CSIZMÁR GÁBOR
CSIZMÁR GÁBOR
CSIZMÁR GÁBOR (MSZP): Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Lankadatlan türelemmel próbálom meggyőzni az alkotmány-előkészítő bizottság tagjait néhány olyan kérdésben, amiben, úgy veszem észre, hogy az elmúlt hónapokban hajthatatlannak bizonyultak. De úgy gondolom, hogy az ember, ha érvekkel rendelkezik, akkor az a kötelessége, hogy megkísérelje egészen a vita végleges lezárásáig mindazok gondolatát, gondolkodásmódját megváltoztatni, akik minősítik a módosító indítványokat.
Én az ajánlás 10., 13., 14., 16., 18. és 19. pontjához szeretnék megjegyezéseket, indoklásokat fűzni. Az ajánlás 10. pontjában azt indítványoztam módosító javaslatommal, hogy a hátrányos megkülönböztetés tilalmában a felsorolásban szerepeljen az életkor szerinti hátrányos megkülönböztetés tilalma is. Tudom, hogy van olyan érvelés, amely úgy fogalmaz, hogy amúgy az egyéb helyzet szerinti hátrányos megkülönböztetésbe beleérthető az életkor szerinti hátrányos megkülönböztetés tilalma is . Tudom, hogy ez a felsorolás eléggé hosszan bővíthető lenne. Mégis a joggyakorlatból, a mindennapi tapasztalatból kiindulva fel kell hogy hívjam a figyelmet, hogy Magyarországon – bár most is van az alkotmányban olyan kitétel, hogy egyéb helyzet szerint tilos a hátrányos megkülönböztetés – mégis létezik az életkor szerinti hátrányos megkülönböztetés, mégis létezik az, hogy mondjuk, a gyermekeket, vannak olyan jogszabályok, amelyek 50 százalékos, vannak olyan jogszabályok, amelyek egyharmados, vannak olyanok, amelyek kétharmados erejű felnőttnek tekintik, és eszerint adományoznak számukra jogosultságokat különböző mértékben.
Úgy gondolom, hogy félreérthetetlen lenne az alkotmánynak egy olyan kitétele, amely az életkor szerinti hátrányos megkülönböztetés tilalmát fogalmazza meg abból a szempontból, hogy nem lehet jogot különböző százalékos mértékben mérni, hanem ha érvényes a jogegyenlőség Magyarországon, és ha érvényes az az alapelv, hogy minden ember jogképes, akkor nem lehet az életkor szerint hátrányos megkülönböztetést alkalmazni. Éppen ezért szeretném meggyőzni az alkotmány-előkészítő bizottságot arról, hogy ismételten mérlegelje ezt a módosító indítványt.
Az ajánlás 13. pontjában javaslatot tettem arra, hogy az állam szerepe az oktatásban ne a szakmai és pénzügyi ellenőrzésre, hanem a törvényességi és szakmai ellenőrzésre irányuljon. A módosító indítvány indoklásában, azt gondolom, elég értehetően kifejtettem, hogy az állami szerepvállalás az oktatásban elsősorban a törvényesség és a szakmai kritériumok fenntartására irányulhat. A pénzügyi ellenőrzés csak abban a mértékben, amely mértékben a pénzügyi ellenőrzés egyébként is nemcsak az oktatásban, hanem minden másban, az erre hivatott szervek útján megtörténik.
(14.30)
Az oktatásban azonban, ha nem történik meg a törvényességi ellenőrzés, az állam törvényességi felügyelete, hanem csakis és kizárólag a pénzügyi felügyelet érvényesül, akkor olyan sajátos helyzetbe kerülünk, hogy nem szükséges esetleg törvényi kritériumoknak megfelelni, viszont pénzügyi ellenőrzéssel az állam beavatkozhat olyan autonómiák oktatási tevékenységébe, mint az egyházak, az alapítványok vagy az egyesületek. Én úgy gondolom, hogy ez nem lenne helyes, hogy ennek alkotmányos alapot teremtsünk, éppen ezért szeretném az alkotmány-előkészítő bizottság figyelmét erre a problémára felhívni és ismételt mérlegelését kérni a módosító indítványnak.
