DR. RAB KÁROLY
DR. RAB KÁROLY
DR. RAB KÁROLY (független): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Több képviselőtársam elmondta, hogy egy ünnepélyes alkalom erről a témáról beszélni. Értve alatta nem a témák tartalmát, hanem a ritkaságát. Azt is elmondták ugyanezek a képviselőtársaim, hogy a nemzet jövője szempontjából ez egy milyen fontos téma. A kettőt összehozva a nemzet jövője szempontjából a legmeghatározóbb témáról rendkívül ritkán beszélünk. Jó volna többször beszélni róla, és nemcsak itt a parlamentben, hanem majd ahogy említem, több helyen.
Ez a beszámoló egy prototípus. Remélem, hogy két év múlva egy jóval célszerűbb anyag fog elkészülni, ami sokkal mélyebben elemez dolgokat. Lényeg, hogy foglalkozzon majd a jövőbeli teendőkkel is, tehát valahol döntés-előkészítő szerepe is legyen.
Engem egy picit zavar ebben, hogy ezt az Akadémia közgyűlése fogadja el. Egyetértek azzal, hogy a törvény azt írja elő, helyesen, hogy az Akadémia elnöke számoljon be a magyar tudomány helyzetéről. Nem is az a bajom, hogy az Akadémia közgyűlése fogadja el, hanem az, hogy minthogy ez az egész magyar tudományt érinti, a felsőoktatást, társadalom- és természettudományokat, a tudomány művelésének legkülönbözőbb területeit, sőt azt gondolom, hogy az alkalmazókat is.
Ezért azt gondolom, hogy a jövőben jobb volna, ha az Akadémia közgyűlésén kívül mindazok részt vegyenek ennek az elfogadásában formálisan is, akiket ez érint. Tehát értsd ez alatt a felsőoktatást, a műszaki kutatások területét, de alkalmasint akár az alkalmazókat is.
Mindezzel együtt semmiképpen sem tehetők felelőssé a magyar tudomány helyzetéért az Akadémia és az Akadémia elnöke. Hanem alapvetően ezért felelős a kormány és az Országgyűlés. Ezért én helyesnek tartottam volna, ha például a mai napon a kormány is beszámol a tudomány helyzetéről, a kormány felelősségéről. Mit gondol a jövőben tenni a tudománnyal, a tudományirányítással, a tudomány finanszírozásával?
(13.10)
Valójában ünnepélyesebb lett volna ez a nap, hogyha ez is megtörténik, tehát nemcsak az Akadémia elnöki beszámolója kerül terítékre, hanem a kormány számol be erről, hogy a továbbiakban mi történik ezzel.
Én is azt gondolom, hogy a határozati javaslattal van némi gond, és ezt Bauer Tamás említette. Én azt gondolom, hogy az ország jövőpolitikájából kéne levezetni a gazdaságpolitikát, a gazdaságpolitikából azokat a prioritási területeket, amelyet a tudománynak részint előkészíteni, részint támogatnia kell, tehát részint végrehajtó szerepe van; ezért azt gondolom, hogy a prioritások meghatározásába bizony a kormánynak szerepe van, bizony szerepe van azoknak, akik a pénzt osztják erre, ezért én azt gondolom, hogy módosítandó volna a 3., 4. pont a határozati javaslatban.
Az elmúlt években rendkívül rosszul és alulfinanszírozott volt ez az egész terület, tehát a szellemi erőforrások körébe foglalható terület, de gondoljanak bele, képviselőtársaim, hogy az elmúlt 6-7 évben ez a nagyon rosszul finanszírozott terület is 6-800 milliárd forintot kapott. Ki tudja, hogy mi történt 6-800 milliárd forinttal? Hatékonyan használták, nem hatékonyan használták? Hogyan hozunk a továbbiakban döntéseket? 6-800 milliárd forint alatt értem a felsőoktatás pénzét, a kutatásra és az intézményekre szánt pénzt. Iszonyatos nagy pénzről van szó. És előbb Magyar Bálint miniszter úr ugyan említette, hogy bizonyos pénzeket jövőre, bővítményeket mire fordítják, ugyanakkor nagyon sok helyen 1-2-3 milliárdos növekmények is találhatók. Kutatásnál – amiről természetesen nem lehet tudni, számomra ez túl általános, hogy kutatásra fordítjuk – én egy sokkal pontosabb meghatározást szeretnék a továbbiakban.
A kezemben van egy könyv (A képviselő felemeli és megmutatja a könyvet.), ez a Franciaország '97-es költségvetésének kimondottan csak a kutatásra és a technológiai fejlesztésre vonatkozó koncepciója. Ezt egész évben vitatják, nem ünnepi alkalmakkor. Rendkívül alapos koncepció van benne, hogy kinek mivel kell foglalkozni, mit finanszíroznak, mit kérnek rajta számon. Nagyon örülnék, ha a magyar parlament jövőre legalább néhány oldallal rendelkezne már ebből.
Én azt gondolom, hogy az egész parlamentnek egy óriási törvénykezés- és szemléletbeli adóssága van az innovációval kapcsolatban. Értve alatta nemcsak a műszaki fejlesztést, hanem az életünk minden területén, ahol innoválni, és ebben sokkal többet kéne tennünk.
A határozati javaslatról én azt gondolom, hogy érdemes volna a bizottságnak még egyszer meggondolnia, egyszerűen nem lehet mit kezdeni a mondatokkal, hogy "Az Országgyűlés úgy ítéli meg, hogy a tudománynak Magyarországon kiemelt jelentősége van." Szerintem minden országban. Nem lehet mit kezdeni azzal a mondattal, hogy "Különösen fontos a tudomány szerepe a polgárosulás" – gondolom, ez polgárosodás – "a modernizáció és az európai integráció korában." Ha valaki bejön ebbe a szép épületbe, nyilván nem azt fogja megkérdezni, hogy hány munkás mennyire izzadt, hanem azt kérdezi meg, ki volt a tervezője? Ami a múltból ránk maradt, abban mindegyikben a szelleme fontos, nem a fizikai ténye. A múltban is, a jövőben is a szellem volt a fontos, tehát ez a mondat, hogy majd a jövőben és a modernizáció és az európai integráció korában, szintén nem értelmezhető. A múltban is fontos volt, a jövőben legalább ilyen mértékben fontos.
És befejezésül azt szeretném mondani, hogy én nagyon örülnék, ha a jövőben a tudomány képviselői, a politika, a kormány, az Országgyűlés, a tudomány képviselői, a munkaadók, mindazok – tehát a felhasználók – egy közös és folyamatos párbeszédet folytatnának ezen a területen, mert maga a szellem egy rendkívül fontos dolog, ez egy nagyon komoly beruházás, amiről nem ünnepnapokon kell beszélni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
