DR. SZABAD GYÖRGY
DR. SZABAD GYÖRGY
DR. SZABAD GYÖRGY (MDNP): Tisztelt Országgyűlés! Valóban két percen belül és Tardos Márton előadásáról kaptam az indíttatást, hogy két történelmi vonatkozásra utaljak. Teljesen igaza van etimológiailag csőd szavunk eredetére, s a mögötte lévő tartalomra. Ez, amit ő kifejtett, valóban jellemző a vállalkozói csődre, az időkben visszamenve a legkorábbi magyarországi adatok.
De nálunk egy sajátos, másik ága is kialakult a XIX. században immár összefonódó és egységes jogrendszerbe foglalt csődfolyamatnak. Tudniillik csőd volt az is, ha valaki a feudális járadékszolgálati kötelezettségét nem tudta teljesíteni, és az országban a csődeljárások az 1840-es törvény előtt főleg, túlnyomórészt ilyen okból keletkeztek, ami gyakorlatilag annyit jelentett, hogy a jobbágy – hogy a legegyszerűbb esetet vegyem – elpusztultak a lovai, ő megöregedett, és nem volt fiatal a családban, nem tudta a robot- és egyéb szolgálati kötelezettségeket teljesíteni. Ennek nyomán egy sajátos csődeljárás az úgynevezett kibecsültetési eljárás alá került, amely azonban alkalmat jelentett arra, hogy egyéb tartozásai tekintetében is eljárás alá vonják, és akkor az úriszéken belül, vagy kivételesen más szinten efölött tulajdonképpen egy csődeljárást bonyolítottak le a kialakult helyzet felett. De teljesen igaza van Tardos Mártonnak, mi belesimultunk, és a XL. törvénnyel lezártuk a nyugat-európai változathoz való viszonyulást. (Taps az egész ülésteremben.)
