DR. DOBOS KRISZTINA
DR. DOBOS KRISZTINA
DR. DOBOS KRISZTINA (MDF): Köszönöm szépen a szót. Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Három csoportba sorolhatók azok a módosító indítványok, amelyeket benyújtottunk, és amiben továbbra is szeretnénk a Ház támogatását kérni.
Az első a felsőoktatás támogatása, különös tekintettel a kutatásra szánt pénzeszközökre. A holnapi napot nem szeretném megelőlegezni, de holnap a magyar tudomány helyzetéről fog tárgyalni a parlament. A magyar tudomány helyzetével szorosan összefügg, hogy mi történik a felsőoktatásban, hiszen nyilván Glatz úr, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke be fog arról számolni, hogy hogyan tevődött át a kutatás jelentős mértékben a felsőoktatási intézményekre, az egyetemekre és a főiskolákra.
A miáltalunk javasolt kétmilliárdos összeg, amivel az OTKA, vagyis az Országos Tudományos Kutatási Alap pénzeszközét megemelnénk, még ma sem jelenti azt, hogy az európai színvonalnak megfelelő kutatási pénzeszköz állna rendelkezésre, hiszen '94-ben a GDP 0,93 százalékát fordítottuk kutatásra, most 0,4 százalékát. Az európai országokban ez 1,2-1,6 százalék körül mozog. Én kicsit kétkedve hallgatom sokszor, amikor azt mondjuk, hogy Európába tartunk, de amikor valamilyen fontos kérdésre kellene fordítani pénzeszközt, akkor bizony Európától távolodunk.
Úgy gondoljuk, hogy a tudományos kutatásnak nemcsak az a feladata, hogy nagy felfedezések szülessenek, hanem az is a feladata, hogy húzza az egész felsőoktatást, segítse a koponyák, a kiművelt koponyák igazi lehetőségeinek a kibontakozását. Ezért semmiképpen sem tudjuk elfogadni azt, hogy a tudományos kutatásra és a fejlesztésre szánt összeg reálértékében tekintve évről évre folyamatosan csökken.
A másik tétel, ami még szintén a felsőoktatáshoz kapcsolódik, az a hallgatói normatíva emelése. Amennyiben marad a 65 ezer forintos hallgatói normatíva, akkor jövőre szép kerek jubileumi évfordulót fogunk ünnepelni, hiszen ötödik éve folyamatosan 65 ezer forint az egy évben az egyes hallgatóknak juttatott normatíva.
Nem is lenne nagy baj, hogy ez marad, ez az összeg, akkor, hogyha nem tudnánk, hogy évenként 20 százalék fölötti az infláció, hogyha nem azt tapasztalnánk, hogy lassan ez az összeg már elértéktelenedik, és hogyha nem néznénk ennek a másik oldalát, hogy a családok egy része folyamatosan elszegényedik, tehát egyre több olyan, a felsőoktatásba készülő diák fog kimaradni a felsőoktatásból, aki tehetsége, szorgalma folytán oda kellene hogy kerüljön.
Az idei 9 százalékos jelentkezési hátrány vagy az, hogy kevesebben jelentkeztek 9 százalékkal, mint a tavalyi évben, már mutat egy tendenciát. De szeretném felhívni a Művelődési és Közoktatási Minisztérium figyelmét arra, hogy többen abbahagyták a főiskolai és az egyetemi képzésüket, pontosan azért, mert nem tudták finanszírozni az egyébként 2000 forintos tandíjat, ami alacsonyabb, mint a jövőre tervezett, a megemelkedett kollégiumi díjat és a megemelkedett megélhetési költségeket. Arról már nem is beszélek, hogy a tankönyvárak nem 30 százalékban emelkedtek, hanem jóval nagyobb mértékben a felsőoktatásban.
Tudom, erre azt mondják képviselőtársaim, hogy kevesebb a gyerek. Tudom, hogy képviselőtársaim úgy gondolják, hogy folyamatosan kellene most már csökkenteni vagy legalábbis azonos szinten tartani a felsőoktatásba felvett hallgatók létszámát.
De sajnálatos módon azt is kell mondani, hogy bár kevesebb a gyerek, és ez igen nagy baj, mégis teljesen egyetértve a kormány azon programjával, amit '93-ban beindítottunk, egyre többen fognak érettségit szerezni, egyre többen jelentkeznek középiskolába, tehát az aránya az érettségivel rendelkezőknek nagyobb, és természetes, és én úgy gondolom, hogy magától értetődő az a folyamat, hogyha valaki érettségivel rendelkezik, és méghozzá jó érettségivel, akkor van igénye arra, hogy akár egy főiskolai vagy egy egyetemi végzettséget is megszerezzen.
