DR. MOLNÁR PÉTER
DR. MOLNÁR PÉTER
DR. MOLNÁR PÉTER (SZDSZ): Tisztelt Országgyűlés! Azért kértem újra szót, mert őszintén szólva úgy látom, hogy itt valamiféle mindenki által elfogadható megoldás kelljen körvonalazódjon abban az esetben persze, hogyha a mondott érveket és szempontokat figyelembe vesszük, és nem beszélünk el egymás mellett, vagy pedig nem térünk ki bizonyos érvek meghallgatása, meghallása és megválaszolása elől. Őszintén szólva amikor a magam hosszabb fölszólalását elmondtam, akkor még nem voltam pontosan tájékozva arról, hogy már van olyan módosító javaslat az Országgyűlés előtt, amely lehetővé teszi, hogy azok az egyházak, amelyek nem akarnak ebben részt venni, azok az egyesületek, alapítványok, amelyek nem akarnak ebben részt venni, azok nem vetetik föl magukat a jegyzékbe. Korábban volt még olyan javaslat is a Ház előtt, illetve nem a Ház előtt, hanem az előkészítés során olyan javaslatok is készültek, amelyekben az egyházak automatikusan címzetté váltak volna. Ezzel kapcsolatban még inkább fölvethető lenne az az aggály, hogy most akkor ne kényszerítse a törvény azokat az egyházakat a jegyzékbe tartozásra, amelyek nem akarnak beletartozni. De egészen egyszerűen nem értem, hogy miről beszél az, aki azt mondja, hogy ne vegyük bele az egyházakat akaratuk ellenére.
Ezzel a megközelítéssel szemben egyéb ellenérvek is fölhozhatók. Azt már elmondtam, hogy itt azért a parlamentnek szuverén döntést kell hoznia, de ha egyszer olyan változatról beszélünk most már, amikor senki nem kerülne bele akarata ellenére, akkor miről beszélnek azok, akik azt mondják, hogy a történelmi egyházak ellenvéleményét vegyük figyelembe. A törvényjavaslatnak megszavazható olyan változata, ami figyelembe (Az elnök a pohara megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) veszi az ellenvéleményt. Nem akar belekerülni, nem kerül bele, bele akar kerülni, belekerül. (Az elnök ismételten megkocogtatja a poharát.) Mi itt a probléma akkor? Köszönöm.
