DR. ISÉPY TAMÁS
DR. ISÉPY TAMÁS
DR. ISÉPY TAMÁS (KDNP): Tisztelt Országgyűlés! A lenyűgöző érdeklődésre tekintettel igyekszem röviden összefoglalni a Kereszténydemokrata Néppárt, a Fidesz–Magyar Polgári Párt és részben az MDF, tehát három ellenzéki pártnak általánosságban mozgó állásfoglalását, mert részleteiben Sepsey Tamás képviselőtársam – mint a Kárpótlási Hivatal volt vezetője és a korábbi ciklus alatti kormánybizottság tagja – gyakorlati vonatkozásban a törvényjavaslat hiányosságait ismerteti. A koalíciós pártok teljes támogatásával elfogadott 89/1996-os országgyűlési határozat zárószavazásánál a három ellenzéki párt egyhangú, tartózkodó szavazatát azzal indokolta, hogy a határozat valójában csak habot fújt egy olyan tortára, amelynek még az összetétele is ismeretlen, és a cukrász azt sem tudja, hogy milyen anyagból kell majd összeraknia a képzeletbeli tortát. A kormány által most benyújtott törvényjavaslat azonban most még ezt a habot is szétszórta, és elolvasztotta.
Ha megnézzük most néhány mondat erejéig a nem létező tortát és az olvadozó habot, három pontból állt az elfogadott országgyűlési határozat. Az elfogadott határozat első pontjából csak úgy záporozott az egyetértés a kormánynak arra a szándékára, hogy a rendezés érdekében közalapítványt hozzon létre. Már akkor is kifejtettük, hogy ilyen egyetértésre nem volt szükség, mert a polgári törvénykönyv alapján a kormány minden egyetértés nélkül is létrehozhatja. Most ezzel kapcsolatban szeretnék feltenni elöljáróban néhány illetlen kérdést, hogy vajon megvalósult a szándék, létrehozta a kormány a közalapítványt, elkészült-e az alapító okirat, mi az alapító okirat tartalma, megtörtént-e a bírósági nyilvántartásba vétel, a hivatalos lapban megjelent-e az alapító okirat, ki a kezelő és az ellenőrző szerv, mi a vagyon és a felhasználási cél, kik a kuratórium tagjai, milyen a döntéshozatali mechanizmus, és ezt vég nélkül lehetne folytatni még az eddig megválaszolatlan kérdéseket.
A második pont: jó lenne tudni, hogy hogyan állnak az OGY-határozatban megjelölt tárgyalások, és hogyan kerülhet majd alkotmányosan a vagyoni körbe ingatlan, muzeális tárgy vagy készpénz. A harmadik pont: törvényjavaslatok november 30-ig történő benyújtásáról beszél. Egy törvényjavaslat – matematikai ismeretem szerint – nem többes szám, tehát hol van a többi törvényjavaslat, mert ez önmagában valahogy mintha a levegőben lógó megoldás lenne. Most mielőtt részleteiben rámutatnék a törvényjavaslat alkalmatlanságára, néhány alapvető kérdésre szeretném felhívni képviselőtársaim figyelmét. A kérdés megoldhatósága ugyanis öt alappilléren nyugszik, és valójában ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban is azt kellene megvizsgálni, hogy a javaslat légüres térben mozog, vagy erre az öt alappillérre épül.
Az első alappillér – nyilvánvalóan – a párizsi békeszerződés 27. cikkének a 2. pontja. Most ezt az idő előrehaladottsága miatt nem kívánom idézni, mindenki ismeri a békeszerződés említett pontját. Mit mondott ki ezzel kapcsolatban az Alkotmánybíróság? Az Alkotmánybíróság a határozatának az indokolásában az alkotmányos mulasztást abban állapította meg, hogy az alkotmány (Sic!) nem folytatta le az 1946. évi XXL. törvénycikk 2. §-a bekezdésében meghatározott hagyatéki eljárásokat, soha nem bocsátotta ki azt a rendeletet, amelyik a vagyontárgy jogszerű megállapításának a módját szabályozta volna, és a harmadik pedig, hogy az akkor még létező, a törvény szerint létező Országos zsidó Helyreállítási Alap tulajdonába nem adott sem hagyatékot, sem vagyontárgyat. Tehát a párizsi békeszerződés mellett a másik alappillér a jelenleg is hatályban lévő és a párizsi békeszerződést megelőző 1946. évi XXL. törvénycikk, amelyik egyértelműen akként rendelkezett, hogy Magyarország területén akár külföldön lévő hagyatékaira terjed ki a törvény, akik izraelita vallásuk vagy zsidó származásuk címén ellenük folytatott üldözés folytán vagy üldözéssel okszerű kapcsolatban szerzett sebesülés miatt életüket vesztették, és a jogszerű tulajdonosok részére át kell adni mindazokat a hagyatékokat, amelyek örökösök hiányában a (2) bekezdésben említett személyek hagyatékaként megszerzett vagy megszerez.
