DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ (független): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Mondanivalóm ebben az adott témakörben részben Csizmár képviselő úr által érintett javaslatokat fogja érinteni, részben olyan kérdéseket, amikről nem beszéltünk, nevezetesen Kutrucz Katalin és Kónya Imre 15. pont alatti indítványával lesz kapcsolatos, részben a 21. pont alatt az én saját módosító indítványomat fogja érinteni.
Először Csizmár képviselőtársam módosító javaslataival kapcsolatosan, az itt elhangzott témákhoz és elhangzott érvekhez is még néhány kiegészítő adalékot szeretnék fűzni.
Először ehhez az ingyenes vagy tandíjmentes állami közoktatás kérdéséhez. Szigethy István és Bihari Mihály világosan rámutattak egy alapvető alkotmányjogi kérdésre, és ennek valóban nagyon fontos nyomatékot adni. Arra hívták föl a figyelmet, hogy az alkotmány szabályozási technikája vagy szabályozási módja mellett nem követhető az a módszer, hogy a – hadd mondjam így –, jogforrási hierarchiában alacsonyabb szinten elhelyezkedő jogszabály, a törvény szűkítse az alkotmány tartalmát, mert hiszen akkor alkotmányellenességről van szó. Ehhez a nagyon helyes gondolathoz azt szeretném hozzáfűzni, és semmiféle címkézés-szándék nincs, mert hiszen nagyon jól tudom, hogy mindenféle ilyen gondolat messze távol áll vagy nem fordulhatott meg képviselőtársam fejében. De ez egy nagyon fontos alkotmányos elv. Mert pontosan az úgynevezett szocialista alkotmányok, a diktatúra alkotmányainak volt az és az alkotmány jogának volt az a sajátossága, hogy az alkotmány mindenféle jóval tele volt, ami szem-szájnak ingere, deklaratív szinten. És utána az úgymond jogrendszer alacsonyabb szintű jogszabályai szép csendesen kiüresítették. És a végén az, hogy mit jelent – mondok valamit, valamilyen konkrét jog –, azt egy miniszteri utasítás mondta ki. Mi, akik ügyvédek, jogalkalmazásban sokat dolgoztunk, nem egyszer találkoztunk azzal, hogy hatóságok jogok, alkotmányos jogok értelmezésekor előhúzták a hivatalvezető körlevelét, hogy egy bizalmas utasítás – horribile dictu –, bizalmas utasítást, hogy ezt így kell érteni. Ettől volt az az állam nem jogállam. Ezért egy jogállami követelmény az, hogy tartalmilag sem lehet rábízni szűkítő értelmezést – hadd nevezzük nevén – kiüresítést az alkotmány alatt elhelyezkedő jogszabályokra.
Más dolog a jogok korlátozása. Mert hiszen az alkotmányba mindent nem lehet beleírni, most csak egy példát mondjak, a tulajdonjogot korlátozza végrehajtási jog. Hogy ezt most hogy írja meg az alkotmánykoncepció, az más kérdés, most erre hadd ne térjek ki, csak most az elvről beszélek. Tehát a jogok korlátozását meg kell oldani alacsonyabb szinten is, de ennek megvannak a szigorú alkotmányos követelményei. Na most, ha én jól értem, a képviselő úr végül is azt mondja, hogy őt pontosan az zavarja, hogy nehogy a tandíjmentesség értelmezésének híján ezt úgy lehessen felfogni, úgy lehessen kikerülni, hogy nem tandíjnak fogják, hanem fűtési díjnak, villanyhasználati díjnak és a többinek nevezni a tandíj fogalmát, és ilyen formában meg fogják kerülni, és ugyanez a kiüresítés megy végbe. Azt hiszem, jól értem az aggályait a képviselő úrnak.
Ezzel kapcsolatban hadd jegyezzem meg, hogy én meg vagyok győződve, hogy a bírói jogalkalmazás adott vita esetén teljesen egyértelmű lesz abban, hogy a tandíj évszázadosan kialakult fogalmát helyesen és jól értelmezze. És kizártnak tartok olyan értelmezést, amit a képviselő úr mond. Na de, engedje meg, azt azért az alkotmányban... hogy mondjam... karikatúrája lenne az alkotmánynak egyrészt az a tréfa, amit imént elmondtam, mert az tényleg tréfa volt, hogy vegyük bele értelmező rendelkezésként, hogy ahol jelen alkotmány ingyenességről beszél, azon tandíjmentességet kell érteni, ugye. Lehet így tréfálkozni. Lehet úgy tréfálkozni, hogy bevesszük az alkotmányba, hogy tandíjon – mondjuk meghatározza az alkotmány a tandíj fogalmát. Mert hogyha azt gondolja, képviselő úr, hogy alkotmányos szinten kell a tandíj fogalmát meghatározni, akkor én azt javaslom, hogy az összes jogszabályra mondjuk, hogy az a Magyar Köztársaság alkotmánya, és akkor a történeti alkotmánynál vagyunk.
