KERTÉSZ ISTVÁN
KERTÉSZ ISTVÁN
KERTÉSZ ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A többször módosított 1991. évi IL. törvény három, különböző tartalmú, de mégis összefüggő eljárás szabályait tartalmazza. Ezek között a csődeljárás, a felszámolási eljárás és a végelszámolás egészen más esetekben, egészen más tartalommal, egészen más jelentéssel bír.
A csődeljárás igazából egy valamiféle hosszú távú, működőképes vállalat gazdálkodási stabilitásának helyreállítási folyamata, a felszámolási eljárás az egy gazdálkodószerv eszközeinek tulajdonosváltása, a végelszámolás pedig egy valamilyen gazdálkodószerv, amely tevékenységének már eleget tett, tulajdonosi alapú felszámolási eljárása, tevékenységének beszüntetése.
Ez a három tevékenységcsoport, jogi csoport természetesen egymással összefügg, de mégis egészen más szabályokat, egészen más jelentéseket hordoz magában. Az önmagában, hogy a most tárgyalt törvényjavaslat a felszámolási eljárásokra koncentrálódik, az számomra csupán csak azt jelenti, hogy ebben a törvényben igazából gazdaságszerkezet-átalakító hatása, tulajdonosszerkezet-átalakító hatása miatt a felszámolási eljárásokra helyeződik a hangsúly természetszerűleg.
Azt is el kell azonban mondjam, hogy véleményem és meggyőződésem szerint ez a törvény és a felszámolási folyamatok messze nem kaptak kellő hangot, kellő súllyal nem szerepelnek a médiában, hiszen – mint ahogy az államtitkár úr is mondta az expozéjában – lényegesen nagyobb esetszámokról van szó, mint a privatizáció esetében.
Meggyőződésem, hogy vagyonérték vonatkozásában is legalább akkora tételről van szó, gazdaságszerkezet-átalakító hatásáról is legalább akkora súlyról van szó, és mégis, a felszámolásokkal kapcsolatosan valahogy a közvélemény és a szakma véleménye egészen liberális ebben a vonatkozásban. És igazából nem vizsgáltuk ennek a kihatásait, nem vizsgáltuk ennek az anomáliáit.
(10.40)
Nem nélkülözhető egy kis időbeli visszatekintés a felszámolási eljárások szabályozásával kapcsolatosan. A sokat emlegetett 1991. évi IL. törvény egy olyan átmeneti szakaszban érte a gazdaság átmeneti állapotban lévő szereplőit, ami hatásában – úgy, ahogy Torgyán képviselő úr mondta – rendkívüli volt. Különös tekintettel az úgynevezett öncsőd intézményének bevezetésére, és különös tekintettel arra, hogy az akkori szabályok szerint a csődeljárás során valamennyi hitelező egyezsége, egyetértő akarata kellett ahhoz, hogy az egyezség a csődeljárás során bekövetkezzék.
Ez a kettő dolog önmagában a gazdaság szereplői számára egy óriási mértékű átrendeződés, óriási mértékű felszámolási hullám beindulását eredményezte. Az, hogy akkor, amikor ezt a törvényt elfogadta az a parlament – aminek oszlopos képviselője volt Torgyán József képviselőtársam is –, hogy akkor ez mennyire volt célzatos, vagy mennyire volt a gazdasághoz való hozzá nem értésnek a következménye, ma már nyilvánvalóan nehéz eldönteni.
De én úgy gondolom, hogy akkor, amikor több mint egymillió munkahely megszűnéséről számolunk be az elmúlt 6 év során, nem lehet elmenni emellett, nem lehet elmenni amellett, hogy vajon szükségszerűen következtek-e be ezek a nagyléptékű változások. Kellett-e, törvényszerű volt-e, gazdasági okokkal magyarázható-e ez a felszámolási hullám, ami még most sem ülepedett le, hisz a felszámolások jelentős része még ma is tart.
A felszámolási eljárások tartamát illetően. A közvélemény úgy gondolja, hogy az a cég, amelyik felszámolási eljárás hatálya alá kerül, az egyszer s mindenkorra fölszántatott, sóval behintetett, hogy ott többet fű nem nő.
Igazából szeretném azt mondani, hogy a felszámolási eljárás a gyakorlatban lehet valaminek a vége, de lehet valaminek a kezdete is. Ha a felszámolási eljárások jól működnek, akkor igazából ennek a gazdaság reorganizációra való hatásában sokkal erőteljesebb, ha a vállalkozások terheitől megszabadulva, esetleg újabb piacokat szerezve, új tulajdonos, új menedzsment kialakulásával lényegesen nagyobb előnyöket realizálhatnak a működtetésük során, mint egyébként a felszámolási eljárások vesztesége önmagában.
Én nagyon óvatos véleményformálásra hívnám fel tisztelt képviselőtársaimat akkor, amikor a felszámolási eljárásokat en bloc akarják minősíteni és jelentőségét, veszélyességét megemlíteni. Meggyőződésem, hogy nincs jó felszámolás ezzel együtt is egyébként, természetesen, hiszen a felszámolási eljárás mindenféleképpen egy trauma a gazdaság szereplői számára – úgy a hitelező, mint a felszámolás alatt álló szervezet számára – gazdasági, szociális, társadalmi hatásával együtt is.