(14.10)
Tehát a második alappillére ennek a törvényrendezésnek a '46. évi XXV. törvény lenne. A harmadik a magyar alkotmány, amelynek a 70/A §-a tilt minden diszkriminációt. A negyedik az Alkotmánybíróságnak sokat emlegetett 16/1993. határozata, amelyik a magyar kárpótlási törvények érvényesítését írta elő ennek a kárpótlásnak a rendezésére is.
Most emlékeztetőül ebből csak néhány pont. Az Alkotmánybíróságnak ez a határozata az indoklásban egyértelműen megállapítja, hogy az elmúlt évtizedekben az állampolgárok milliói szenvedtek tulajdoni sérelmet. Megmondja, hogy ezek a kártalanítások kárpótlás formájában rendezhetők. Megállapítja az Alkotmánybírósági határozat, hogy az állam az őt terhelő kötelezettséget akként is teljesítheti, hogy teherbíró képességével arányban álló módon, a jelenlegi gazdasági átalakulás során az egyes tulajdoni sérelmek eredeti jogi természetét figyelmen kívül hagyva, a károsultakkal szembeni kötelezettségének kárpótlás útján tesz eleget. Most az Alkotmánybíróság megítélése szerint a kárpótlás éppen ezért megfelelő kártalanítását jelenti azoknak is, akiknek tulajdonát zsidó származásuk vagy izraelita vallásuk miatt vonták el.
Az vetné fel az alkotmány 70/A paragrafusát sértő hátrányos megkülönböztetés aggályát a társadalom más károsultjaival való egybevetés tükrében, ha a most vizsgált indítványt a megjelölt jogszabályokkal érintettek körében alkotmányos indokok hiányában teljes körű vagy más elveken alapuló kárpótlási szabályok kerülnének alkalmazásra.
Tehát ha egybevetem a párizsi békeszerződést az 1946. évi XXV. törvénycikket és az Alkotmánybíróság határozatát, akkor egyértelmű, hogy minden diszkrimináció kizárt, a kárpótlási törvények alapján kell ezt a kérdést is rendezni. Amiről nem kellene megfeledkezni, hogy az Alkotmánybíróság leszögezte, hogy a kárpótlási törvény meghozatalával az állam az állampolgárok egyéni sérelmeit illetően eleget tett a nemzetközi szerződésben és a hatályos törvényekben vállalt, de mind ez ideig nem teljesített kötelezettségének, és alkotmányos mulasztást, miután ez teljesítettnek tekintette, abban állapítottak meg – itt le is írja az Alkotmánybíróság –, hogy az állampolgárok igényei kérdésében a jogalkotót mulasztás nem terheli. Más a helyzet azzal a kötelezettségvállalással, amely szerint a jogutódok nélküli egykori tulajdonosok igényeit az állam a sérelmet szenvedettek érdekképviseleti szervére ruházza át. Tehát alkotmányos mulasztás és nemzetközi szerződés, illetve nemzetközi jogszabályok megsértése csak ebben a vonatkozásban áll fenn, és ezt a magyar kárpótlási törvények szerint kell rendezni.
Ha ezt az öt alappillért nézem, akkor nézzük meg, hogy hogy tesz ennek eleget a törvényjavaslat! Itt már távirati stílusban mondom, mert erről Sepsey Tamás képviselőtársam nyilván gyakorlati tapasztalatai birtokában még részletesebben fog beszélni. Az, hogy kárpótlási jegyet adok, az egyértelmű. Hogy ennek az összege 4 milliárd, 4 milliárd. Ezt egy kárpótlási jegyben, egy címletértéken bocsátja ki az arra jogosult szerv.
