OSCAR LUIGI SCALFARO
OSCAR LUIGI SCALFARO
OSCAR LUIGI SCALFARO, az Olasz Köztársaság elnöke felszólalása a Magyar Országgyűlésben: Az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda Rt. által hitelesített olasz nyelvű szöveg hiteles magyar fordítása.
Mindenekelőtt üdvözlöm önt, az Országgyűlés elnökét és önt, köztársasági elnök úr és valamennyi ország- gyűlési képviselő urat és hölgyet.
Különös tisztelettel, és bizonyos értelemben meghatottan üdvözlöm önöket, mert önök azok, akiket a nép azért választott meg, hogy a népet képviseljék.
A népszuverenitás ruházta fel önöket tisztségükkel, e szavazással a népszuverenitás gyakorlása önökre származott át, és ez azt kívánja önöktől, hogy magának a népnek legyenek felelősek ennek betöltéséért.
Olaszország, az olasz nép baráti üdvözletét hozom önöknek; ennek a nagy barátságnak hosszú története van, amely mindenekelőtt az igen gazdag kulturális közösségben gyökerezik, amely bizonyos értelemben ennek a barátságnak a lelkét, az erejét jelenti.
Igen meleg, baráti üdvözletet hozok önöknek, amely megnyilvánul a politikai szolidaritásban, abban, hogy úgy érezzük, összetartozunk itt, Európa közepében, amely bizonyos értelemben az Európai Közösség szíve kíván lenni. Megismétlem Olaszország azon elkötelezettségét, hogy teljes mértékben támogatja Magyarországot abban a törekvésében, hogy teljes jogú tagja legyen Európának, mint ahogy már élő részese történelmének, kultúrájának, civilizációjának.
Nagy jelentőséget tulajdonítunk Magyarországnak a földrajzi helyezte, hagyományai folytán, ez az ország különleges példaként szolgálhat a kisebbségek problémájának tekintetében, amelyet Olaszországnak De Gasperi és a jelenlegi kormány bölcs politikája következtében sikerült megoldania a kölcsönös tisztelet, felelősségérzet, tradíció, civilizáció, történelem alapján. Önök, akik hét-nyolc országban vannak jelen, mondhatnám azt is, hogy ünnepélyesen, őrzik nyelvüket, történelmüket, civilizációjukat, kultúrájukat. Ugyanakkor ezek a népek önöknél is jelen vannak.
Az a Romániával kötött szerződés, amelyet a parlament, az Országgyűlés tegnap ratifikált, olyan példa, amelyre nagy elismeréssel tekintek, és ha megengedik, hogy ezt mondjam, nagy tetszéssel.
Amint már mondottam, az olasz nép baráti üdvözletét hozom.
Szerényebben, egyszerűbben, ezúton kívánom kifejezni a barátságomat.
Ha megengedik nekem, kedves kollégáimnak nevezném önöket, mivel negyvenhat évig, azaz életem nagyobb részében, én is képviselő voltam az olasz képviselőházban. A sorsom úgy alakult, hogy már nagyon fiatalon tagja lettem az Alkotmányozó Nemzetgyűlésnek, amely megalkotta hazám alkotmányát, amelyre 1992-ben, amikor államfővé választottak, felesküdtem.
Ismerem azokat az érzéseket, félelmeket, aggodalmakat, amelyek eltöltik a nép képviselőjét. Ebben a tekintetben üdvözletem emberibb kíván lenni, sőt ha megengedik nekem, közelebb áll önökhöz, ezért is neveztem önöket kollégáknak.
Önöknek, akik itt a népüket képviselik, különösen azoknak a képviseletére kell figyelniük, akiknek a legnagyobb szükségük van rá; bizonyos értelemben azokat kell képviselni, akik a legtöbb problémával küszködnek, mivel természetes törvény, hogy egy olyan családban, amelyben szolidaritás és szeretet uralkodik, különös figyelemmel viseltetnek a gyengék, a kevésbé ügyesek, valamint azok iránt, akik nem tudják megvédeni magukat, nehezebben boldogulnak egyedül az úton.
Így logikus, helyénvaló, sőt kötelező egy ország- gyűlés számára, hogy különösen azok iránt tanúsítson szolidaritást, akik több oltalomra, védelemre, támogatásra szorulnak. Igen sokszor azt várják, hogy a leírt, proklamált jogok az élet aktív részévé váljanak.
A választásokkal hazájukban visszanyert demokrácia és azok önök közül, akik különböző módon megfizettek ezért a szabadságért, azt a feladatuk róják önökre, hogy legyenek hűek az alkotmányhoz, védjék meg és valósítsák meg az emberek jogait. Minden magyarnak joga van ahhoz, hogy úgy érezze, itt, ezen a helyen őt is képviselik, hogy itt olyan polgárok vannak, akik gondolnak rájuk, akik tudnak gondjaikról, elvárásaikról, tudják, hogy mely ígéreteket kell megtartani, itt védik meg az ország függetlenségét és egységét. Itt, őrködnek, éberen és pontosan, amint már említettem, a kisebbség jogain.
Ezen a helyen, gondolom, önöknél is, akárcsak nálunk, gyakran szóba kerül a munka emberi problémája, a munkanélküliek szenvedése, amely néha a szegénységgel kapcsolatos problémákat is érinti.
