akinek az adóssal szemben pénzkövetelése van és azt a felszámoló nyilvántartásba vette. A korábbi jogszabály a vagyoni követelést tartalmazta. Ha elgondoljuk azt, hogy adott esetben valakinek egy szavatossági igénye van az adóssal szemben, és ez a szavatossági igény kicserélésre irányul, a legújabb megfogalmazás szerint ezt a kicserélésre irányuló igényét nem fogja tudni érvényesíteni a felszámolási eljárásban. Ezért mindenképpen indokoltnak tartanám, hogy a felszámolás kezdő időpontja után maradjon meg a jogszabálynak ez a szövege és a vagyoni követelés szerepeljen.
A nyilvántartásba nem vett hitelezőről a felszámoló egy nyilatkozatot állíthat ki. Ez alapján a nyilatkozat alapján az adójogszabályok szerint leírásra lenne lehetőség. Ennek én nagyon nagy veszélyét érzem, igen tisztelt képviselőtársaim.
Lehet, hogy a törvényjavaslatnak az előterjesztője jó szándékkal próbált ehhez a kérdéshez közelíteni. Azonban feltételezhető, hogy a gyakorlatban az igen jelentős problémákat fog okozni. A törvényjavaslatnak a 17. §-a foglalkozik ezzel a kérdéssel. Eszerint, ha a bejelentett követelést a felszámoló elismeri, de a hitelező nem kívánja a díjat, az egyszázalékos díjat leróni, akkor kap egy igazolást, és ezen igazolás alapján le lehet írni az adójából mint veszteséget. Ez a hitelező fogalmát egyébként nem meríti ki, mert a hitelező az, aki lerója az egyszázalékos díjat, de ez egy fogalmi probléma, ezzel nem érdemes itt részletesen foglalkozni. De azért az állam anyagi érdekének védelme szempontjából megfontolandó, hogy a felszámoló egy bejelentett, de nem érvényesített, mert nem kívánja az illető anyagilag érvényesíteni az igényét, erre azt mondja, hogy elismerik, és másrészt ezzel az adószabályok alapján az államot veszteség éri. Ez, véleményem szerint, egy kardinális kérdése ennek a módosítási javaslatnak, hogy nehogy olyan kiskaput nyissunk, amely a felszámolási eljárásokban az állam számára igen komoly hátrányt jelent.
Viszont, hogy a rövid idő alatt egy előnyét tudjam említeni a javaslatnak, az az, hogy megpróbál gátat vetni annak a valóban kialakult gyakorlatnak, hogy az engedményezés által a sorban hátrább álló hitelezők kedvezőbb helyzetbe juthassanak, mint az előttük levők. Ennek a kibújási oknak a kizárását nagyon is tudjuk támogatni.
Sajnos, a javaslat semmifajta érdemi megoldást nem ad a felszámoló díjazására. Ami itt le van írva, az elméletileg nagyon szép, de jól tudjuk, hogy az egyébként meglevő díjfedezeti alapból három év alatt egyetlenegy kifizetést sem teljesítettek. Ennek a teljes újragondolását kérném az előterjesztőről. Igen tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