Szóval, én azért azt kérem, hogy – megértem, hogy korunk sokszor hozza az ellenkező tapasztalatokat –, hogy valami pici kis bizalom a józan észben és a jogalkalmazó, a jogértelmező józan eszében bízzunk, és ne gondoljuk azt, hogy a tandíj fogalma, ami kialakult a múlt század második felében, amikor Magyarországon az elemi iskolai oktatás kötelező lett, az elemi népiskola, ugye akkor most már nem 100, hanem 130 éves múltja van a tandíj fogalmának, az tiszta és világos, hogy mit értünk rajta. Hogy azon nem lehet úgy megkerülni, hogy a fűtéshez való hozzájárulás, a villanyhoz való hozzájárulás az már nem tandíj, egyébként azért sem lehet azt érteni rajta, mert ezek az iskolafenntartás fogalmába tartoznak, és az iskolafenntartásról az önkormányzati törvény meg a közoktatási törvény rendelkezik, és az nem teszi lehetővé, hogy az továbbhárítható legyen. Az állami feladat és önkormányzati feladat.
(15.20)
Még egy dolog: itt fölmerült, már nem tudom, melyik képviselőtársam mondta, hogy a jövő perspektívájába vegyünk be olyan jogokat, amiket ma még nem tudunk biztosítani, és elmondta – talán Varga képviselő úr volt, de lehet, hogy tévedek –, elmondta képviselőtársunk, tisztelettel vitatkozni fogok azzal, amit most előadott, tehát azzal a véleménnyel szemben a saját ellenvéleményemet fejtem ki, elhangzott az, hogy lehet, hogy ma bírósági úton nem lehet kikényszeríteni, mert hiszen az állam teherbíró képessége azt nem teszi lehetővé, de mégis vegyük bele, mert a jövő perspektíváiban ez megvalósítható.
Most itt fontos az a disztinkció, amiről Bihari Mihály képviselőtársam beszél. Hogy az alkotmányba bele lehet venni olyan jogokat, amelyek majd csak a jövőben valósulnak meg, de nem az alanyi jogok körében és fogalmi kategóriájában. Mert kérem, tessenek tudomásul venni, ha valamit alanyi jogként ide beveszek, az annyit jelent, hogy a bíróságnak azt kutya kötelessége megítélni.
A bíróság nem mondhatja valamilyen alanyi jogra azt, hogy elutasítom a felperes keresetét, mert a magyar állam teherbíró képessége nem teszi lehetővé a jogszabály érvényesülését. Hanem ha mondjuk itt az van benne – most csak egy példát mondok –, hogy az élelmezés és a diákruha biztosítása is ingyenes, akkor igenis, ha ez alanyi jogként szerepel az alkotmányban, akkor ez azzal a következménnyel jár, hogy minden bíróság minden önkormányzatot, minden iskolát kötelezhet az adott költségek megfizetésére. Hogyha ez vállalható, akkor ezt meg lehet csinálni.
De kérem, az egy téves elképzelés, akkor tévúton jár az a képviselőtársunk, aki úgy gondolja, hogy csak beleírjuk, aztán majd nem valósul meg. De ha beleírjuk, alanyi jogként beleírjuk, akkor a bíróság előtt ki lehet majd kényszeríteni, és végrehajtható ítéletet lehet vele hozni. Akkor ezzel így kell számolni.
Azt mondta képviselőtársunk, hogy őt az bátorította, hogy az alkotmányügyi bizottság hezitált. Jól emlékszik, valóban volt egy periódus, amikor bekerült ez az ingyenesség úgy, ahogy a módosító javaslatban szerepelt. Én kérem, hogy ezt vegye a Ház annak igazolásának, hogy igenis nem söpörtük félre a képviselői javaslatokat, igenis törtük rajta a fejünket, és azt csak olyan – szabad mondani – jó tanácsként mondom, hogy nem biztos, hogy az szerencsés, hogy a saját elszántságunkat azzal húzzuk alá, hogy lám-lám, a bizottság hezitált, és ez engem arra bátorít, hogy elszántabb legyek, mert az esetleg a hezitálási kedv visszaszorítására lesz alkalmas.
