DR. K. CSONTOS MIKLÓS
DR. K. CSONTOS MIKLÓS
DR. K. CSONTOS MIKLÓS (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Szabad legyen arra hivatkoznom – először is –, hogy igen rövid, egyetlen szó az, amit lényegében szeretnék mondani és javasolni.
A magyar nyelvről – én úgy tudtam eddig –, hogy az egy igen terjedelmes, mindent kifejezni tudó nyelv, ugyanakkor azt kell észlelni és tapasztalnom, hogy itt az előterjesztés során ragaszkodunk egy bizonyos kifejezéshez – egy olyan kifejezéshez –, ami más vonatkozásban már lekötött. A polgári perrendtartásba több helyen előfordul ez a kifejezés, ez a "kifogás"-nak a kifejezése.
Kérem szépen, a Pp. 114. §-a egyszer már ezt tartalmazza, tehát ott egy tartalommal megtöltött, de továbbmehetünk – példálózva –, meg lehet állapítani azt is, hogy "kifogás" szó kifejezést használjuk akkor is, amikor illetékességről vitatkozunk, tehát illetékességi kifogásként is a "kifogás" kifejezést alkalmazzuk. De túlmegyünk az eljárásjogon, azt lehet mondani, hogy nem csupán az eljárásjogba, még az alanyi jogban is benn van ez a kifejezés, beszámítási "kifogás".
Ezt a "kifogás" szót kívánnám én és kívántam volna felváltani egy szinonimába hasonló más kifejezéssel és ez az "ellenvetés". Annál is inkább, mert ez a "kifogás" szó, most tulajdonképpen abban az esetben hozott végzéssel, ha a másodfokon eljáró bíróságnál végzést kell hozni szakértői díj vagy egyebek vonatkozásában, akkor egy jogorvoslati lehetőséget biztosítana a tervezet szerint ez a "kifogás".
Én szerintem célszerű volna ezt a típusú végzés elleni fellebbezéseket ezzel a szóhasználattal illetni, hogy "kifogás", mert tulajdonképpen ezt a "kifogás"-t teszi. Igen ám, de ha ezt követjük, ezt a logikát, akkor értelmetlenné válik a többi szerepe a "kifogás"-nak.
(21.30)
Nem tudom, hogy nem helyesebb-e az általam javasolt "ellenvetés" kifejezése, mert ebben az esetben, ha az "ellenvetés"-t alkalmazzuk, színesebbé is tesszük – úgymond – a polgári perrendtartást is ezáltal egy új kifejezésnek a meghonosítására, és valahogy úgy érzem, hogy ez jobban tükrözi és jobban fejezi ki azt, amit ezzel a jogorvoslattal, ezzel a végzés elleni jogorvoslattal akarunk megoldani.
Ez volna az egyik. Én azt kérem, hogy szíveskedjék ezt az "ellenvetés"-t úgy elfogadni, hogy a jövőben ennek a jogintézménynek a bevezetésére sor kerülhessen.
A másik részben pedig a törvénytervezet 2. §-ának (3) bekezdésével kívánok foglalkozni. Ugyancsak röviden. Ennek a (3) bekezdésnek egy bizonyos – általam úgy érzett – értelemzavaró része van, ugyanis azt mondja az előterjesztés: "a bíróság a végzést kifogás alapján maga is megváltoztathatja". Kérem, ez tartalmi végzés, az én értelmezésem szerint, nem pervezető végzés a bíróság sosem volt kötve a pervezető végzéshez az bármikor megváltoztathatta, és szerintem itt ezt a megoldást alkalmazni nem lehet, annál is inkább nem, mert a 2. § (3) bekezdésének a második fordulata az már úgy rendelkezik, hogy "a bíróság, ugyanazon bíróság más tanácsa hoz megváltoztató végzést". Ez a mód az a helyes út – álláspontom szerint –, tehát a második fordulatot kellene alkalmazni ilyen esetben, minden ilyen esetben, és az egyértelművé tenné a végzés elleni jogorvoslatot azután, így elírni.
Én szintén azt ajánlom, hogy az első részt, tehát az első fordulatot hagyja el, és értelemtisztább és értelmezőbb és tisztább és világosabbá válik ennek a törvényhelynek a léte.
Tulajdonképpen ennyiből állna az én javaslatom, és kérem, hogy a kormány is ilyen értelemben álljon ehhez hozzá, hogy ez egy bizonyos újítás ugyan, kétségtelen, de azt hiszem, hogy egy új szónak a bevezetése, új fogalomnak a bevezetése akkor, amikor egy új rendszerű jogorvoslati lehetőségről gondolkozunk, akkor helyénvaló. Köszönöm szépen.
