TOLMÁCS
TOLMÁCS
TOLMÁCS (Oscar Luigi Scalfaro, az Olasz Köztársaság elnök beszédének helyszíni magyar fordítása): A szinkron tolmács által elmondott szöveg
Mindenekelőtt szeretném önt üdvözölni, elnök úr és önt, elnök úr, Göncz elnök úr; tisztelettel üdvözlöm az összes képviselő hölgyet és urat.
Külön szeretném köszönteni – és bizonyos értelemben meghatottan is – önöket, mert önök azok a képviselők, akik a nép képét viselik, akiket a nép választott. Önök a megbízatást a népszuverenitástól kapták, akik a szavazattal önökre ruházták ezt a szuverenitást, és az önök feladata az volt, hogy ezt a megbízást átvegyék, és a néppel szemben felelősséggel tartoznak érte.
Én az olasz nép meleg üdvözletét hozom magammal. Ez egy igen baráti, nagyon mélyen baráti üdvözlet, hiszen mélységes barátság áll a dolog mögött, évszázados barátság, amelynek az alapja egyfajta kulturális közösség, amely rendkívül gazdag, és amely bizonyos értelemben ennek a barátságnak a lelkét, az erejét képviseli. Nagyon nagy barátságról van szó, olyan barátságról, amelyik politikai szuverenitásban is kifejeződik. Abban, hogy együtt érezzük, egymás mellett érezzük magunkat ebben a Közép-Európában, amelyik bizonyos értelemben Európának és az Európai Közösségnek is a szíve, vagy az lesz.
Olaszország totálisan, teljes mértékben Magyarország mellett áll azon az úton, amíg ennek a szélesebb értelemben vett Európának, az Európai Közösségnek a tagja lesz, efelé menti útjában. Mint ahogyan tulajdonképpen már az európai civilizáció része nagyon-nagyon régen. Úgy gondoljuk, hogy rendkívül fontos a magyar nép, a magyar nép jelenléte Európában, az Európai Közösségben demográfiai pozíciója miatt, hagyományai miatt is. És úgy véljük, hogy Magyarország, a magyar nép egy egész különleges példát tud adni, mert hiszen Olaszországnak vannak kisebbségi problémái, amelyeket annak idején volt miniszterelnökünk, De Gasperi segítéségével, az ő bölcsessége segítségével, az elmúlt időszakok kormányzatainak bölcsességével sikerült megoldani. Sikerült rádöbbenteni mindenkit arra, hogy milyen fontosak a kisebbségek, hogy milyen óriási kultúrával és tradícióval rendelkeznek önök, akiknek legalább hét országban vannak magyarjai. Hét országban van jelen az önök kultúrája, az önök nyelve, az önök civilizációja.
Úgy gondolom, hogy önök is őriznek itt és vigyáznak olyan kisebbségekre, amelyek itt a környező hét országból kerültek ide valamikor. Úgy gondolom, hogy a tegnap este ratifikált szerződés Romániával egy olyan példaértékű valami, amit rendkívül nagy csodálattal veszek tudomásul, és nagy, mélységes örömömet fejezem ki felette. (Taps.)
Az előbb azt mondtam, hogy ebből a szempontból is az olasz nép baráti üdvözletét hozom. Egyszerűbben szólva azt akarom mondani, hogy a magam részéről, a magam barátságát is szeretném önöknek kifejezni.
Kedves Kolléga! Kedves Kollégák! Azt szeretném mondani, engedjék meg ezt a kifejezést, hogy kedves kollegák, hiszen az olasz képviselőházban 46 évig voltam képviselő, életem nagyobb része ezzel telt el. Életem kalandjai már igen fiatalon oda sodortak, hogy részt vehettem az alkotmányozó nemzetgyűlés munkáin, annak a nemzetgyűlésnek a munkáin, amely kidolgozta az alkotmányt, amelyre 1992-ben, aztán jóval később felesküdtem akkor, amikor államfő lettem. Azt hiszem, ismerem, tudom, mik jellemzik a nép lelkületét, életét, kívánságait, és ebben az értelemben az üdvözletem egyszerű emberi üdvözlet akar lenni. Engedjék meg, hogy azt mondjam, hogy teljes mértékben közel állok önökhöz, ezért szólítom önöket kedves kollegáknak.