És a másik oldaláról sem lenne célszerű elfeledkezni. Azt hiszem, és ezt mutatják a statisztikák, hogy azoknak a diákoknak, akik főiskolai és egyetemi végzettséggel rendelkeznek, sokkal nagyobb az esélyük, hogy a munkaerőpiacon valamilyen álláshoz jussanak, sokkal nagyobb az esélyük arra, hogy az életük folyamán a változó körülményekhez alkalmazkodni tudjanak és esetleg tovább tanuljanak.
A kormány zseniális módon – ehhez külön gratulációmat hadd fogadják – azt hitette el a közvéleménnyel, hogy a normatívának a 10 százaléka lesz a jövő évben a tandíj. Igen, az éves normatívának a 10 százaléka havonta. Vagyis a havi normatívának a 100 százaléka, hiszen 6500 forint lehet a tandíj, és 6500 forint a hallgatói juttatás.
Meg lehet téveszteni a közvéleményt, el lehet mondani ezt az éves normatíva 10 százalékát, de azt hiszem, hogyha leülnek számolni az emberek, akkor pontosan tudják, hogy bizony összesen 65 ezer forintot ad hallgatói normatívában a költségvetés, és az egyetemek révén be is szedheti ezt, hiszen a tandíj maximálisan 6500 forint lehet havonként, miután 10 hónapos a tanév, ebből az következik, hogy 10-szer 6500 az 65 ezer forint.
Én úgy hiszem, hogy jó lenne, hogyha ezt a hallgatói normatívát fel lehetne emelni. Úgy hiszem, hogy nem olyan mértékben kívántuk, hiszen csak 10 ezer forinttal kívántuk felemelni, ami a költségnövekedést fedezné, de azért azt a jelzést adná a családoknak és a fiataloknak, hogy mi fontosnak tartjuk azt, hogy a felsőoktatásban minél többen részt vehessenek, és ne mondhassa senki azt, hogy azért, mert nincs elég pénze a családnak, azért nem tud tovább tanulni.
(12.20)
A harmadik csoportja az általam javasolt módosító indítványoknak részben a tankönyvtámogatás, részben pedig a közoktatási intézmények számára biztosított fejlesztési támogatásoknak a pontosítása.
A tankönyvtámogatásra az idei évben 600 millió forintot szán a kormányzat, 1994-ben ez 1,8 milliárd volt. Ha képviselőtársaim végiggondolják, hogy azóta mennyit emelkedtek a könyvárak, akkor valószínűleg ez a harmadrésze a támogatásnak a '94-eshez képest igazán minimális összegnek tekinthető. Tudom, hogy pazarlás folyik a tankönyv területén. Tudom, hiszen számos jó minőségű – mind a tartalmát tekintve, mind a külsejét tekintve – jó minőségű tankönyvet évről évre eldobnak vagy nem gyűjtenek be az iskolák. De miért nem teszik ezt? Azért, mert abbamaradt az a program, amit '93-ban elindítottunk, hogy az önkormányzatokat megtámogattuk, hogy azok az iskolák, amelyek tartós tankönyvet vásárolnak, az iskola tulajdonában maradjon a tankönyv, és ezt a tankönyvet évről évre használni tudják. Nálunk gazdagabb nyugat-európai országokban ez a rendszer működik. Ha ezt a programot folytatná a kormányzat, akkor azt hiszem, hogy 5-6 év alatt lehetne minden iskolának egy olyan alapvető tankönyvcsaládja és egy tankönyvbázisa, amihez már csak kiegészítő tankönyveket kellene vásárolni vagy kiegészítő munkafüzeteket, és akkor a családokat nem terhelné 2-3-5 vagy esetleg – és nem ritka – 6-8 ezer forintos tankönyvköltség. Nagyon szomorú, hogy ezt a programot befagyasztotta a kormány, nagyon szomorú, hogy nem hajlandó ezért az önkormányzatoknak és az iskoláknak támogatást adni, hiszen ezzel azt a jelzést is adta, hogy ne csinálják, mert valójában nem tartja fontosnak.