Én ehhez a kérdéskörhöz többet nem kívánok hozzászólni. Azzal foglalom össze, hogy higgye el, képviselőtársam, hogy ezt fonákjáról, hátuljáról, elejétől végéig megnéztük; vizsgáltuk azt, hogy ennek milyen társadalmi üzenete van, milyen hatása van; vizsgáltuk azt, hogy ez a múltban hogy szerepelt, és akkor szembesültünk azzal, amit Trombitás Zoltán mondott, hogy a valóságban ez egyébként valóban így, ebben a fogalmi körben soha nem érvényesült; és igyekeztünk a lelkiismeretünk szerinti legjobb szöveget elfogadni. De olyat, még egyszer mondom, ami valóságos, fogalmilag tiszta, amire nem lehet azt mondani, hogy porhintés, hanem ami tényleg a realitások körébe tartozik.
Ha már Csizmár képviselő úr javaslataival foglalkozom: az életkorral kapcsolatosan, azt hiszem, mindent elmondtunk. Szeretném az ellenvélemény rossz hatásait ellensúlyozni más kérdések tekintetében egyetértő véleményemmel. Én úgy gondolom, hogy a 16. pont alatti javaslata teljesíthető lenne. Nem kívánok többet hozzáfűzni.
Én azt hiszem, hogy az érdekvédelmi szerveződéshez való jog megjelenhet, különösebb problémát nem okoz. Azt hiszem, hogy a bizottságban azzal vetették el, hogy az egyesülési jogba ez beletartozik. Ez logikailag igaz. Ettől függetlenül, ha itt külön említünk szakszervezeti szervezkedéshez való jogot, én el tudom fogadni az érdekvédelmi szerveződéshez való jogot.
A 17. pont: ott azért inkább a vita pozíciójában vagyok ismét.
Az első munkahelyhez való jogról itt beszéltek többen, erről nem kívánok szólni. Ez megint a megvalósíthatóság kérdése.
A pályakezdéshez való jogot nem kell külön kiemelni, képviselő úr, mert abban, ami II. József óta minden magyar polgárt megillet, akkor még alattvalót, hogy mindenki szabadon választhatja meg foglalkozását, az itt benne van. Tehát a pályakezdés része a foglalkozás szabad megválasztásának. Tehát mindenkinek joga van foglalkozást változtatni, pályakezdéshez is. Ebből következően, értelemszerűen, mindenkinek joga van anélkül, hogy ezt külön kimondjuk.
A munkába állást elősegítő juttatásokhoz és a szolgáltatásokhoz való jog biztosítása pedig ott szerepel, és abban van benne, megint nem alanyi jogként, mert megint a realitásokat nézzük, hogy az állam feladata a minél teljesebb foglalkoztatottság elősegítése. Kérem, hogy érzékelje, hogy a kettő között van különbség, én ezt elismerem. Tehát van, amit megint nem lehet alanyi jogként – értsd ezalatt: bíróság előtt végrehajtható ítélettel kikényszeríthető jogként – kodifikálni, van, amit lehet.
Azt viszont ki lehet mondani, és azt a politika és a mindenkori politikai, társadalmi erők és a közvélemény számon tudja kérni, adott esetben akár alkotmánybírósági ítéletek szintjén is megjeleníthető, hogy az állam annak a feladatának, hogy a minél teljesebb foglalkoztatást elősegítse, ebben az értelemben az államot kötelezettségek terhelik.
A 18. pontot illetően, én azt hiszem, megértettem, hogy miről beszél a képviselő úr, és itt egyet tudok érteni, mert az volt az érzésem itt, hogy a vitában az érveire nem volt elég érzékeny a fülünk eddig. Valóban különbséget tesz a képviselő úr a felnőttek helyzete között, akik koruknál, élethelyzetükből adódóan abban az állapotban vannak, vagy abban a helyzetben vannak, hogy igenis tudnak tenni azért, hogy a társadalomban működjenek, létezzenek, tudnak tenni maguk is a szociális biztonságuk értelmében lépéseket, tehát nem abszolút kiszolgáltatottak, vagy semmiképpen sem úgy kiszolgáltatottak, mint a gyermekek.
Tehát én el tudom azt fogadni, hogy míg a felnőttek tekintetében – vagy nem gyermekek tekintetében – ez, tehát a szociális biztonság, szociális ellátás egy állami kötelezettségvállalás formájában érvényesül csak, addig ez a koruknál fogva abszolút kiszolgáltatott gyermekeknél alanyi jog, vagyis magyarul: az állam egyszerűen nem engedheti meg azt, hogy mondjuk, brazíliai – most konkrét példát mondok – helyzet álljon elő, hogy a gyermekek még csak állami gondozóintézetben se legyenek elhelyezhetők.