Önök itt egészen különös módon is képviselik a népüket, főleg azokat, akiknek a legnagyobb szükségük van arra, hogy képviselve legyenek. Önöknek rendkívüli gondot kell fordítani arra, hogy nagyon sokan vannak, akik bizony nagyobb szükséget szenvednek, akiknek nagyobb figyelemre van szükségük, mint egy nagy családban, ahol a gyengébbeket, ahol a kevésbé erőseket mindenképpen támogatni kell. Segíteni kell őket útra helyezni, elindítani az életben. És éppen ezért fontos és jogos, sőt, kötelező, kötelesség is, hogy egy országgyűlés szolidáris legyen a nép gyengébb részeivel, akik mintegy védelmet, egyfajta gyámolítást vár önöktől. Gyakran azt is elvárják, hogy a kimondott, proklamált jogok azok valóban átszőjék az életet.
Önök itt, kedves kollegák, azokkal a választásokkal, amelyek visszaadták a demokráciát az önök országának, és önök közül sokan igen sokat fizettek ezért a szabadságért, önöknek az a kötelességük, hogy hűségesek legyenek az alkotmányukhoz, és az a feladatuk, hogy teljes mértékben megvalósítsák az emberek jogait. Minden magyarnak joga van ahhoz, hogy úgy érezze, hogy itt képviselik őt, hogy itt olyan állampolgárok ülnek, akik gondolnak rájuk, akik itt vannak, ismerik gyötrelmeiket, nehézségeiket, elvárásaikat, és akik tudják, hogy melyek azok az ígéretek, amelyeket valóban be kell tartani.
Az önök országa, függetlenségének a megvédése – itt nagyon vigyázni kell a kisebbségekre önöknek is. Mint ahogy nálunk is vigyázunk a mi kisebbségeinkre. És gondolom, hogy önök is sokat foglalkoznak a munkával, a munkahellyel és azzal a szörnyű nehéz kérdéssel, ami a munkanélküliség, amely munkanélküliség bizony a szegénység felé csúszik.
Oldozzanak engem föl, hogyha azt mondom, hogy gyötrelmeket kívánok önöknek, legalábbis annak a gyötrelmét, hogy tudják, hogy minden problémát nem tudnak megoldani, hogy egyben minden este azért el tudják mondani, hogy mindent elkövettek azokért, akik nem érvényesített jogok okán szenvednek. Beszéltem erről a csodálatos jogról, ugye a munkához való természetes jog lenne, az első cikkelye azt mondja a mi olasz alkotmányunknak, hogy az Olasz Köztársaság a munkára alapul. A munkára alapul a köztársaság. És tessék, itt van a munkanélküliség szörnyűsége, a fiatalok aggodalma, nem látnak maguk előtt jövőt, akik attól tartanak, hogy noha nagyon sokat tanultak, mégsem sikerült beilleszkedniük az életbe. Ezt legalább egy államfő hadd mondja ki! Remélem, hogy mindent elkövettem, aztán, hogyha minden problémát nem tudok megoldani – mit csináljunk? De mindent elkövettem, ez a legfontosabb. Az elkötelezettség. Azt hiszem, hogy ez az elkötelezettség kell hogy meghatározza minden egyes képviselőnek a tetteit, és ez kell hogy visszahasson a lelkiismeretére.
Önök itt nagypolitikai kérdésekkel is foglalkoznak, azzal foglalkozni kell, és számomra ez nagyon fontos dolog. Mint ahogy fontos dolog volt mindig is találkozni az önök elnökével, Göncz elnök úrral. Mindig egybeestek az elképzeléseink, mindig egybeesett mindaz, amit gondoltunk az aktuális kérdésekről.
(11.20)
Gondok gyötörnek. Gondok gyötrik az embereket a világban és itt, Európában. Itt van a kábítószer-kereskedelem. Itt van a fegyverkereskedelem. Az erőszak folyamatos fenyegetése, veszélye. Az erőszak az az emberi jogoknak a negációja, a tagadása. Tagadása a rációnak, tagadása a vitának. Tagadása dialógusnak. Az erőszak tagadja az embert, az emberi méltóságot. És gondolják meg, hogy ez a veszély még nem múlt el! Amikor belügyminiszter voltam, akkor robbant szinte fel a terrorizmus Olaszországban. Önök rendkívüli nehézségeket, 40 éves szomorúságot és gyötrelmeket hagytak maguk mögött. Nagyon jól tudják, hogy mit jelent az, hogy hiányzik az emberi béke, hiányzik az igazi biztonság.