A másik ilyen támogatási rendszerünk, ami a felsőoktatási tankönyvtámogatásra vonatkozik. Én úgy hiszem, hogy ma már az egyes tankönyvek olyan drágák és olyan rossz helyzetben vannak az egyes egyetemek és főiskolák, hogy a jegyzetek kiadása, nemcsak a szerzői honorárium megfizetése, hanem a nyomtatása is rendkívül nagy nehézségekbe ütközik. Ezért célszerűnek tartjuk, hogy ezt a produktumot – hiszen az egyetemi jegyzet vagy az egyetemi tankönyv nemcsak az adott évfolyamnak szól, hanem egypár évre és nemcsak a felsőoktatásban tanulóknak, hanem az egész tudományos közéletnek – célszerű lenne megtámogatni. Nem véletlen, hogy ma már alig írnak az egyetemeken és a főiskolákon jegyzeteket, hiszen nem tudja kiadni a főiskola vagy az egyetem. Fénymásolják az előadásokat a hallgatók, vagy fénymásolják az oktatóknak a jegyzeteit. Én úgy gondolom, hogy ez nem egy európai színvonalhoz való törekvés.
És a harmadik vagy az utolsó, amiről szeretnék említést tenni, a közoktatás-fejlesztési kérdések. Kétségtelen tény, és ezt el kell ismerni, számos ponton a közoktatás fejlesztésére lesz lehetőség. Különösen jónak és fontosnak ítélem a számítógépes fejlesztési lehetőséget, mert azt gondolom, hogy erre rendkívül nagy szükségük van az iskoláknak. Azonban megdöbbentő – és számomra nagyon kevéssé tolerálható –, hogy március 31-e a határidő, amire megállapítják majd, hogy ki pályázhat és hogyan pályázhat a számítógépes fejlesztésre, és én nem hiszem, hogy jó az a tendencia vagy jó az az elképzelés, hogy úgy szavazzuk meg a költségvetési támogatást, hogy nem tudjuk, hogy hogyan is fognak pályázni, mire is szánja a kormány. Számítógép-fejlesztésre lehet nagyon takarékosan és nagyon jó programokat és pályázatokat kiírni, de lehet elpazarolni, és lehet azt a pár milliárd forintot eldobni tulajdonképpen.
Hasonló módon nagyon fontos és nagyon jó, hogy a pedagógusok továbbképzésére 3 milliárd forint áll rendelkezésre. Hajdanán, amikor a közoktatási törvény módosítását beterjesztette a kormány, akkor novemberre ígérte a szakvizsga követelményrendszerét, azt a szakvizsgát, amiről ma még nem tudják a pedagógusok, nem tudjuk mi, parlamenti képviselők, nem tudja a felsőoktatás, hogy milyen vizsgának, milyen követelménynek kell megfelelni ahhoz, hogy 10 év után is pedagógus legyen valaki, vagyis hogy ne veszítse el a diplomáját. Aztán változott, és a mai nap – ma december 3-a van, ha jól tudom –, a mai nap sem tudjuk, hiszen még nem készítette el a kormány a szakvizsga követelményeit. Én nagyon szívesen megszavazom a 3 milliárd forintos összeget a szakvizsgára, a felkészítő továbbképzésekre és a vizsgát megelőző konzultáció, illetve a vizsgakövetelmények után az egyes szakértőknek a további működtetésére, de azt gondolom, hogy elégnek kellett volna lenni ennek az időnek, és nagyon nagy félelmek vannak az oktatási ágazatban, hogy megint elhamarkodottan fogják ezt a pénzt felhasználni, és ugyanúgy elvész, mint ahogy elveszett, vagy legalábbis sajnálatos módon úgy tűnik, hogy elveszett az a 300 millió, amit az idei évben szántak a pedagógusok továbbképzésére.
Én azt kérem képviselőtársaimtól, hogy miután ezek az összegek nem nagy összegek, amelyeket az oktatás-kutatás és a közoktatás fejlesztésére szánt a Magyar Demokrata Fórum, hogy támogassák módosító indítványainkat. Ezek az összegek nem a holnapi nap hozzák meg az eredményüket, nem is a jövő évben, hanem éveken keresztül, hiszen ma is vallom, és azt gondolom, hogy az oktatásra szánt pénzek, az oktatásba befektetett forintok, azok évek múlva vagy évtizedek múlva nem forintokat, hanem milliókat hoznak. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldali padsorokban.)
