DR. DOBOS KRISZTINA
DR. DOBOS KRISZTINA
DR. DOBOS KRISZTINA (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Elnök Úr! Az a gondolatom volt, amikor jöttem fel, hogy azzal kezdem, hogy miközben arról beszélünk, hogy a magyar társadalom becsülje meg jobban a tudományos kutatást, aközben a parlamentben igen kevesen vagyunk.
Mégis most meg kell védenem képviselőtársaimat, hiszen nagyon sok bizottsági ülés zajlik ezzel párhuzamosan, és tulajdonképpen arra gondoltam, hogy jó lenne, hogyha az Akadémia elnöke két év múlva tartandó beszámolója során nem fordulhatna elő, hogy azzal párhuzamosan bizottsági ülésekre kell menni, vagy át kell szaladni, vagy utasítást kell adni.
Ezért úgy gondolom, hogy a mai nap méltó ahhoz, és viszonylag kevés pártcsatározás jelent meg az akadémiai beszámoló kapcsán, és azt remélem, hogy a Magyar Demokrata Fórum elnökének több hónappal ezelőtt meghirdetett nemzeti minimumába beletartozhat a tudományos kutatás, hiszen az oktatási és tudományos bizottság ülésein tulajdonképpen kormánypárti és ellenzéki képviselők egyaránt úgy gondoltuk, hogy a kutatás, a tudomány szerepe 2000 után talán döntőbb lesz, mint manapság, és ebben egyet kell érteni, hogyha gondoskodni kívánunk a jövőről.
Én megpróbálom nagyon röviden, pontokba összeszedni a Magyar Demokrata fórum véleményét.
Az első és a legfontosabb a tudomány és a társadalom viszonya. Az a viszony, ami ki kell hogy alakuljon, hiszen ha a társadalom nem fogadja el a tudomány fontosságát, akkor teljesen természetes lesz, hogy a kutatók megbecsülése, a kutatásra, fejlesztésre fordított összegek nagyságrendje jelentős mértékben csökken, illetve nem tudjuk tovább a növekedését elősegíteni.
Azt tudomásul kell venni, hogy a mai döntéseink, amit meghozunk itt a parlamentben, vagy meghoz akár a Tudományos Akadémia, vagy bármelyik egyetem vagy főiskola kutatóhelye, az nem egy évre szól, nem két évre, hanem évtizedekre meghatározza a kutatás-fejlesztés jövőjét, ezért sokkal alaposabban kell a döntéseinket végiggondolni, hiszen tönkretehetünk bármit, vagy esetleg segíthetjük annak kialakulását. Tehát a mai döntésünk a jövőképünket határozza meg, és ezért igen fontosak az itt meghozott döntések.
A másik pontunk, amiben mindannyian, úgy gondolom, egyetértünk, hogy a magyar tudomány az kapocs az európai integrációban. Kapocs, hiszen ma leginkább talán a tudósainktól, egyetemi oktatóinkról mérik le Európában is és Európán kívül is a magyar kultúra fejlettségét. Azok az együttműködések, amelyek most már évek óta elindultak, azok az együttműködések segíteni fogják az európai integrációt.
A harmadik pont, amit fontosnak tartunk, hogy tulajdonképpen a kutatás vagy a kutatás-fejlesztéssel kapcsolatos együttműködések a fejlett technika importálói. A fejlett technikát persze meg lehet vásárolni igen nagy pénzért. De sajnos, ahogy a gazdasági helyzetünk mutatja, erre viszonylag kevesebb az esélyünk. De az együttműködések során, az együtt kutatási kapcsolatok során, a fejlesztési kapcsolatok során viszonylag olcsón tudunk importálni, az agyakban tudunk importálni, és ezek továbbfejlesztési lehetőséget biztosítanak.
