DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR
DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR
DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Mélyen tisztelt Országgyűlés! A társadalombiztosítás éves költségvetésének tárgyalása során lassanként megszoktuk, hogy a benyújtott törvényjavaslatok egyre több problémát és zavart mutatnak.
A társadalombiztosítási önkormányzatok törvényjavaslatai erősen eltérnek a kormányzat, nevezetesen a pénzügyi kormányzat elképzeléseitől, de a most elénk került 1997. évi társadalombiztosítási költségvetés minden eddigi eseten túltesz.
Elfogadhatatlannak kell neveznem a következők miatt. A társadalombiztosítási alapok éves költségvetéséről szóló törvényjavaslatot a társadalombiztosítási önkormányzatoknak kell elkészíteniük, közgyűléseiknek pedig jóváhagyniuk. A kormány ehhez a munkához természetszerűleg megadja a tervezés irányelveit, a központi költségvetés tervezésével összhangban. A benyújtott törvényjavaslat azonban nem a társadalombiztosítási alapoké, hanem a kormány, a Pénzügyminisztérium javaslata, amelyet azon az alapon nyújtanak be, hogy a Pénzügyminisztérium szerint a társadalombiztosítási önkormányzatok az általuk kidolgozott törvényjavaslatokban nem tettek eleget az államháztartási követelményeknek.
Az egyik legfőbb követelményszint a tájékoztató szerint az volt, hogy a készülő törvényjavaslat hároméves gördülő tervezésben mutassa be az alapok helyzetét. Az ugyan nem derül ki, hogy vajon az önkormányzatok megkapták-e a tervezési paramétereket, csak az, hogy javaslataik ennek az elvárásnak nem felelnek meg. Csakhogy a feltételeknek a jelen törvényjavaslat sem felel meg, mivel a gördülő tervezés nem része a javaslatnak, csupán háttéranyaga.
Az eltérések a meghatározott követelményszinttől pedig éppen arra utalnak, hogy a kormányzat nem közölte az önkormányzatokkal elképzeléseit, azaz azt, hogy a társadalombiztosításra vonatkozó törvény módosítását kezdeményezi, meghatározott szempontok szerint.
(10.40)
Így törvényt fogadott el az Országgyűlés minap az egészségügyi hozzájárulás bevezetéséről. Ezért az önkormányzatok csak ötletekkel állhatnak elő. Arról sem esik egyetlen szó sem, hogy az önkormányzatoknak volt-e módjuk a benyújtás előtt megismerni a törvény tartalmát, és közgyűléseiknek mi is az álláspontja.
Ami a törvényjavaslat formai oldalát illeti, az eddig viszonylag áttekinthető költségvetési törvényformula helyett sikerült egy zavaros, összekuszált formulát találni. Azt még el tudom fogadni, hogy szülessen egy törvényileg meghatározott címrend, bár a költségvetés méreteinél fogva a most bevezetett címrend túlbonyolított, holott végső soron a korábbi költségvetések sorai is címrendet alkottak. De azt már nem tudom elfogadni, amit szintén a törvényjavaslat közöl, hogy a rögzített címrend megváltoztatása az Országgyűlés jogköre, amivel meg is sérti saját javaslatát, ugyanis a háttéranyag más címrendhez igazodik. Az új címrend alkalmazásából eredő áttekinthetetlenséget tökéletesen példázzák a III. fejezet paragrafusai, kiragadva a 12. § (1) bekezdését, amely a következőképp szól. Idézem: "Az Országgyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozik a – 6. számú melléklet, belső cím: "Kiadások", első alcím: "Természetbeni ellátások", 1. melléklet 4. § 3. pontja – meghatározott előirányzatnak év közbeni, egyéb célra történő felhasználása."
Ez itt annyit jelent, hogy a végkielégítésre tervezett összeg más célra csak az Országgyűlés jóváhagyásával használható fel. A mérlegek ugyancsak áttekinthetetlenekké váltak azzal, hogy a címek – az állami költségvetéshez hasonlóan – nincsenek összhangban, de a nagyságrendnél fogva a társadalombiztosítási költségvetés címei az állami költségvetés fedezeteinek felelnek meg, és így nem áttekinthetők. Mivel az összegezés a törvény szövegéből is eltűnt, a törvényjavaslat csak számológéppel használható; igaz, a háttéranyagban legalább szerepelnek az értékek összeadva is. A törvényjavaslat belső tartalmát tekintve éppen olyan ellentmondásos, mint a szövegezése. A számítások, mint a bevételi többlet, a különböző intézkedésekből 80 milliárd forint.