Kérem, bocsássanak meg, ha azt kívánom önöknek, hogy bensejükben kínlódjanak, legalábbis úgy, hogy ne képzeljék azt, hogy megoldanak minden problémát, hanem elmondhassák minden este, hogy megtettek mindent, főleg azokért, akik szenvednek a még meg nem szilárdult jogok miatt. Említettem a munkához való természetes jogot. Alkotmányunk első szakasza kimondja, hogy Olaszország olyan köztársaság, amelynek alapja a munka, és amikor az állampolgárok nálunk is szenvednek a munkanélküliség keserveitől, a fiatalok aggódnak, mert nem látnak jövőt maguk előtt, félnek, bár azt tanulták, hogy nem kell félni, legalább azt elmondhassuk, kezdve az államfőnél, hogy úgy gondolom, megtettem mindent, és bár kénytelen vagyok elfogadni azt a korlátot, hogy nem vagyok képes minden problémát megoldani, de legalább mindent megtettem annak érdekében. A nép képviselőinek ez a legfőbb feladata, ez a lelkiismereti elkötelezettség.
Önök itt, az Országgyűlésben elfogadják és megvitatják a főbb politikai irányelveket, és ha ez vigaszul szolgál elmondom, hogy valahányszor alkalmam volt találkozni az elnökükkel, mindig teljes egyetértés volt közöttünk a politikai diagnózis, a politikai nézetek , a helyzet vizsgálata tekintetében.
Vannak még bajaink a világban és Európában is. Itt van a kábítószer-kereskedelem, a fegyverkereskedelem, az erőszak veszélye; az erőszak nemet mond az ember személyiségi jogaira, az erőszak a józan ész, a vita, a párbeszéd tagadása, nemet mond a személyiségre, az emberi méltóságra, és sajnos még ennek a veszélyétől sem sikerült megszabadulnunk.
Nálam volt a belügyminiszter, amikor Olaszországban ismét kitört a terrorizmus.
Önök, akik kijutottak több, mint negyven év óriási keserveiből és szenvedéseiből, tudják, mit jelent a béke, vagy a biztonságérzet hiánya.
Sokszor elismételtem már, és most az önök körében is elismétlem, hogy egyetlen országnak sem sikerül egyedül legyőznie ezeket az ember ellen támadó bajokat. Nagy-nagy szolidaritásra, nagy elkötele- zettségre van szükség ahhoz, hogy felvegyük a küzdelmet az olyan bajok ellen, mint az agresszió, a munkanélküliség, a jólét hiánya.
De egyetlen ország sem bukik egyedül; ha ebben az európai közösségben vagy ezen a világon valamelyik ország az erőszak vagy egyéb baj áldozatául esik, magával sodorja a többieket is.
Erős szolidaritási érzék szükséges, mert emberi lények vagyunk, egyformán képesek szenvedni és örülni. Lényegében egy hajóban evezünk. Szükségünk van rá, hogy érezzük a szolidaritást, a testvériséget, amely az Egyesült Nemzetek emberi jogokról szóló 1948-as nyilatkozatában szerepel.
Testvériség: annyira egyszerű, annyira nyilvánvaló dolog, és sokszor mégis annyira nehéz.
Kívánom önöknek, hogy Országgyűlésük rendelkezzen az igazság erejével, ne rémüljön meg a másképp gondolkodóktól, attól, hogy mások másképp látják a valóságot, de rémüljön meg attól, ha valaki mást mond, mint amit gondol, vagy csak egy részét mondja el annak, amit gondol. Ha az emberek rendelkeznek az igazság és az őszinteség bátorságával, a párbeszéd a legtávolabbi nézetek között is lehetséges, ha úgy gondolkodunk, hogy mindenkinek egyformán feladata az, hogy népe javát kell szem előtt tartsa.
Mindenkinek megvan a maga feladata, és akkor lehet közös nevezőre jutni, ha ez mindenki számára világos.
Kívánom ezt önöknek, kívánom tiszta szívemből, együtt érezve önökkel.
Kívánom ezt önöknek ennek a barátságnak az alapján, amely meggyőződésem szerint a legfőbb alap, és remélem, hogy a népeink közötti barátság például szolgál más népek számára is Európában.
Még egy gondolatot.
Szó volt nemrégiben az ideológiák bukásáról. Véleményem szerint gondolatok, mint viszonyítási pontok és nagy ideálok nélkül, a civilizáció történelme nem jut előbbre. Azok az ideológiák buknak meg, amelyek szemben állnak az emberrel, az emberi máltósággal és jogokkal. Azok, amelyek az ember javát szolgálják, tisztelik az emberi személyiséget, értékelik és megvédik azt, soha nem fognak elbukni.
Ezekhez fordulunk, ezekre alapozzuk uniónkat, barátságunkat, szövetségünket, a szabadság és igazság eszméire, amelyek a béke alapjául szolgálnak.
Az embereknek – mind az egyes embernek, mind a népeknek – joguk van a békéhez.
Aki megzavarja a békét, az egyik legnagyobb bűnt veszi magára.
Ennek az Országgyűlésnek Európa többi szabad országgyűlésével együtt az a feladata, hogy őrködjön a béke és az igazság felett, hogy megteremtse a békét. Ez kívánság, kötelesség, a népeink közötti barátság legszebb alapja.
Uraim és hölgyeim, köszönöm.