Hányszor ismételtem meg – és most is megismétlem önök előtt –, hogy ezekkel a gondokkal szemben, ezekkel a gyötrelmekkel szemben, amely megrohanja az embert, az emberi nemet, egyetlenegy ország sem tud egyedül szembenézni. Óriási szolidaritásra van szükség. Közös harcra van szükség mind az agresszióval, a munkanélküliséggel szemben, az el nem ért jóléttel szemben. De minden egyes ország, ha csak egyedül lép fel, akkor vesztes. Mert a világ, Európa egységében, hogyha egy ország elesik, az erőszak lába tapossa el, vagy más rontók sodorják el magukkal, nos, akkor itt nagy szolidaritásra van szükség. Emberi lények vagyunk, méghozzá egyenlőek. Egyenlően tudunk szenvedni is és örülni is. Tulajdonképpen ugyanabban a hajóban hajózunk mindnyájan. Szükségünk van a szolidaritásra. Szükségünk van arra, hogy érezzük a testvériséget. Az emberi jogok deklarációjában is benne van ez a kifejezés. Az ENSZ nyilatkozatában, 1948-ban fogalmazták ezt meg, és még mindig milyen nehéz igazán megérteni vagy pláne végrehajtani ezt, meg kell csinálni.
Én remélem, hogy önök egy olyan parlament, hogy van ereje, hogy van kitartása, nem rémíti el önöket az, hogy néha a valóság eltér attól, amit szeretnének. Különféleképpen kell hogy lássák a valóságot, természetes dolog. Ez nem rémisztő. Ami rémisztő, az az, ha valaki valamit mond, de közben mást gondol. Ha valaki annak csak egy részét mondja el, mint amit gondol. Ha fél az igazságtól, ha fél az őszinteségtől. Dialógust egymástól legtávolabb eső csoportok is tudnak egymással folytatni, ha tudják azt, hogy egy közös kötelességük van: népük javát szolgálni. Akkor lehet csak igazi szintézist elérni, akkor ez nyilvánvaló. Ha ezt mindenki tudja, és én kívánom, hogy önök előtt ez megvilágosodjon, teljes szívemből kívánom, teljes szolidaritással az olasz-magyar barátság alapján kívánom önöknek. Meg vagyok róla győződve, hogy ez a legnagyobb alapja kapcsolatainknak. A népeink közötti barátság, azt hiszem, ebben az Európában más népek számára is példaértékű lehet.
Még egy rövid gondolat. Beszéltünk arról, hogy az ideológiák elbuktak. De úgy gondolom, hogy ideák nélkül, eszmék nélkül és nagy ideálok nélkül, célkitűzések nélkül a civilizáció történelmében nem lehet lépéseket tenni. Az ideológiák, főleg azok, amelyek ellentétben állnak az ember méltóságával és jogaival, azok megbuknak. De azok az ideák, azok az eszmék, amelyek valorizálják az embert, amelyek felszínre hozzák az ember értékét, azok soha nem fognak elbukni. Erre gondoljunk mindig, ezt tartsuk szem előtt, ezt próbáljuk végbevinni! (Taps.) Erre alapozzuk egységünket, barátságunkat, a szabadságra, az igazságosságra! Mind a kettő a béke alapja. Az egyes embereknek és a népeknek joguk van a békéhez. Aki megzavarja a békét, az a lehető legnagyobb bűnök egyikével terheli lelkiismeretét.
Ez a parlament szabad parlament. Az összes többi szabad parlamenttel együtt az a joga, hogy megvédje a szabadságot és az igazságosságot. Tegyék ezt, ez a legszebb alapja a népeink közötti barátságnak. Köszönöm szépen, hölgyeim és uraim. (Általános taps, Oscar Luigi Scalfaro olasz köztársasági elnök és Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke elhagyják az üléstermet.)
(11.30)
