DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ (független): Tisztelt Országgyűlés! A most tárgyalandó vitaszakasz megint csak azt a kérdést hozza elő, hozza elénk, amivel imént már foglalkoztunk. Nevezetesen a rendkívüli állapot kérdést, hiszen itt szembesülünk a honvédelmi bizottság módosító indítványával vagy indítványaival, melyek egészében tulajdonképpen a most hatályos alkotmány rendelkezéseinek a fenntartását célozzák. Én úgy gondolom – bár, ha jól látom, most a honvédelmi bizottság képviselői nincsenek itt –, az általános vitában felmerült kétperces lehetőség nem lehetett elegendő arra, hogy a honvédelmi bizottság által felvetett javaslatokkal kapcsolatos ellenérvek pontosan és részletesen elhangzódjanak. Mécs Imre elnök úr és képviselő úr felszólalására kétperces észrevételeket tudtunk tenni, azonban az nyilván nem lehetett azonos súlyú és azonos erejű egy összefüggő gondolatmenettel.
Én úgy gondolom, tisztelt Országgyűlés, hogy lehet azon majd vitatkozni, hogy az új alkotmány koncepciója hány ponton lépett túl a most hatályos alkotmányon.
Integráló alkotmányozásra törekszünk, vagyis nem az a célunk, hogy gyökerestül felforgassuk az intézményrendszert, de az integráló alkotmányozás mellett is a '89-90-es kerekasztal-megállapodások alapján végbe vitt nagy alkotmányváltozás eredményeinek megőrzése mellett is fontosak azok az előrelépések, amik az új alkotmány koncepciójában megjelennek. Én úgy gondolom, hogy a rendkívüli állapotra vonatkozóan most előttünk fekvő szabályok egy olyan fontos területet képeznek, ahol valóban az előrelépés a hatályos alkotmánykoncepcióhoz képest nagyon jelentős és nagyon lényeges.
Tudniillik, mondjuk ki nyíltan és őszintén: a jelenlegi hatályos alkotmány a rendkívüli állapot szabályozásával kapcsolatosan messze nem olyan szabályokat tartalmaz, amik a jogállamiság követelményeinek megnyugtatóan megfelelnének. Ha valahol a hatályos alkotmányt ma a jogállami megoldás szemszögének górcsövéből bírálni lehet, akkor ez az a pont, ahol ez a bírálat jogos lehet. Természetesen látjuk és tudjuk, hogy szerencsére egy olyan területről van szó, amelyre, reményeink szerint, soha nem kerül majd sor, vagy nagyon-nagyon szeretnénk, hogy soha se kerüljön sor arra, hogy a rendkívüli állapot szabályait alkalmazni kelljen. Isten mentse ezt az országot attól, hogy háborús konfliktussal, más természetű, olyan belső konfliktusokkal vagy olyan katasztrófahelyzetekkel kelljen szembenéznie, amik ezeknek a rendkívüli állapotra vonatkozó szabályoknak az alkalmazását szükségessé teszik. Talán ez is az oka annak, hogy a hatályos alkotmányunk értékelése kapcsán erről a – hadd mondjam még egyszer – gyenge, gyengén szabályozott területről nem szoktunk beszélni.
(16.10)
De ha már előttünk van az alkotmányozás feladata, akkor ezt a hibáját – a mostani hatályos alkotmánynak – ki kell javítani. És még egyszer említem, mert az általános vitában már elhangzott, ez a munkát az alkotmány-előkészítő bizottság különös gonddal végezte el. Külön erre a területre – talán jól emlékszem az egyetlen terület volt, az alkotmány szerkezetét leszámítva –, albizottságot rendelt ki. És az albizottság hosszas, alapos munka után a Honvédelmi Minisztérium rendkívüli állapottal kapcsolatos legmagasabb szintű, rendfokozat és beosztás szerinti legmagasabb szakértőit bevonva – én elnézést kérek, a nevére nem emlékszem, Szigethy képviselő úr tudja, most éppen ugyan nincs itt, ő talán meg tudja említeni – részvételével kialakításra kerültek azok a javaslatok, amelyet aztán az alkotmány-előkészítő bizottság részletesen megtárgyalt és elfogadott.
Mik a lényeges koncepcionális különbségek a hatályos javaslat és a mostani javaslat között? Bocsánat, a hatályos alkotmány és a mostani javaslat között. A leglényegesebb különbség az az, hogy a mostani hatályos alkotmány a rendkívüli állapot idejére félreteszi a jogállam alapvető szervezési elvét. Félreteszi az államhatalmi ágak különválasztását, elkülönítését, megosztását. És egy olyan csúcsszervet hoz létre, melyben egyesíteni akarja a törvényhozó hatalmat és a végrehajtó hatalmat és bevonja, ebbe azt az államfőt, amely egyik hatalmi ágnak sem része, egyik hatalmi ágnak sem képviselője, egyik hatalmi ágnak sem szereplője.