A most tárgyalt törvényjavaslat problémákat és előnyöket is jelent az én számomra. Miket nevezek én előnyös változásoknak? Mindenféleképpen én előrehoznám azt a hatását, ami a felszámolási eljárások mai bonyolult rendszerét gyökeresen átalakítja. Ma, aki ismeri a felszámolási eljárásokat, az tudja, hogy ma háromféle törvény szerinti felszámolási eljárások vannak. A '91. évi előtti, a '90-93. közti, és a '93. év óta.
Ezek mind-mind eltérő szabályokkal bonyolódnak, s ember legyen a talpán, akár felszámoló, akár bíró az illető, aki ezt folyamatában szakszerűen végig tudja követni. Nagyon jelentős hatású szerintem az, hogy ez az új törvénymódosítás, ez a törvénymódosítás egységes szabályokat állapít meg azzal együtt is, hogy természetesen mind a hitelezők, mind a felszámolók részéről kellő védelmet szolgál, mivel visszamenőleges a hatálya, a jogszabályok egységesítése számunkra lényeges problémát ne okozzon.
Problémásnak és előnyösnek érzem a választmány alakításának lehetőség, szabályozását. Nagyon jó, hogy van a felszámolónak egy olyan partnere – a választmány –, amely a hitelezők érdekvédelmét tudja biztosítani, folyamatos kapcsolattartási lehetőséget ad a felszámoló részére, ezért feltehetőleg kevesebb kifogással, kevesebb véleménykülönbséggel, viszonylag rövidebb időszak alatt zárhatók a felszámolási eljárások.
Ugyanakkor a gondom az ezzel a választmánnyal kapcsolatosan, hogy nincsen garancia arra, hogy kellő időpontban a választmány megalakulásakor már az, aki hitelező és akar csatlakozni ehhez a választmányhoz, az automatikusan csatlakozhasson. A törvény azt tartalmazza, hogy a hitelezők egyharmada választmányt alakíthat, és egy felszámolási eljárásban csak egy választmány lehetséges.
Nagyon könnyen előfordulhat az, hogy nagyon gyorsan kialakul egy egyharmados hitelezői kör és egy választmány, kialakítja működési rendjét, kialakítja a stratégiát a felszámolási eljárásban, és a később csatlakozók már kész helyzet elé vannak állítva, és ezért én úgy gondolom, hogy módosító javaslattal feltétlenül szükséges kiegészíteni azt, hogy aki csatlakozni akar, az idejekorán csatlakozhasson, és ez a csatlakozási szándék már a megalakuláskor ne lehessen probléma.
Nekem gondot jelent az egyszázalékos kategória. Nem az önmagában, hogy ennek fedezetéről gondoskodni kell, mert ez egy természetes törekvés. A gondot számomra az jelenti, hogy a felszámolói díjazást ezzel az egyszázalékos hitelezői befizetéssel szemben kell elsősorban elszámolni, nem pedig az eddig megszokott és logikus A kategóriás költségként kell figyelembe venni.
Én úgy gondolom, hogy túl azon, hogy a hitelezőket ezáltal terheljük – hiszen az eddig is elveszett pénzük után még egy további egyszázalékot kell nekik letétbe helyezni –, a hitelezői érdekvédelem azt indokolná, hogy ez az egyszázalékos összeg csak egy tartalékként működjön abban az esetben, hogyha a felszámoló díjazására nem lenne elegendő az A kategóriás költségekben rendelkezésre álló összeg. Erre vonatkozóan módosító javaslatot be fogok a magam részéről biztosan nyújtani. (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.)
A felszámoló érdekvédelme szempontjából – pillanat, mindjárt befejezem – a díjazás nem egy közömbös dolog. Valamennyien tudjuk ugye, hogy a '91. évi törvény kétszázalékos díjazást állapított meg. A '93. évi ötszázalékost, és kétszázalékost a működtetés után. A mostani ugyanezt hagyja jóvá azzal, hogy amennyiben valaki ehhez nem jutott hozzá, annak módja van a '93. év után esedékes felszámolás díjazása igényléséhez.
Magam részéről ezt a visszamenőleges hatályt nem tartom praktikusnak, vagy ha igen, akkor viszont az összes felszámolási eljárás szempontjából követendőnek tartom. Nyilvánvaló, ennek gazdaságkihatása sokkal nagyobb, ezért úgy gondolom, hogy ezt a nem egészen szerencsés fogalmazást el kellene hagyni.
A sors folyamánya miatt a problémák felsorolására nem maradt időm, ezért én úgy gondolom, hogy ezek a problémák módosító javaslatokkal – amire a téli szünet kellő időtartamot ad – rendezhetők, és úgy gondolom, hogy ezzel együtt is a változtatás szükséges és támogatható. (Az elnök pohara megkocogtatásával ismét jelzi a felszólalási idő leteltét.) Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
