SASVÁRI SZILÁRD
SASVÁRI SZILÁRD
SASVÁRI SZILÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! Alig egy héttel az 1956-os forradalom 40 éves évfordulója előtt, október 15-én egy kérdéssel fordultam a Házban a miniszterelnök úrhoz a nemzeti helytállásért elnevezésű pótlékkal kapcsolatos jogértelmezési problémák miatt.
Az ügy alig pár száz, esetleg pár ezer embert érint, mégis igen jelentős, mert olyan emberekkel, illetve olyan emberek özvegyeivel kapcsolatos, akik éppen az '56-os forradalomban való részvételük kapcsán szenvedtek az elmúlt 40 évben nagyon sokat, és akiket most különböző hivatalok vesznek semmibe.
A kormány 1995-ös rendelkezéseit figyelmen kívül hagyva a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság helytelen joggyakorlat alapján, rosszul állapította meg a nemzeti helytállásért elnevezésű pótlék összegét. A rendelet értelmében ugyanis a pótlék összegét az arra jogosultak számára úgy kell megállapítani, hogy a havi nyugellátás stb. és a pótlék együttes összege a pótlék megállapításakor elérje a havi 25 ezer forintot. A melléklet pontosan meghatározza, hogy nyugellátáson mit kell érteni.
A jogalkotói szándéknak megfelelően a melléklet nem tartalmazza az átmeneti jelleggel folyósított ellátásokat, így az ideiglenes özvegyi nyugdíjat sem. Ez tehát azt jelenti, hogy az ideiglenes özvegyi nyugdíjat nem lehetne a pótlék megállapításakor figyelembe venni. Ennek ellenére a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság ezt is figyelembe veszi, így az özvegyi nyugdíj folyósítása idejekor – ami egy év – a pótlékra jogosultak jövedelme már nem éri el a 25 ezer forintot sem. Egy konkrét esetben még 17 ezer forintot sem.
Sajnos, ezt a gyakorlatot a nyugdíjfolyósító másodfokon is helyesnek tartja, és a pótlékra jogosultakat bírói eljárásra kényszeríti.
Tisztelt Miniszter Úr! Ezt a helyzetet, vagyis a nyugdíjfolyósító helytelen joggyakorlatát mindannyian azonosan ítéljük meg, ezért szeretném megtudni, hogy mikor értesültek először a nyugdíjfolyósító gyakorlatáról; mit tettek a probléma megoldása érdekében; kivel tárgyaltak a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságnál, és készültek-e a tárgyalásokról emlékeztetők; a tárgyalások során milyen álláspontot képviselt a nyugdíjfolyósító; és mi volt az oka annak, hogy nem változtatott a jogszabálysértő gyakorlatán, és miért? Figyelemmel arra is, hogy a pótlékokkal kapcsolatos kiadások nem a társadalombiztosítást, hanem az állami költségvetést terhelik.
Végül szeretném megkérdezni, hogy jól értelmeztem-e annak idején az államtitkár úr szavait, mely szerint a nyugdíjfolyósítóval folyó tárgyalásokon kívül nem látnak lehetőséget a probléma gyors rendezésére? Tisztelettel várom válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)