Mi van ezután? Engem a mechanizmus érdekel. Ugye, kárpótlás vagyoni kárpótlás címén jár, amit életjáradékra lehet váltani. Eddig is rendben van a dolog. A magyar kárpótlási törvény lehetővé teszi, hogy kárpótlási jegyet életjáradékra lehessen váltani. Most ez hogy történik, a 4 milliárdra történő beszámítása? Mert ugye, meg fogja határozni – nem tudom, kicsoda, mert a törvényjavaslat szerint úgy látszik, hatósági jogkört fog gyakorolni a közalapítvány – a kijelölt szervezet meg fog állapítani kárpótlást. Az életjáradékot nem kell megállapítani, mert a törvény alapján annak az összegszerűsége egyértelmű. Ennyi kárpótlási jegyet felajánlok, ezért ennyi életjáradék jár. Tehát nem az életjáradék összegét kell megállapítani, hanem a kárpótlást kell megállapítani. Megállapítja a kárpótlást – kicsoda? Ezt is a közalapítvány fogja, vagy milyen hatóság fogja megállapítani, a közalapítvány szerve? Mert erről nem rendelkezik a törvényjavaslat. Mi a jogorvoslati rendszer? Mert hogy ő megjelöli a személyeket, akire majd átruházza, a tyúk és a tojás kapcsolatában ehhez először a vagyonért járó kárpótlást kell megállapítani, ennek az alapján ki kell adni a kárpótlási jegyet, amit utána át lehet váltani életjáradékra.
Tehát mi következik ebből? Először meg kell nézni a vagyont. A korábbi ciklus alatti tárgyalásoknál éppen azon volt a vita, hogy addig nem lehet megmozdulni, amíg nem tudjuk megállapítani, hogy kik az ismert örökös nélkül elhalt személyek, akiktől a párizsi békeszerződésben is említett, de az Alkotmánybírósági határozatokban ismételten felsorolt törvényekkel igazságtalanul, törvénytelenül vették el a vagyont. Először meg kell állapítani, hogy mi a vagyon, valóban örökös nélkül halt-e, és ezután ki lenne az örökös.
Hogy lehet hagyatéki eljárást lefolytatni, hagyatéki vagyon nélkül? Mit tud átadni a közjegyző hirdetményi idézés alapján? Létezik a hagyatéki eljárás lefolytatását szabályozó törvény. Ez hogy fog lezajlani? Erre semmi választ nem ad a törvényjavaslat. Nincs hagyatéki vagyon. Mi lesz a hagyaték tárgya? A kárpótlási igény lesz a hagyaték tárgya, mert vagyon nincs, mert éppen ez a vagyon került ki. Tehát a vagyon helyébe csak egy kárpótlási igény léphet. Hogy fogja ezt a közjegyző átadni az államnak? Az államnak fogja átadni a kárpótlási igényt, és ezt a kárpótlási igényt fogja a közalapítvány vagyonába betudni? Ezek mind teljes mértékben válasz nélkül maradó kérdések. Tehát ez a törvényjavaslat nem viszi előre az ügy megoldását. Azzal, hogy kibocsátok 4 milliárd forint értékű kárpótlási jegyet, és egyes személyeknek meg fognak állapítani kárpótlást, hogy ennek hogy lesz az elszámolása, milyen címen, ez teljesen ismeretlen marad a törvényjavaslatban.
Ismételten szeretném hangsúlyozni a három ellenzéki párt képviselőjeként, hogy mindannyian egyformán ezt alkotmányos mulasztásnak tekintjük, a kérdés megoldást igényel, de ez a törvényjavaslat – mint ahogy az országgyűlési határozat – az ég világon egyetlenegy lépéssel nem viszi közelebb a kérdés lezárását, a kérdés befejezését; és nem tudom, hogy a hogyan tovább – miután egy törvényjavaslat van – mi lesz a többi törvényjavaslattal. Ezekre az általam feltett kérdésekre megadja a választ, vagy hogy fog lezajlani az egész eljárás? Valahogy el kellene, le kellene rendezni az ügyet. Nyilván ezzel a 4 milliárd értékű, folyamatos megállapítandó kárpótlásokkal, amit – mondom – vagy a közalapítvány, vagy a szerve fog az egyes személyeknek életjáradékként megállapítani. Mert ezt a szervezetekre kellene átruházni, és a szervezeteknek, a zsidó szervezeteknek kellene gondoskodni arról, hogy kik azok, akiket ebből támogat. Hát majd a közalapítvány fogja eldönteni a szervezetek nevében, hogy kik azok a személyek, akik most a támogatást igényelhetik? Ezek mind válasz nélkül maradó kérdések. Tehát ebben az ügyben is csak tartózkodni tudunk, nem fogunk rá nemet mondani, mert egyforma az érdekünk, hogy egy alkotmányos mulasztás rendeződjék, és ez a kérdés valahogy végleges lezárásra kerüljön, de ez megoldásként nem viszi előre az ügyet. Köszönöm a figyelmet. (Általános taps a teremben.)