Ez a megoldás ellenkezik a jogállamiság elvével, és bár kétségtelen a rendkívüli állapot az egy olyan helyzet, amikor bizonyos értelemben a jogállamiságban önkorlátozások mennek végbe, hiszen egyéb szabályokban lehetőség van törvényes rendelkezések, sőt alkotmányos rendelkezések részleges félretételére is, mégis azt kell hogy mondjuk, hogy egy olyan megoldás, amely egyáltalán nem szükségszerű, hogy így legyen.
Nem szívesen akarok történelmi példába kalandozni, de hát csak tényleg utalásszerűen. Magyarország ebben a században két katasztrófát is megélt, két világháborún ment keresztül, azonban mindkét világháborúban – most más kérdés, hogy természetesen hogyan, miként és milyen hatásfokkal, milyen eredménnyel – az alkotmányos alapelv szerinti államhatalmi ágak megoszlása érintetlen maradt, vagyis működött, létezett az Országgyűlés, külön és önállóan létezett a kormány, és külön és önállóan létezett az államfő. Egyik háborús konfliktus sem vezetett oda, hogy ezek egy szervezetbe mosódjanak össze.
Na most, hogy itt nem egy jogtudományi, közjogtudományi akadékoskodásról van szó, hát kérem, miért választódnak el egymástól az államhatalmi ágak? Például azért, mert a végrehajtó hatalom a törvényhozó hatalomnak, a parlamentnek felelősséggel tartozik a tevékenységéről. És ez a kormányzás, a jogállami működés alapvető eleme. Hát miért lenne arra szükség, miért kívántatik az meg, miért lenne az jó, hogy pont egy ilyen helyzetben megszűnjön ez a szabály, megszűnjön az, hogy a kormány bárki felé is felelősséggel tartozik. Hiszen éppen arról van szó, hogy a kormány egy rendkívüli felhatalmazást kap, sokkal többet kap meg, mint úgymond a békeidőben, a normális időszakban, félreteheti a törvényeket, félretehet egyes alkotmányos rendelkezéseket. Ekkorra szüntessük meg a kormány felelősségét? Ekkorra olvasszuk össze a felelősséggel tartozó kormányt azokkal, akik a felelősség tükrét a végrehajtó hatalom elé tartják, a törvényhozó hatalom képviselőivel? Nyilván abszurd és nyilván elfogadhatatlan megoldás.
Szabadjon legyen rámutatni arra, hogy az a Honvédelmi Tanács, ami a mostani hatályos alkotmányunkban mintegy csúcsszervként működik, magában foglal – ugye – szavazati joggal mindenkit, aki él és mozog a magyar államszervezet csúcsain törvényhozó és végrehajtó hatalom szintjén. Tagja ugyebár a köztársasági elnök, tagja az Országgyűlés elnöke, tagja a miniszterelnök, tagja – ha nem tévedek – a honvédelmi miniszter külön, és tagjai a frakcióvezetők, mi.
Egy olyan csúcsszerv ez, amiben a hagyományos parlamenti struktúra szerinti kormánypárti és ellenzék kötelezően – szavazati joggal – be van építve a döntéshozó szervezetbe. Jó ez? Jó-e az egy országnak, hogy minden politikai tényező egy adott, ilyen súlyos konfliktus idejében, ugyanazzal a felelősséggel kell hogy részt vegyen az ország irányításában? Én azt mondom, hogy nem jó, és mindjárt rá is mutatok, hogy miért.
Olyan természetű helyzetről van ugyanis szó, történelmi példákban is lehet gondolkodni, amikor kifejezetten nemzeti érdek az, hogy legyen esetleg olyan erő, aki kívül esik a lefolyt eseményekért való felelősség körén. Lehet-e egy külön kérdés, lehet-e az összes frakciókat kötelező erővel – alkotmányjogilag, közjogilag – kötelezni, lehet-e olyan kötelező alkotmányjogi rendezést, szabályozást felállítani, amely minden frakció számára egy ilyen csúcsszervben való részvételt kötelezővé tesz, mert hiszen ennek a következménye, hogy az egész működésért való felelősségben mindenki osztozzék. Lehet-e ezt kötelezővé tenni az összes frakció számára egy alkotmányjogi szabályozással? Nyilván, hogy nem lehet.
