DR. SEPSEY TAMÁS
DR. SEPSEY TAMÁS
DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Én valóban nem kívánok két perc alatt azzal foglalkozni, amit Gellért Kis Gábor képviselőtársam oly hosszan ecsetelt – ezt tudjuk be az ő képviselői munkássága részeként. Aki ennyire ismeri a kárpótlást, attól, sajnos, csak egy ilyen felszólalás telik.
De tényként el kell mondani, hogy az Alkotmánybíróság önszántából foglalkozott a 27. § 2. pontjával, tudniillik senki nem vitatta az 1990-es években, hogy ezen résznek a végrehajtása megtörtént vagy nem történt volna meg, maguk az érintettek sem. Az 1. § végrehajtásával kapcsolatban voltak bejelentések az Alkotmánybírósághoz, aki viszont megállapította, hogy a kárpótlási törvények azt a részt rendezték, ezt viszont nem. Én azt hiszem, hogy azért a '90-ben megválasztott kormánynak szemére róni, hogy egy olyan ügyben, amit senki nem kifogásolt, miért nem lépett, holott '47-ben meg kellett volna tenni a szükséges intézkedéseket, azért valóban jelzős szerkezettel minősíthető lenne, de inkább annak a számára, aki ezt felvetette.
Az ingatlannal kapcsolatban pedig azt kell mondani, hogy nyilvánvaló, hogy a közalapítvány nem olyan ingatlanokat fog kapni, amelyek valamikor olyan tulajdonban voltak, hogy azokat át kellett volna adni az egykori Zsidó Helyreállítási Alapnak, hanem a magyar állam a jelenleg tulajdonában levő ingatlanok közül fog átruházni bizonyos ingatlanokat.
A jövőre nézve ez a törvény rendezi, hogyha esetleg felbukkanna olyan ingatlan, és nem folytatták volna le még a különféle eljárásokat, nem birtokolták volna el mások – adott esetben a magyar állam –, azon hagyatékok tekintetében majd egy külön törvény alapján közalapítványnak ezeket át kell adni. Én úgy gondolom, hogy valóban teljesen szükségtelen érzelmeket bevinni, gyalázkodni, tényszerűen és tárgyszerűen kellene felszólalni. Köszönöm szépen.
