DR. SZIGETI GYÖRGY
DR. SZIGETI GYÖRGY
DR. SZIGETI GYÖRGY (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Én egy módosító javaslatról szeretnék beszélni, ezt Béki Gabriellával nyújtottuk be. Ez a normaszöveg 35. §-ának (2), (3) bekezdését érinti, de egyidejűleg érinti az 1. számú melléklet országgyűlési fejezetének második részét. Én a normaszöveg kapcsán mondanám el a második részre vonatkozó indokolásomat is, és így egyszer szólnék.
Nevezetesen a fogyatékosokat képviselő és segítő szervezetek költségvetési támogatásáról van szó. Ez ügyben tavaly hasonló jellegű felszólalást tettem, azonban csak részleges sikert értem el, kizárólag némi valorizációra került sor.
Mi is ez a fogalom, hogy fogyatékosokat képviselő és segítő szervezet vagy szervezetek? Képviselőtársaimnak, akik kevésbé ismerik ezeknek a szervezeteknek a tevékenységét, néhány szóval elmondanám. Ezek több évtizede létező szervezetek, van amelyik már 75 évet meghaladóan létezik, 60 éve, és a legfiatalabb is 25 éve létezik és működik. Ezek az egyesülési törvény alapján működnek, érdekképviseletet látnak el és számos más feladatot. Az egyesüléstől és az egyesületektől azonban különböznek annyiban, hogy ezek nem valóban választható egyesületek, hanem ezek kényszeregyesülések, sorsközösségek. Ide az emberek azért lépnek be, mert helyzetük úgy alakul, hogy kénytelenek ezeket az egyesületeket megalakítani, tagságukkal növelni.
Hogy szólok ebben az ügyben, az nemcsak azért van, mert személyemben érintett vagyok, és úgy érzem, hogy kötelességem is, hanem tavaly is és idén is ezek a szervezetek megkerestek, konszenzust alakítottak ki, és arra kértek, hogy ezt tolmácsoljam a parlament felé is.
Ezek a szervezetek számos állami feladatot látnak el, ideértve azt, hogy tankönyvet készítenek, speciális tankönyveket; rehabilitációt – elemi rehabilitációt – végeznek; könyvtárat működtetnek, szintén speciális könyvtárat; segédeszközökkel látják el a tagokat, hogy azok munkát vállalhassanak, tanulhassanak; közművelődési feladatot oldanak meg; gyógyászati segédeszközöket állítanak elő; jeltolmácsot képeznek. Tehát számos a feladatuk. Régi kívánságuk az, hogy egyszer valaki tekintse át az ő működésüket, vizsgálja meg, hogy abból mely állami feladat, és ennek a finanszírozási feltételeit is teremtsék meg.
Tavaly is elhangzott ez a javaslat, sőt, évtizedek óta elhangzik ez, mert ezeket a feladatokat finanszírozni kell. Ezek a szervezetek kialakították hosszú évtizedek alatt a leghatékonyabb működést, hogy legkisebb ráfordítással maximális eredményt érjenek el. Ezt az állam el is ismeri, mert évtizedek óta költségvetési támogatásban részesíti őket. Azonban ezzel a költségvetési támogatással két gond van.
Az egyik a mennyiségi dolog. Csak a legutóbbi két évre vonatkozó adatot ismertetném: 1995-ben 20 százalékkal emelkedett a költségvetési támogatásuk, ugyanakkor az infláció 28 százalék volt; ebben az évben 20 százalékkal emelkedett parlamenti döntés kapcsán a támogatásuk, az infláció várhatóan 23 százalékos lesz éves szinten. A jövő évi tervük az szintén a szinten tartás lett volna. Ez irányú költségvetési elképzeléseiket időben, júniusban eljuttatták a Pénzügyminisztériumhoz.