Köztársasági elnök. Köztársasági elnök – ugye már Mécs Imre képviselő úrnak idéztem az alkotmányból – őrködik az állam demokratikus működése felett és kifejezi a nemzet egységét. Működésének alapvető jellemzője, hogy politikai felelősséget nem visel. Mégis a hatályos szabályozás be kívánja vonni vagy bevonja szavazati joggal ebbe a csúcsszervbe. Szavazati jogot ad, adott esetben döntő hatáskört ad az államfő kezébe akkor, miközben ez az államfő a döntéseiért senkinek nem tartozik alkotmányjogilag politikai felelősséggel.
Egyébként is megint meg kell hogy kérdezzem, nemzeti érdek-e az, hogy az államfő is osztozzék a teljes politikai felelősségben egy ilyen konfliktus esetén? Tessék visszanézni a magyar történelemre – mozzanataira –, és akkor meg tetszenek látni a miniszteri felelősségvállalás súlyát és jelentőségét! Mert nem mindegy az, hogy egy adott konfliktus helyzet teremtődésében és az alatt való történtekben csak a kormány a felelős, és van egy államfő, aki bármikor azt mondhatja, hogy én ezen a döntési kompetencián kívül vagyok, én a nemzet egészét képviselem és őrködök az államrend demokratikus működése felett. Vagy pedig ő maga is ugyanabban a felelősségben osztozik. Persze az alkotmány ezzel felesel más szabályaiban, mert ugyanakkor azt deklarálja, hogy nem is felelős, mint ami a többieket terheli.
Nem az e nemzeti érdek, hogy az államfő úgy tölthesse be ezt a funkciót, hogy bármikor distancirozhassa magát, ha a nemzet érdeke azt kívánja az ilyen helyzetben a dolgokat vívő grémiumtól.
Meggyőződésem, és én azt hiszem, hogy az alkotmány-előkészítő bizottság valahány tagja ezt átlátta, az államhatalmi ágak megosztásának az elvét. Azt az alapelvet, ami a köztársasági elnök szerepét a parlamentáris demokráciában, ami a magyar alkotmányos berendezkedés alapelve, meghatározza. Ezeket az elveket a rendkívüli állapot idején sem lehet feladni és sem szabad félretenni.
(16.20)
Ezt tükrözi a javaslat, az új, az alkotmánykoncepcióba beépített új javaslat, ezeket a szabályokat tartalmazza, nevezetesen, igenis változatlanul fönntartja az államhatalmi ágak megosztását, továbbra is azt mondja, hogy elkülönülten működjék az Országgyűlés, elkülönülten működjék a végrehajtó hatalom, a kormány, és töltse be továbbra is változatlanul azt a szerepet az államfő, amit rendes körülmények között betölt, működjék a kormánynak a felelőssége a parlament felé. Két vonatkozásban tesz ehhez a konstrukcióhoz, ehhez a modellhez hozzá valamit a koncepció. Az egyik az az, hogy a rendkívüli helyzetre tekintettel, a kormány egy nagyon széles körű felhatalmazást kap a törvényektől való eltérő rendeletek kibocsátására, és adott esetben akár az alkotmányos szabályok egy bizonyos körének félretételére. Gyorsan hozzáteszem, természetesen vannak alkotmányos szabályok, és ezt maga az alkotmánykoncepció külön tartalmazza, amik ilyen esetben is tabunak számítanak. Tehát a kormány ezt a felhatalmazást megkapja, mikénti gyakorlásáért azonban változatlanul teljes felelősséggel tartozik a Montesquieu-i államhatalmi ágak megosztási elve logikájának megfelelően. Ez az egyik, ami tehát ehhez a modellhez hozzákapcsolódik. A másik pedig, hogy abban az esetben, ha a rendkívüli helyzet nem teszi lehetővé az Országgyűlés működését, nem lehetséges adott esetben mondjuk az Országgyűlés összehívása, abban az esetben intézményesíti, arra az esetre hozza létre az új alkotmánykoncepció a Honvédelmi Tanácsot, most már nem egy ilyen egyveleg csúcsszervként, hanem az Országgyűlést helyettesítő testületként, amelyben minden párt erőarányosan képviselve van. És amely egy nagyon szűk létszámmal működik. Kis országgyűlés, és gyakorolja az egyébként rendes országgyűlés hatáskörét, amelyik éppen működésében akadályozva van. Ez ennek a koncepciónak a lényege. Ez felel meg a jogállamiság követelményeinek. Ez felel meg a nemzet érdekeinek, adott esetben, vagy ez képes, pontosabban, ez képes a nemzet érdekeit minden, előre nem látható és kiszámíthatatlan eshetőségre biztosítani.