A negyedik fontos pontunk, hogy a tudományos kutatás-fejlesztés alapfeltétele a jó oktatásnak. Nagyon sokszor elhangzott, vagy többen is elmondták, hogy nem lehet jó felsőoktatás tudományos kutatás és fejlesztés nélkül. De szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy nem lehet jó közoktatás sem. Nem lehet szétválasztani, hiszen a kutatás és fejlesztés eredményei közvetlenül ugyan az egyetemen és a főiskolán jobban meg tudnak jelenni, de közvetetten az egész közoktatásban megjelennek, vagy a közoktatásnak igen sokszor elhanyagolt szakképzési rendszerében. Tehát itt nem lehet szétválasztani a közoktatást és a felsőoktatást. Együtt kellene tekinteni.
Az ötödik pont, amit már elnök úr is érintett, tulajdonképpen arra vonatkozik, hogy a tudományos kutatás nélkül nem lehet kiművelt emberfőkről, nem lehet döntésképes polgárokról beszélni. Ha itt mindannyian a polgárság, az információval és az információt alkotó módon feldolgozó emberről kívánunk bármi jót és megfelelő módú előkészítést tenni, akkor én azt hiszem, hogy ez tudomány és tudományos kutatás nélkül nem lehet.
És a hatodik pontunk pedig valójában a sorskérdésünk. Azt hisszük, és azt gondolja a Magyar Demokrata Fórum, hogy a tudományos kutatás-fejlesztés nélkül képtelenség megtalálni azokat a kitörési pontokat, amelyek segítenék a magyar gazdasági helyzet rendbetételét. Nem lehet kitörési pontokat a tudomány alkotó alkalmazása, a tudomány alkotó részvétele nélkül megtalálni.
Ezen hat pont ismeretében mi úgy gondoljuk, hogy ez a jelentés, amit a Magyar Tudományos Akadémiától kaptunk, számos kérdésben alátámasztja elképzeléseinket és természetesen számos feladatot is, ha nem is explicite, de implicite tartalmaz.
Melyek ezek a feladatok? Talán az első és a legfontosabb a helyzetkép és ebben úgy gondolom, hogy a jelentés rendkívül korrekten megmutatja a jelenlegi állapotot. A helyzetkép sajnálatos módon elég lehangoló. Lehangoló, hiszen erről már szó volt, hogy 1,5-1,6 százalékát a GDP-nek indokolt lenne, hogy kutatásra és fejlesztésre fordítsuk. Ez az európai országok átlaga. Nálunk is volt már 0,93 százalék, de jelenleg 0,4 százalék, ami rendkívül alacsony arány, ha még azt is hozzáveszem, hogy a GDP nagysága sem túl magas.
Itt még egy nagyon jelentős tényezőt figyelembe kell venni, amit nagyon sokszor el szoktunk felejteni. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a korszerű, modern eszközök – de nemcsak az eszközök, hanem a kutatás-fejlesztés infrastruktúrája – a világpiacon vásárolandó. Tehát nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy egy könyv, egy műszer vagy a műszer felhasználásához szükséges eszközök azok ugyanolyan árba kerülnek Magyarországon, vagy ugyanolyan árúak Magyarországon, mint Amerikában vagy Franciaországban, hiszen ugyanonnan tudjuk beszerezni őket.
A jelenlegi állapotban a másik rendkívül nehéz helyzet, hogy valójában felére csökkent a kutatóhelyeken a dolgozók létszáma, és körülbelül felére a kutatásban foglalkoztatottak létszáma. Ez egy rendkívül negatív tendencia, azonban szeretnék egy picivel optimistább képet festeni, hiszen nagyon sokan – akik kutatóhelyeket hagytak el – jelen pillanatban egyetemeken, főiskolákon oktatnak, vagy ott kutatnak és együtt oktatnak; de azt gondolom, hogy az a visszafejlesztési tendencia, ami az elmúlt két évben a felsőoktatási oktatók elbocsátását jelentette, ez erre a szférára is rányomta a bélyegét. És miközben azt mondjuk, hogy nem olyan nagy baj, ha a kutatóintézetekben kevesebben dolgoznak, sajnálatos módon a felsőoktatás számos területén a kutatókat voltak kénytelenek elbocsátani, így az a várt és konszenzussal hozott döntés – hogy egyre közelebb kerüljön a felsőoktatás és a kutatás – nem mindig valósult meg.
