TÓTH PÁL
TÓTH PÁL
TÓTH PÁL (MSZP): Kicsit higgadtabban megpróbálok reagálni. Természetesen ennek a kérdésnek a megoldása rendkívül problematikus. Ha másért nem, azért, mert az érintettek nélkül a megoldást, a megoldással kapcsolatos lépéseket nem lehet, nem illik megcsinálni.
Egy dologra szeretném felhívni a képviselőtársaim figyelmét. Annak idején 1946-ban évekig folyt a vita arról, hogy a zsidó helyreállítási alapban kik képviseltessék magukat. És én nem szívesen emlegetném fel azt, hogy milyen rosszízű viták voltak. Igen nehéz ezeknek a megállapodásoknak a végére járni, és különösképpen nehéz kitalálni azt, hogy azért a vagyonért, ami után nem maradt örökös, és ami eltűnt, megszűnt, beolvadt a nemzeti összvagyonba, hogy ezért most milyen kárpótlás adható annak a közösségnek, amelyről szó van.
A kormány egy megoldási javaslatot terjesztett elő, aminek a lényege – ha eddig nem lett volna világos – nem az értéktárgyakon, nem elsősorban az ingatlanokon van, nem is a készpénzen, amit Torgyán képviselő úr kifogásolt, amelyik a közalapítványt működteti, hanem éppen ezen a nem akármilyen summa kárpótlási jegyen, ezen a 4 milliárdon van. Ebből – az én megítélésem szerint – igenis ennek a közösségnek joga van arra, hogy valamilyen nyugdíjszerű kiegészítést, valami támogatást adjon azok szerint a szabályok szerint – és megítélésem szerint, noha Sepsey képviselő úr néhány figyelemre méltó dolgot mondott –, de megítélésem szerint az előttünk fekvő törvényjavaslat alapján megcsinálhatja törvényesen, szabályszerűen úgy, hogy az egész dolog végül is belesimuljon a kárpótlási törvények szellemébe. Hiszen ha el tetszettek olvasni ugye az előterjesztést, akkor lehet látni, hogy akár a ZTV, akár pedig a kárpótlási törvényben csak néhány jelentéktelen passzus marad el, éppen a dolog speciális voltánál fogva.
A kárpótlásnak ez a módja – szerintem – emberséges, humánus és igenis egy nagy előrelépésnek tartom, hogy ez a törvényjavaslat itt fekszik előttünk. Köszönöm.