A harmadik, amire e blokkban szeretném felhívni a figyelmet: az ajánlás 14. pontjában az ominózus tandíjmentes vagy ingyenes oktatás kérdése. Tudom, hogy vannak olyan érvelések, amelyek szerint a nemzetközi szerződésekben megfogalmazódó ingyenesség csak valamifajta helytelen fordításból adódik, mert hogy egyébként talán az lenne a precízebb fordítás, hogy tandíjmentes. Ugyanakkor az általános vitákban is Bihari Mihály is elismerte, hogy fontos nemzetközi szerződésekben az ingyenesség megfogalmazása és ennek magyar fordítása helyénvalóan ingyenesként szerepel a magyar jogszabályokban és a nemzetközi szerződések magyar fordításában is. Éppen ezért ismételten fel kell arra hívnom a figyelmet, hogyha a Magyar Köztársaság alkotmánya nem ingyenesként fogja a közoktatást definiálni, hanem tandíjmentesnek, akkor ennek következményeképpen nemzetközi szerződéseket kell felmondanunk, mert törvénnyel kihirdetett nemzetközi szerződésekkel nem lesz szinkronban a Magyar Köztársaság alkotmánya.
Másodsorban: felvetődött az általános vitában, hogy az ingyenességet akkor definiálni kell, hogyha így fogalmazódik meg az alkotmányban. Két megjegyzésem lenne erre. Az egyik: ma sem definiálja az alkotmány az ingyenességet, hanem az ingyenesség definícióját az alkotmány alatti törvényekre utalja át. Én azt gondolom, hogy egy olyan közbenső mondattal, amelyben az ingyenesség fogalmazódik meg, és ugyanakkor az ingyenesség értelmezését a közoktatási törvényre utalja az alkotmány, ez a probléma áthidalható lenne, vagy nyilvánvalóan az is megtehető, hogy az ingyenességet maga az alkotmány definiálja egy bővebben kifejtett mondattal. Én azonban úgy gondolom, hogy mindenképpen ragaszkodni kellene az alkotmányban a közoktatás ingyenességének megfogalmazásához, mert óriási veszélyt látok abban, hogyha tandíjmentesként fogalmazódik meg a közoktatás, tandíjmentesként, és ezzel alkotmányos lehetőséget biztosítanánk arra, hogy mindenféle használati díjakat, hozzájárulásokat, költségtérítéseket, más egyéb, nem tandíjjellegű fizetési kötelezettségeket lehessen megállapítani a közoktatásban. Ez, úgy gondolom, alkotmányos alapot biztosítana olyan beláthatatlan következményeknek, amely szerint a közoktatásban anyagi, vagyoni alapon lehetne majd részt venni, amit, úgy gondolom, hogy a Magyar Köztársaság jelenlegi parlamentjében senki nem kíván.
Ismételten fel kell arra hívnom a figyelmet, hogy egy állampolgári kötelezettségről is szó van ennek kapcsán, a tankötelezettségről, és amennyiben a tankötelezettséghez költségek járulnak, az olyan abszurditás – amint az általános vitában is említettem –, mint hogyha a honvédelmi kötelezettség mellé befizetési kötelezettségeket is társítanánk, hogy a haza védelme mellett az állampolgár még fizetne is azért, hogy védheti a Magyar Köztársaságot. Gondolom, hogy senki nem gondol ilyen abszurd megoldásokra, bízom abban, hogy megértik az alkotmány-előkészítő bizottság tagjai, hogy miért mondom unos-untalan, hogy ez a probléma beláthatatlan társadalmi következményekkel jár, és megmagyarázhatatlan, hogy 1996-ban vagy '97-ben a Magyar Köztársaság az elmúlt 40 vagy 50 évben gyakorolt alkotmányos alaptételét, miszerint az alapfokú oktatás ingyenes, miért változtatja tandíjmentessé, és miért nem jó neki ugyanaz az "ingyenes" megfogalmazás, amely Nyugat-Európa számos alkotmányában szerepel tételesen, szó szerint, hogy a közoktatás ingyenes. Tehát ismét, még egyszer kérem az alkotmány-előkészítő bizottságot, hogy mérlegelje e módosító indítványt újólag, és támogassa a szavazás előtti ajánlásában.