És a helyzetképnek a harmadik tényezője tulajdonképpen a tudományos utánpótlásra vonatkozik. Erről már több képviselőtársam beszélt, és több képviselőtársam megemlítette a negatív tendenciákat. Én úgy hiszem, hogy a kezdő kutatók, a kezdő oktatók – hiszen ez nem választható szét egymástól, hiszen nem tekinthetjük igazán egyetemi oktatónak vagy főiskolai oktatónak azt a fiatalembert, aki nem hajlandó kutatással foglalkozni, előbb-utóbb ki kell hogy kopjon akkor az egyetemről vagy a főiskoláról – anyagi megbecsülése olyan alacsony, hogy ma már őszintén meg kell mondani, hogy lasszóval fogjuk a fiatalokat, hogy benn maradjanak egy-egy tanszéken, vagy hogy tudományos intézetbe menjenek.
(12.30)
És ez azért nemcsak rájuk nézve, nemcsak a jelenlegi állapotra nézve veszélyes, hanem évtizedek múlva is éreztetni fogja a hatását.
A tudományos utánpótlásban nem az a baj, hogy ezek a fiatalemberek Nyugatra mennek, nem az a baj, hogy más országokban szerzik meg a kutatási, oktatási tapasztalataikat, az a baj, hogy nincs esélyük a visszajövetelre, vagy olyan körülmények közé kell visszajönni, amit igen sokan nem tudnak vállalni.
Ez a helyzetkép azonban nem ösztönöz minket arra, hogy ne csináljunk programot, és hogy ne támogassuk a Magyar Tudományos Akadémia elnökének azt a javaslatát, hogy bizony a nemzeti stratégia részeként kellene egy kutatásra vonatkozó tudománypolitikai vagy más néven megjelenítő koncepciót. Ennek a koncepciónak mindenképpen tartalmaznia kell mindazokat a fő kutatási-fejlesztési irányokat, ami fontos ahhoz, hogy hosszú távon Magyarországon büszkék lehessünk a kutatásunkra, de nemcsak büszkék lehessünk, hanem hasznos is legyen.
Én úgy hiszem, hogy nem lenne jó, hogyha valóban, a kormánybefolyás után parlamenti befolyás születne, azt gondolom, hogy nagyon jól meg lehet teremteni az egységet a tudomány belső autonómiájának a fejlesztési koncepciója és a társadalmi elvárások között. Meg lehet találni azokat a kompromisszumokat, de valóban, én is úgy ítélem meg – és a Magyar Demokrata Fórum javaslata szerint is – természetesen legitimálnia kell ezt a koncepciót a magyar parlamentnek.
Pár mondatban szeretnék utalni, mert már Takács Péter képviselőtársam utalt rá, a nemzeti tudományok kutatásának a fontosságára. Azt gondolom, hogy rendkívül indokolt, hogy vannak olyan tudományterületek, amelyek a nemzeti kultúrát vagy a nemzeti tudományt segítik, hisz természetesen mindenki magától értetődőnek tartja a magyar nyelvvel, magyar történelemmel, őstörténettel foglalkozó tudományokat. De én ezek közé a tudományágak közé sorolnám azokat is, ahol évtizedes vagy évszázados hagyományokkal rendelkezünk, ahol voltak és vannak még iskolák, ahol nemzedékről nemzedékre kiváló tudósok nőttek fel; és úgy gondolom, hogy ez az a lehetőség, az a potenciál, amivel tulajdonképpen meg tudnánk mutatni, hogy mire vagyunk képesek, és megfelelő helyet tudnánk Európában magunknak kivívni.
A harmadik kérdés természetesen a feltételrendszer. Nagyon szép és mindannyiunk által támogatott terveket fogadhatna el akár a Tudományos Akadémia, vagy a remélhetőleg sokkal szélesebb testület, hiszen itt ez nemcsak az Akadémia belső ügye, hanem az egész társadalom ügyévé kellene hogy váljon a magyar tudomány stratégiája, ha nem biztosítjuk a feltételrendszerét.