Ez valóban nem lehet pusztán egy törekvés tárgya. Ezt igenis olyan természetű kötelezettségként kell – és úgy gondolom, lehet is – az államra róni, olyan állapotban csak mindig leszünk legalább, hogyha a gyermekeknek nincs családi természetű ellátásuk, akkor állami gondozóintézetben elhelyezhetők legyenek, hogy ezenkívül a harmadik, elborzasztó alternatívát, hogy utcán létezzenek, család és állami gondoskodás nélkül, ezt valóban zárjuk ki, és ezt ellentmondást nem tűrő alkotmányos szabályként én el tudom fogadni – értem, erre irányul.
Én azt hiszem, talán hosszabban is beszélek, de fontosnak tartom azt is, hogy lássák a képviselőtársak, hogy tényleg nem problémák félresöpréséről van szó. Ahol vitatkozunk s ahol nem értünk egyet, ott is a legjobb lelkiismeretünk szerint járunk el, és ott, ahol az érveket tényleg belátjuk, hogy úgy van, akkor miért ne fogadnánk el. Azért szeretném láttatni és érzékeltetni, hogy én legalábbis személy szerint a képviselő úr fölvetéseivel részben nem értek egyet, részben egyet tudok érteni.
Most hadd térjek át a további kérdéseire ennek a tárgyalási résznek. Kutrucz Katalin és Kónya Imre indítványát szeretném röviden támogatni. Nem fogok sokat érvelni, mert az alkotmány-előkészítő bizottság is támogatja.
(15.30)
Nagyon fontos javaslatról van szó. Nevezetesen arról, hogy a tulajdonhoz való jogot illetően az alkotmány külön emelje ki azt, hogy a termőföld tulajdonával, használatával kapcsolatos szabályok a termőföld védelme érdekében az általánostól eltérhetnek. Utalunk itt arra, a parlamentünkben többször visszatérő problémára, hogy a termőföldek véges mennyisége és hogy úgy mondjam, stratégiailag fontos szerepe szükségessé teszi azt, hogy – legalábbis időlegesen – a termőföldek külföldi tulajdonjoga korlátoztassék, pontosabban, ahogy azt jelenleg is szabályozzuk, a jog ne tegye lehetővé termőföldek külföldiek általi tulajdonszerzését. Időlegesen erre lehetőségünk is van, amíg ki nem alakulnak azok a piaci szabályok és viszonyok, amik mellett már fölösleges lesz egy ilyen természetű megkötés. Ez az európai integráció folyamatát sem akadályozza, hiszen csak a társult státusz lehetővé teszi a támogató pozitív diszkriminatív szabályoknak az alkalmazását. Ennek az alkotmányban történő megjelenítése nagyon fontos, mert hiszen a tulajdonjoggal kapcsolatos általános és állampolgárságot tekintet nélküli szabadságelvek tekintetében a saját érdekeit a magyar érdekek védelmében egy kivételt állapít meg. Az alkotmány-előkészítő bizottság egyhangúlag támogatta ezt a javaslatot, és magam is melegen ajánlom tisztelt képviselőtársaim figyelmébe.
Végül jóváteendő, hogy hosszúra sikeredett a felszólalásom, a saját módosító javaslatomat illetően, a 21. pontot illetően, nagyon röviden indokolom javaslatomat. Itt arról van szó, hogy hogyan és miképpen lehessen az alkotmányos jogok korlátozását általános érvényű szabály szerint korlátozni. Átvesszük a nemzetközi konvenció szövegét helyesen, de sajnos egy tekintetben nem vettük át. Tudniillik úgy szól a nemzetközi konvenció, és úgy szól az alkotmánykoncepcióban is az adott szabály, hogy "a jogok gyakorlásának általános korlátjaként mások alapvető jogainak védelmét bűncselekmény elkövetésének a kizárását, illetőleg közegészségügyi vagy közrendvédelmi okot indokolt megjelölni". A konvencióban benne van még a közerkölcs is mint olyan tényező, olyan körülmény, amely korlátja lehet a joggyakorlásnak. Ezt nem vette át a koncepció, és én változatlanul fontosnak tartva, különösen fontosnak tartva ezt a kérdést, javasoltam, hogy az Országgyűlés a koncepcióba ezt is emelje be. Sajnos, nem kapta meg a bizottsági támogatást, de a részletes vita lezárása után nyilván az alkotmány-előkészítő bizottságnak még módja van minden kérdésre visszatérni. Ezt mind a bizottság, mind a tisztelt Ház figyelmébe egyaránt ajánlom. Köszönöm szépen. (Taps.)
