DEMETER ERVIN
DEMETER ERVIN
DEMETER ERVIN (MDF): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Napirend előtti felszólalásomban a Pénzügyminisztérium és az egyéni vállalkozók közötti ratifikálásra váró alapszerződésről szeretnék egypár szót váltani.
Az erőviszonyok kicsit mások, mint a sokat említett román-magyar alapszerződés esetében, itt a kormányzati oldal, a pénzügyminiszter 100 százalékos szavazattal rendelkezik, a vállalkozók nullával. Ez idáig még rendbe lenne, hisz itt jön a demokrácia vizsgája, hogy milyen mértékig képesek integrálni a vállalkozók véleményét.
Az igazságos és a jövedelemarányos közteherviselés a Magyar Demokrata Fórum véleménye szerint is minden tisztességes vállalkozónak, józan politikai erőnek és a vállalkozói érdekszövetségeknek is elemi érdeke. Éppen ezért minden olyan lépés, amelyik ezt a célt szolgálja, nemcsak figyelemre méltó, hanem támogatandó is, és minden olyan lépés, amelyik csak látszatintézkedés, arra szükséges felhívni a figyelmet. Jelen esetben egy ilyennel állunk szemben. Véleményünk szerint ezért kívánunk erről szólni.
Úgy gondolom, felelősen állíthatjuk, hogy ma Magyarországon még nem sikerült megvalósítani ezt az igazságos és jövedelemarányos közteherviselést, tehát vannak feladataink. Én magam is egy személyes példát tudnék mondani. Az egyik vizsgálóbizottság elnökeként egy igen nagy vállalkozóval – a bizottság meghallgatását követően is – próbáltam beszélgetni a versenyről, mint olyanról, ami kívánatos a vállalkozói körben és a közteherviselésben való szerepről, és a végén ajánlottam ennek az igen jelentős és nagyvállalkozónak egy olyan nemes versenyt, hogy rakjuk össze az adóbevallásunkat, melyikünk fizetett az előző évben vagy az azt megelőző évben több személyi jövedelemadót. Ez a több milliárdos pénzek mozgatásával foglalkozó vállalkozó nem merte vállalni ezt a versenyt, nyilván azért, mert a személyi jövedelemadó nagyságában bizonyára alulmaradt volna.
Az Országgyűlés 1995. évi tavaly év végén történt döntése alapján, amit akkor az ellenzéki képviselők erősen kifogásoltak, az Országgyűlés felhatalmazta a pénzügyminisztert, hogy az egyéni vállalkozók, illetve az önálló tevékenységet folytató magánszemélyek jövedelemadóját bizonyos esetekben felülvizsgálja és a bevallás kiegészítésére történő felhíváshoz egy irányelvet dolgozzon ki.
Amikor ezt a felhatalmazást megszavazta a Ház, illetve a Háznak a kormányzati oldala, akkor abban reménykedtek önök, hogy a Bokros-csomag hatására stabilizálódni fog a gazdaság és ezt követően növekedési pályára áll. Gondolom, álmukban sem fordult elő, hogy 1996-ban az inflációs várakozások jelentősen, tehát egy 25 százalékos mértékben meghaladták a kormány várakozását. Gondolom, arra nem számítottak, hogy a reálbérek nagyobb mértékben fognak csökkenni, mint azt önök a tervezéskor, a számításaikkor elvégezték a számításokat, hogy a munkanélküliséget nem sikerül jelentős mértékben visszaszorítani, hogy 200 ezer kisvállalkozás fog megszűnni, és hogy a lakosság fogyasztása tovább csökken, sőt a beruházások ígért fellendülése elmarad. Amikor a lakosság jövedelme csökken, azt alapvetően és jelentősen megérzik ezek a kis egyéni vállalkozások.
A tisztelt kormányzati koalíció előrejelzései bizony túl optimistának bizonyultak az ominózus kisvállalkozások jövedelemképes termelőképességének a területén is, és a gazdaságban egyelőre még nem indultak meg ezek a kívánatos folyamatok.
Ekkor került időben sorra, hogy a pénzügyminiszter elkészítette a javaslatát, az előbb említett javaslatot erről az önálló tevékenységet folytató magánszemélyek jövedelemadó-bevallásának kiegészítéséről történő felhíváshoz, és ezt az érdekképviseleti szervek szinte egyöntetűen elutasították. Az egyik legnagyobb, az iparosokat érintő, az IPOSZ, az Ipartestületek Országos Szövetsége is kifogásainak adott hangot azért, mert megítélése szerint nem jó ez a módszer, hiszen ebben az esetben csak a tehetősebb vállalkozóknak ad alkalmat arra, hogy egy minimálösszeg vallásával esetleg megszabaduljanak egy tényleges adóellenőrzéstől. Ugyanakkor nem kíséri figyelemmel a szerényebb képességű és lehetőségű vállalkozókat. Különbséget tesz, az 1997-be érvényben lévő törvény szellemétől eltérően, a vállalkozói adó, tehát a társasági adó és az egyéni vállalkozók gazdálkodása között.
Összességében egyértelműen elutasították az ipartestületek és a vállalkozók érdekképviseleti szövetségei ezt a megoldást. Ebben a helyzetben – úgy gondolom – a pénzügyminiszternek azért érdemben kellene lépni, megítélésünk szerint alapvetően keresni kellene a vállalkozók érdekképviseleteivel a megegyezés lehetőségét, és ha ez nem megy, nyugodtan ismerjék be tévedésüket, hogy ez a módszer nem jó, és javasoljuk, hogy kezdeményezzék az adózás rendjéről szóló törvénynek a módosítását. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MDF padsoraiban.)