A hatályos rendelkezésnek van még egy hibája. Azt világosan szabályozza, hogy hogyan lehet deklarálni egy rendkívüli helyzetet, azonban arról nem szól a mai alkotmány, hogy hogyan lehet ebből visszajönni a normális életbe, ahol semmiféle szabályt nem találunk, hogyha egyszer kimondatott a rendkívüli helyzet és a rendkívüli állapot, hogy lesz ebből megint normális működés. Az új alkotmánykoncepció ezt is módosítani, bocsánat, az új alkotmánykoncepció ezt a hiányosságot is pótolni javasolja, erre is szabályokat állít fel.
Tisztelt Országgyűlés! Itt a kérdések kapcsán engedtessenek meg, lazán, de idetartozik, néhány nagyon rövid gondolatot a köztársasági elnök szerepéről. Kérem, hibás az a... Tudniillik erről azért beszélek, mert úgy fogják fel egyes képviselőtársaim ezt a koncepciót, hogy ez a köztársasági elnök hatáskörének a korlátozására megy ki, hogy így mondjam, hogy ez arra jó csak, hogy a köztársasági elnöknek tovább csorbítsuk a jogait, és olyanokat lehet publicisztikában olvasni, hogy ezzel megszüntetjük a negyedik hatalmi ágat, hogy a köztársasági elnök a végrehajtó hatalom éléről egy pecsételő emberré degradálódik, hogy elvonjuk tőle a törvénykezdeményezési jogot és még innen is kiszorítjuk.
Kérem szépen, engedtessenek meg, ezekkel a megjegyzésekkel szemben, negyedik hatalmi ág nincs. Legalábbis olyan értelemben, hogy a köztársasági elnököt negyedik hatalmi ágként fogjuk föl, ilyet, legalábbis én, nem tudok elfogadni. Most nem akarok a hatalmi ágak kérdésébe belemenni, a tudományban, a tudomány vizsgálódásának tárgya, hogy hány hatalmi ág van a három klasszikus hatalmi ágon kívül: törvényhozó, végrehajtó, bírói hatalom, van-e még további, de mindenesetre, legalábbis a magyar közjogi megoldás mellett a köztársasági elnököt eddig sem lehetett negyedik hatalmi ágnak felfogni. (Bekiabálás az MSZP soraiból: A lényeget!) Röviden befejezem. Eddig sem lehetett. Összetartozik, mert ez is felmerült érvként, államtitkár úr, hogy ez a megoldás, ez igenis a köztársasági elnök jogkörét csorbítja. Foglalkozni kell vele. Elnézést! Én azt vállalom, hogy a tárgyhoz tartozik, de én igyekszem tényleg tömöríteni az ezzel kapcsolatos gondolataimat.
Tehát ezt így nem lehet felfogni, mert ez eddig sem volt negyedik hatalmi ág a köztársasági elnök. Arról ne is beszéljünk, hogy végrehajtói hatalom élén sem volt, mert nem ott volt, az alkotmányos konstrukció nem úgy mutatta. Törvénykezdeményezési jogáról pedig most tényleg nem tudok már belebocsátkozni, nem akarok visszaélni az önök türelmével, lehetne megint részletesen példázni, hogy ez hogy működött az elmúlt időszakban. Lehetne elmondani azt a három kezdeményezést, ami az elmúlt hat évben fölmerült, látható volt annak a sikertelensége és kudarca. Én hadd tegyem hozzá, talán nem árulok el titkot, hogy a törvénykezdeményezési jognak a félretétele ez nem ellenzéki oldalról jelenít meg igényt, bár egyébként olyan apró elemnek tartom, meg kell, hogy jegyezzem, ami az én alkotmányjogi gusztusomat nem zavarja akkor is, ha megmarad. Én úgy is el tudom fogadni, akkor is, ha megszűnik, úgy is el tudom fogadni. Nem mi vetettük föl, de hogy rosszul működött az elmúlt időszakban, az bizonyos. Itt is, a jelen esetben is a Honvédelmi Tanács fölállítása, a Honvédelmi Tanácsra vonatkozó módosításokkal is – még egyszer mondom – nem olyan elképzelések vezették a hat párt képviselőit, akik ebben egyetértettek, hogy itt most a köztársasági elnöknek kell a jogkörét csökkenteni, hanem egyszerűen konzekvensek voltak ahhoz az alkotmányjogi modellhez, amit a magyar alkotmány eddig is és a mostani hatályos rendelkezésében is kifejez és amit a jelen koncepcióban is fenntartani kívánunk. Köszönöm szíves figyelmüket.
