DR. SURJÁN LÁSZLÓ
DR. SURJÁN LÁSZLÓ
DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Néhány hete zajlott le Rómában az ENSZ mezőgazdasági és élelmezésügyi szervezetének világkonferenciája. Ezen a konferencián több olyan megállapítás hangzott el, amellyel sok kormány és sok politikai erő egyetért. Szívből remélem, hogy itt, a magyar parlamentben is támogatást talál az a megállapítás, mely szerint az emberiség számára elfogadhatatlan a mértéktelen gazdagság és a mélységes szegénység ellentéte. Elvben könnyű igent mondani II. János Pál fenti kijelentésére, de a gyakorlati lépéseket sajnos kevesen vállalják.
Az éhezés egyébként kissé visszaszorulóban van a Földön. Húsz éve minden ötödik ember éhezett, most minden hetedik. A világ mezőgazdasága ma egy főre 15 százalékkal több élelmiszert állít elő, mint két évtizede. Nem szólnak azonban ezek az adatok arról, hogy ebben a többletben benne van-e a földbe visszaszántott magyar burgonya vagy a némely évben még feldolgozásra, lé készítésére sem használható, egyébként egészséges szabolcsi termés.
Egyáltalán, hol a mi helyünk a világ éhezésének térképén? A konferencia számai alapján nincs semmi probléma. Az éhezők 62 százaléka Ázsiában, 30 százalékuk Afrikában él, hiányzó 8 százalékuk pedig Latin-Amerikában tengődik, tehát nálunk nincs semmi probléma. Európa nem éhezik, hanem túlsúlyos. Az ismeretek számítógépes világhálózatán, az Interneten az éhezés szó magyarul alig fordul elő, akkor is inkább olyan összefüggésekben, hogy a szérum-koleszterinszint meghatározása előtt hány óráig kell éhezni, hogy hiteles legyen a mérési adat.
Ne áltassuk magunkat ezekkel az adatokkal! Ha az átlagokban gyönyörködünk, nem fogjuk észrevenni a szélső értékeket, amelyek pedig jelen vannak és egyre növekvő feszültség forrásai. Az ingyenkonyhák telt házzal működnek. A segélyszervezetek nem győzik ellátni a hozzáfordulókat. Szabolcs-Szatmár, Szolnok, Hajdú-Bihar és Pest megye területén mintha különösen gyorsan nőne a segítségre szorulók száma. 304 ezer veszélyeztetett gyermekről szól egy felmérés, és közöttük ott vannak az éhezők is. Orvosaink egyre gyakrabban látnak alultáplált gyermekeket. Baranyában van falu, ahol kutyát is esznek, Hajdú-Biharban nem ritka a döghús elfogyasztása.
Nem szeretném, ha valaki úgy érezné, túldramatizálom a helyzetet. Amit elmondtam, nem mendemonda. Az országos lapok adatait említettem. Mintegy két hét telt el megjelenésük óta, mód lett volna cáfolni, ha nem igazak. Megszólalhatott volna a kormány, megoldást kínálva. Igaz, a szociális ellátás önkormányzati feladat. Az önkormányzatok lehetőségeit azonban a parlament dönti el.
Kérem, gondoljanak II. János Pál már idézett kijelentésére vagy a Magyar Katolikus Püspöki Kar kormányoldalról is elismeréssel fogadott igazságosabb és testvériesebb világot sürgető körlevelére akkor is, amikor konkrét döntéseket hoznak. Sok szó esett arról, hogy Magyarország adósságterheit tudja törleszteni. Szóba sem kerülhet átütemezés vagy bármi könnyítés. A világkonferencián elhangzott, hogy a nemzetközi adósság számos nemzet jövőjét sújtja. Költségvetésünk külső és belső adósságának, kamatterheinek fényében félek, hogy mi is ott vagyunk, vagy rövidesen odakerülünk ebbe a körbe.
Az élelmezési világkonferencián jelen lévő 190 ország közül mintegy százat állam- vagy kormányfő képviselt, Magyarországot közigazgatási államtitkár. A kormány nem adott kellő súlyt az éhezés felszámolásával foglalkozó konferenciának. Az éhezéssel is járó növekvő szegénység viszont nyomasztó közös terhe a magyar törvényhozásnak. Javaslom, hogy az új népjóléti miniszter első feladata legyen egy, a szegénység és az éhezés leküzdésének programjáról szóló országgyűlési határozattervezetnek beterjesztése. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)
