DR. KÁVÁSSY SÁNDOR
DR. KÁVÁSSY SÁNDOR
DR. KÁVÁSSY SÁNDOR (FKGP): Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Nem hinném, hogy egyedül volnék a tisztelt jelenlevők között, akinek módja volt meghallgatni, hogyan vélekednek egymás között, illetve hogyan adnak számot egymásnak egyetemi és főiskolai hallgatók kollokviumokon és szigorlatokon szerzett élményeikről, tapasztalataikról.
Mondhatom tanulságosak. Állandóan visszatérő motívum ugyanis, hogy minden szorgalom, áldozatvállalás és tanulás nélkül is lehet sikeres vizsgát tenni, ha úgy hozza a sors, akár kiváló eredményt is elérni, minthogy – legalábbis a hallgatók vélekedéséből következtethetően – vannak intézetek és szakok, ahol nem lehet elég alacsonynak elképzelni a követelményeket, mert a vizsgáztatást a legelképesztőbb liberalizmus jellemzi.
Engedje meg, hogy mindennek illusztrálására idézhessek az általam hallottakból. Idézem: "A tételek címét sem tudtam, mégis jelest kaptam." – eddig az idézet. Vagy, ismét csak idézem: "Mikor befejeztem azt mondta – tudniillik a vizsgáztató – hogy közepes, de megkérdezte, hogy akarok-e jobbat. Mivel bele sem szagoltam, nem kísérleteztem vele, hogy improvizáljak." – eddig az idézet.
A múltkoriban, vonaton jelenlétemben unszolt egy egyetemista lány egy jóravaló fiatalembert, hogy csak nyugodtan iratkozzék be az egyetemre, mert nem kell ott – idézem szavait – "annyit", ismét csak idézem "olyan sokat" tanulni. Kérdezem ezért, figyelemmel kísérik-e az egyetemeken és főiskolákon zajló vizsgákat, gyűjtenek-e információkat, és fellépnek-e a nemkívánatos jelenségek ellen, mert ha valóban igaz az, amit ismeretlen utitársam mondott, hogy tudniillik az egyetemeken sem kell "annyit", sem "olyan sokat" tanulni, az az ember tragédiája, ha történetesen nem is az egész emberiségé, de a magyar társadalomé feltétlenül. Várom tehát válaszát. (Elszórt taps.)