Az ajánlás 16. pontjában egy bővítésre tettem javaslatot. A munkavállalói-szakszervezeti szerveződéshez való jogban szerettem volna, ha a felsorolásban szerepelne az érdekvédelmi szerveződéshez való jog is. Nem véletlen. A módosított alkotmánykoncepcióban az alkotmány-előkészítő bizottság nagyon helyesen az Első rész III. fejezet 5. pontjában az alkotmányos alapelvek és célok között említi a társadalmi, gazdasági és szociális érdekegyeztetés szükségességét. Az érdekegyeztetés konkrét formáihoz az állampolgárok, úgy gondolom csak érdekvédelmi szervezeteik útján kapcsolódhatnak. Ezért a munkavállalói és szakszervezeti szerveződések mellett az érdekvédelmi szerveződés jogát is célszerű lenne az alkotmányban deklarálni. Hiszen nemcsak munkavállalói szakszervezeti típusú érdekegyeztetést definiálunk az alapelveknél, hanem általános társadalmi, gazdasági és szociális érdekegyeztetés szükségességét. Ezért kérem az alkotmány-előkészítő bizottságot, vizsgálja felül a módosító indítvánnyal kapcsolatos álláspontját.
Az ajánlás 18. pontjában a gyermekek jogaival kapcsolatosan fogalmaztam meg módosító indítványt, aminek kettős értelme, lényege volt. Egyfelől a szöveg pontosítása, nevezetesen ugyanis arról van szó, hogy az emberi állampolgári jogok felsorolásában z) pontként, utolsó pontként szerepel a gyermekek jogai. Ez a felsorolásból minden olvasó számára úgy tűnik ki, mint hogyha mindaz, ami a)-tól v)-ig szerepelne a felsorolásban, az nem lenne érvényes, vagy ami végig szerepelne a felsorolásban, az nem volna érvényes a gyerekekre. Pedig gondolom, hogy az alkotmány-előkészítő bizottság nem úgy gondolkodik, hogy mondjuk a szólásszabadság joga vagy a lelkiismereti és vallásszabadság joga, vagy az egyesülésjog ne vonatkozna a 18 éven aluli állampolgárokra. Hogy ebben a felsorolásban egyetlen pontként szerepelnek a gyermekek jogai, úgy tűnik, mint hogyha nekik speciálisan lennének valamilyen jogai, de rájuk nem vonatkozna az a)-tól v)-ig történő felsorolás.
Én ezért azt a módosító indítványt tettem, hogy ebben a felsorolásban a gyermekek sajátos jogai szerepeljenek, mely világossá teszi, hogy mindazon jogok, amelyek a)-tól v)-ig szerepelnek a felsorolásban, rájuk is vonatkoznak, de vannak olyan speciális jogaik, amelyek csak rájuk vonatkoznak, és ezeket külön meg kell fogalmazni. Egyébként a gyermekjogi egyezmény is egy ilyen szemléletet tükröz, hogyha valaki megnézi.
A módosító indítvány másik eleme arról szólt, hogy legyen különbség a szociális biztonság kérdésében és a védelem kérdésében a felnőttek és a gyerekek között. Ismét szeretném azt az érvelésemet elmondani: meggyőződésem, hogy az állampolgárok közül a 18 év alatti állampolgár és a felnőtt állampolgár között az a különbség, lényegi különbség a szociális biztonság tekintetében, hogy az egyik képes önmagáról gondoskodni, a másik pedig nem. Én el tudom fogadni azt az elvet, hogy a szociális biztonságot az állam helyzeténél fogva nem tudja garantálni, csak aktív cselekvéssel elősegíteni. De azt nehezen tudnám elfogadni – és ezért vitatkozom még itt, a részletes vitában is az alkotmány-előkészítő bizottsággal –, hogy ne mondjuk ki, hogy a Magyar Köztársaságban a gyerekek szociális biztonságát ugyanakkor garantálni kell. Ezért én különbséget szeretnék tenni a gyerek és felnőtt között, és szeretném, hogyha az alkotmányban az alanyi jogok között szerepelne a gyerekek szociális biztonsághoz való joga.
(14.40)
Befejezésül gyakorlatilag ezzel összefüggésben én a Második rész I. fejezet 7. pont (2) bekezdés a) pontjában is szeretném kifejezésre juttatni ezt a különbséget gyerekek és felnőttek között, és azt a garanciát megteremteni az alkotmányban, hogy számukra a védelem – a gyermekvédelem – joga és a szociális biztonság joga alanyi jogként definiálandó.
Tisztelettel kérem az alkotmány-előkészítő bizottságot – immáron nyilván a vitában utoljára, mert többet nem lesz mód vitatkozni vele –, hogy mérlegeljék ezeknek a módosító indítványoknak nemcsak a szövegét, hanem az indoklását is, amit igyekeztem elég pontosan megfogalmazni, és kérem, hogy vizsgálják felül álláspontjukat, amikor majd szavazásra előkészítik a javaslatot. Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)
