LENDVAI ILDIKÓ
LENDVAI ILDIKÓ
LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Hegyi Gyula képviselőtársam hozzászólása kapcsán két dolog miatt kértem szót. Az egyik egy korrekció, a másik egy kis polémia és kiegészítés.
Előbb a korrekció. Nagyon nem szeretném, ha azt az értelmezést tennénk magunkévá, hogy itt a visszamenőleges hatály akár szimbolikus értelemben fenyeget. Az egy százalékról szóló törvényt a parlament egy évvel ezelőtt elfogadta, most itt a konkrét technikáról és irányokról szavazunk. Nagyjából úgy, mint ahogy egy évvel ezelőtt elfogadtuk az adózás elveit, és most a költségvetésben döntünk, a majd befolyó adóbevétel fölhasználásáról. Inkább akkor követne el hibát a magyar parlament, hogyha nem mutatkozna szavahihetőnek az állampolgár előtt, és az egy évvel ezelőtti döntésének konzekvenciáit nem vonná le.
A másik dolog, ami miatt szót kértem. Azt hiszem, hogy Hegyi Gyula barátom és képviselőtársam megbocsát, hogyha úgy gondolom, hogy az infantilizmus és az antiklerikalizmus vádjában talán nem kellene egyik képviselőtársunkat sem elmarasztalni. Biztos is vagyok benne, hogy nem is engem illethetett volna a kritika, de talán másnak a nevében is mondhatom, hogy én azt hiszem, hogyha érvek csatáznak, akkor nem kell föltétlenül feltételezni a szellemi koraérettséget vagy éretlenséget senkiről sem.
Mivel nem is vettem magamra ezt a jelzőt, ezért nyugodtan merem mondani, hogy nagyon fájlalom, hogy az egyházi támogatás léte vagy nem léte került a vitánk centrumába. Ez a törvényjavaslat az állampolgári szabadság és beleszólás lehetőségét kívánta kiterjeszteni egy ilyen sajátos technikával, amit gondolom, mindannyian, Hegyi Gyula is és mások is támogatunk.
(19.10)
Én a szabadság mindkét elemét fontosnak tartom ebben a törvényben. Azt is, hogy az állampolgár dönthessen – ahogy szerettük volna – adója eme kis részének fölhasználásáról, és a szabadság másik elemét is fontosnak tartom természetesen, hogy csak az részesüljön ebből a támogatásból, aki ezt választja. A törvény szelleméből egyébként ez is fakad pillanatnyilag.
Nem értem és nem osztom ugyan azokat az egyházi aggodalmakat, amik féltek volna a támogatáscsökkentéstől, hiszen erre a mostani költségvetés sem adott példát, de tiszteletben tartom és tudomásul veszem mindenkinek az ilyen típusú aggályát, és ezért úgy gondolom, hogy a törvény mostani megszavazása inkább arra adhat számunkra lehetőséget, hogy később a szabadság eme második fajtáját is kiterjesztőleg tudjuk értelmezni, és mindenki átlássa, hogy az állampolgár közvetlen beleszólása és az esetleges támogatási lehetősége számára semmiféle politikai vagy ideológiai veszélyt nem jelent, hanem inkább a támogatási lehetőség növekedését.
De ha most egyesek még ellenzik ezt (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.), akkor én sem kívánom ezt rájuk kiterjeszteni. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)