A feltételrendszerben több képviselőtársam már említést tett számos kérdésről. Természetesen az én számomra a legfontosabb a humán erőforrás. El szoktuk mondani, de nem mindig tudjuk érvényesíteni, el szoktuk mondani, hogy lassan tudomásul kell venni, hogy 2000 után vagy lehet hogy még előbb az információ, az információ alkotóképes feldolgozása és az új alkotások fogják meghatározni egy ország gazdagságát.
Én úgy hiszem, hogyha ezt elfogadjuk, és egyre inkább beszélünk információs társadalomról, beszélünk arról, hogy milyen nagy szerepe lesz a tudásnak 2000 után, akkor ehhez a humán erőforrást kell biztosítani, és nemcsak szavakban, hanem tettekben is. És nagyon örülök, hogy sikerült végül is az országgyűlési határozatba bevonnunk a humán erőforrás jobb megbecsülésének kérdését.
A másik kérdés az intézményrendszer kérdése. Természetesen nem lehet kutatásról, fejlesztésről beszélni, ha nincs megfelelő intézményrendszer. Az intézményrendszerek működőképessége nem azt jelenti a Magyar Demokrata Fórum számára, hogy áll az épület, oda be lehet menni, még talán a fűtés is működik. Az intézményrendszer működőképessége azt jelenti, hogy valójában a feladatrendszerének megfelelően tud működni, legyen az egy egyetemi tanszék, legyen egy akadémiai kutatóintézet.
Mind a két formára szükség van, mind a két és még több fajta, hiszen a vállalkozások során is számos kutatóhely fog kialakulni remélhetőleg. Tehát mindenféle intézményrendszer működésére szükség van, ezeknek a feltételeit biztosítani kell. Mindannyian egyetértünk abban, hogy többcsatornás finanszírozásra van szükség. Mindannyian egyetértünk abban, hogy nemcsak a költségvetésnek, hanem tulajdonképpen a civil szférának, a vállalkozóknak is támogatni kellene a kutatást és a fejlesztést, hiszen az élvezői mindannyian vagyunk, akár egy termékben, akár egy szellemi alkotásban.
Mégis, azt kell hogy mondjam, hogy mindaddig, ameddig nem tudja átvállalni a másik szféra ezt a tevékenységet; mindaddig, ameddig a nagy beruházásokkal létrejött magyarországi vállalatok a kutatási-fejlesztési tevékenységeiket általában nem Magyarországon finanszírozzák, addig sokkal nagyobb szerepet kell vállalni az államnak, és úgy gondolom, hogy az a javaslatcsomag, amit kormánypárti képviselők is támogatnak, az 1997-es költségvetési évben is meg kell hogy jelenjen.
Nem kívánok aktuálpolitikai kérdésekkel foglalkozni, de úgy gondolom, hogyha itt mindannyian, ellenzéki és kormánypárti képviselők is üdvözöltük az Akadémia elnökének a magyar tudományról szóló beszámolóját, akkor itt nekünk mindannyiunknak azt a gombot kell megnyomni, amelyik valóban nemcsak az üdvözlést jelenti, hanem ennek a feltételrendszerét is, tehát megteremti az anyagi feltételeket.
S végezetül, engedjék meg, hogy hadd idézzek Zimányi akadémikus könyvéből, amelyet a Magyar Tudomány Kapocs Európához címmel jelentetett meg. Én azt hiszem, hogy az a mondat, amit szeretnék idézni, az mindannyiunk számára fontos, és talán mérték is lehet. Az idézet pedig úgy szól: "A gazdagabb országok a szellemi világpiacon Magyarországot a tudományban és a zenében elért teljesítményei alapján tartják nyilván."
Lehet, hogy más területen is, de egy biztos, hogy az európai csatlakozásunk, vagy Európában való működésünk egyik legfontosabb feltétele a magyar tudomány, ezért mi úgy gondoljuk, hogy nagyon fontos ennek a beszámolónak a tárgyalása és az országgyűlési határozatnak az elfogadása. Természetesen mindig lehet javítani egy országgyűlési határozaton, de én azt hiszem, hogy az lenne a legjobb, hogyha a munka elindulhatna, és hogyha valóban ez a terület segítené Magyarországot a gazdasági nehézségek kilábalásából. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)