Így az 1996. évi várható járulékbevétel bázisán az alapok járulékbevételeinek növekedése 18 százalék, ami megfelel a várható átlagkereset-növekedésnek. A tervezési paraméterek táblájából azonban kiderül, hogy az 1996. évi várható nettó átlagkereset növekedése 19,3 százalék. Akkor viszont a bázis igen alábecsült. Különösen, hogy a pótköltségvetés le is csökkentette a bevételeket. Mindezek mellett 1997-re sikerült elérni, hogy a társadalombiztosítás csak egymilliárd forint hiánnyal zárjon. Ijesztő lenne ez, ha a valóságnak megfelelne.
A háttéranyagként közölt gördülő tervezés azonban még szörnyűbb. Az összesített hiány az 1998. és 1999. években már ismét 40 milliárd forint körül lesz, azaz a társadalombiztosítás egészének felforgatása semmit sem oldott meg, nem kezeli a gondokat. Hogy mennyire nem, azt az is mutatja, hogy a hiány mérséklése érdekében az alapok 9,3 milliárd forint vagyonhasznosításra kényszerülnek 1997-ben.
Úgy tűnik, hogy a kormány eldöntötte, a jövő évben – kerül, amibe kerül – lehetőleg a nullszaldó közelébe próbálja szorítani a társadalombiztosítás hiányait. Az 1998. évi választások után pedig főjön az új kormány feje, hogyan hozza rendbe az összezilált viszonyokat.
A kiadási oldalon elsősorban az Egészségbiztosítási Alap kiadásainak tervezését lehet kritikusan tekinteni, mivel a nyugdíjbiztosításnál a kiadások zömét jelentő nyugellátások összegét viszonylag jól meg lehet állapítani, és itt nem nagyon van mód csökkentésre. Az egészségbiztosítási kritikára rögtön okot ad az az egyszerű tény, hogy a legnagyobb tételt kitevő gyógyító-megelőző ellátásoknak a 6. számú táblázatban felsorolt költségei véletlenül sem egyeznek a 7. számú mellékletben felsorolt értékekkel, csak végösszegükben.
Itt mutatkozik az új költségvetési szerkezet első nagy hibája. A szöveges rögzítés helyett a többletre való hivatkozás ugyanis nem dönthető el, hogy ezek után melyik többlet adatai felelnek meg a törvényben jóváhagyott előirányzatoknak, a mérleg vagy a részletezés adatai. Példaként: a mérlegben a finanszírozás előirányzata 31 ezer 775 millió forint, míg a részletezésben 33 ezer 191 millió forint. Most hogyan fog eldőlni, hogy melyik feladat maradjon el? Ilyen módon a költségvetést készíteni és benyújtani felelőtlenség. A problémát a törvényjavaslat 22. §-a sem oldja fel, ez ugyanis csak a költségvetési előirányzaton belüli átcsoportosítást teszi lehetővé.
A paragrafus szövegezése azonban a régi gyakorlatból ered. Korábban ugyanis a gyógyító-megelőző ellátások egyetlen költségvetési előirányzatot képeztek, amelyek belső részletezését külön tábla tartalmazta. Most viszont a mérleg a címrendnek megfelelően több részletre bont; az egyes előirányzatok között már nem lehetséges átcsoportosítás. Természetesen hasonló ellentmondás másutt is található a törvényjavaslatban. (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) A Független Kisgazdapárt úgy véli, hogy az Országgyűlés komoly hibát követ el, ha ezt a javaslatot tárgyalja, hiszen a szükséges javításokat, az előírások ellenőrzését és megalapozását nem lehet végrehajtani. Ezért csak az ajánlható, hogy a pénzügyminiszter vonja vissza a javaslatot, és átdolgozás, a társadalombiztosítási önkormányzatokkal való összehangolás után hozza újra az Országgyűlés elé. Köszönöm, hogy meghallgattak. Elnézést, hogy túlléptem az időt két perccel. Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)
