DR. KELEMEN ANDRÁS
DR. KELEMEN ANDRÁS
DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF): Elnök asszony, köszönöm a szót. Azt hiszem, egyetértünk abban, miniszter úr, hogy a vidéki nagy munkanélküliséget enyhíteni volna képes, ha a szövetkezetek fölszámolásakor meglevő földvagyont a helybeli lakosok kaphatnák meg.
Kérdésem alapját a Fejér megyei Vál község gondja adja, ahol a helyi Vajda János Tsz fölszámolása során a kárpótlási földalapból visszamaradt 320 hektárnyi föld további sorsáról folyik a vita. A felszámoló – és ez természetszerű – ezt fölszámolási vagyonként be akarja vonni az értékesítésbe, míg a faluban sokan azt panaszolják, hogy a nevesített aranykoronával föld nélkül maradtak.
Az 1991. évi csődtörvény módosítása egyértelműnek tűnő módon kiveszi a gazdálkodó szervezet értékesítendő vagyonából a kárpótlási árverésből visszamaradt földterületet. Az azonban kérdés, hogy mivel jelenleg már nem történik kárpótlásra kijelölés, árverés, s a váli tsz felszámolásának kezdő időpontja pedig 1993. szeptember 2-a, a földkiadások pedig 1994-ben leálltak, tehát milyen esetekre vonatkoztatható az a törvényalkotói szándék, ami megjelenik az 1996-ban végrehajtott törvénymódosításban?
További kérdésem az volna a miniszter úrhoz, hogy szükségét látja-e további szövegpontosításnak a törvényanyagban az ilyen viták elkerülésére? Várom válaszát.