A Pénzügyminisztérium mindössze 7 százalékos növelést irányzott elő ezen szervezetek számára, amely – hogyha nézzük a jövő évi inflációt, ami 18 százalékkal számol – ezeknél a szervezeteknél az ellehetetlenülést eredményezi. Évek óta nem kapják meg azt az összeget, hogy szinten tartsák a működésüket.
A költségvetési vita korábbi szakaszában módosító javaslatot készítettem én is, szociális bizottság is, amelyben egy nagyon szerény, 15 százalékos emelést szándékoztunk elérni. Sajnálatos, hogy a kormány nem támogatta, ugyanakkor a parlamentben is mintegy negyven-valahány százalékos támogatást ért el mind a két javaslat. Ezek a szervezetek évek óta emelik a tagdíjat. De tudni kell azt, hogy olyan társadalmi csoportot érint, ahol a tagdíj növelése, a működés feltételei nem teremthetők meg, tehát változatlanul gond az alulfinanszírozottságuk és az ellehetetlenülésük.
A kapcsolódó módosító javaslat készítése során foglalkoztam a gondolattal, hogy fejezeten belül honnan találhatnánk forrást. Az ő forrásuk az országgyűlési fejezet második részében van, tehát viszonylag elkülönítetten egy vonallal az Országgyűléstől; és ott olyan szervezetek vannak, hogy kisebbségi szervezetek, Máltai Szeretetszolgálat, Vöröskereszt és a pártok. Melyiktől lehet elvenni? Egyiküktől – tehát a kisebbségi szervezetektől és más civil szerveződésektől – nem lenne helyénvaló, hogy éppen ezeket a szerveződéseket állítsuk egymással szembe. A pártokkal kapcsolatban a támogatás csökkentése iránti módosító javaslat szándékát feladtam, tudván azt, hogy itt sikert nem lehet elérni.
A másik gond a nevesítéssel van. Egészen 1995-ig a nagy szervezetek nevesítve kapták meg a költségvetési támogatást. Ez egyszerűen megérthető, annak folytán, hogy egy-egy szervezet létezik az országban, mert régóta tudják, hogy szegény ország nem tud ebből több szervezetet eltartani, 1996-ban azonban változott a dolog, és megjelenítették őket, csoportban, egy előirányzatként, hogy pályázzanak. Ezek a szervezetek – akár hogyha süketeket, nagyothallókat, mozgáskorlátozottakat vagy a vakokat tekintem – csak saját magukkal versenyezhetnének. Tavaly eljutottak oda, hogy önmaguk döntöttek a rendelkezésre álló eszköz felosztásáról, és kérték, hogy ezt hagyja jóvá a parlament. Sajnos, a Pénzügyminisztérium ellenállásán és máig megmagyarázhatatlan okból nem tudom, hogy ez a dolog miért nem következett be. Én nem tudom ép ésszel felfogni azt, hogyha az érintettek megegyeznek a költségvetés felosztásáról, akkor mégis úgy kell dönteni, hogy erről egy bizottság utóbb határozzon. Az a bizottság, amelyik támogatta ezt a felosztást, ezt a konszenzusos javaslatot ismeri, és ugyanígy fog feltehetően dönteni egy későbbi szakaszban.
Valamikor egy újságíró kimunkálta, hogy milliós nagyságrend a parlament egy-egy percének az ideje, hogyha hozzákapcsoljuk a bizottsági munkát meg egyebet. Az a növekmény, amit kértek volna – 24 millió –, ha ez megint elmegy bizottsághoz, az előterjeszti a parlament elé, a parlament még egyszer foglalkozik vele, ugyanazon összeg bőven elegendő lett volna az ő valorizált támogatásukra.
Módosító javaslatunkban Béki Gabriellával arra teszünk javaslatot, hogy ezt a fölösleges procedúrát spórolja meg a parlament, és kérem képviselőtársaimat, hogy támogassák ezt a javaslatot. Köszönöm. (Taps a kormánypártiak padsoraiból.)
(12.00)
