DR. TORGYÁN JÓZSEF
DR. TORGYÁN JÓZSEF
DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy én Daróczy Zoltán képviselőtársam hozsannázásától eltérő módon közelítsem meg a beszámolót az Országgyűlésnek a magyar tudomány helyzetéről és azt az országgyűlési határozati javaslatot, amelyet önálló bizottsági indítványként beterjesztettek, mert hiszen csak akkor van értelme ezekről a kérdésekről beszélni, ha őszintén feltárhatjuk a hiányosságokat is, amelyek szembeötlő módon jelentkeznek a tudomány helyzetének tárgyalásakor, és amelyekről eddig nem hallottam egy szót sem.
Én azt hiszem, valamennyien megegyezhetünk abban, hogy a legnagyobb magyar kincsről van szó, a magyar tudomány helyzetéről, és ha a legnagyobb magyar kincs tárgyalása kapcsán én mindösszesen három államtitkárt látok csupán és egyetlenegy minisztert sem, mert igaz ugyan, hogy Baja Ferenc környezetvédelmi miniszter úr megtisztelt minket azzal, hogy két és fél percben kifejtse gondolatait, de miután a beszéde elején a saját nevében szólalt fel, és bezárta a kormány nevében tett nyilatkozattal, még azt sem tudom eldönteni, hogy kinek a nevében szólt.
Itt a tisztelt Ház figyelmébe ajánlanám, hogy abban mindenki egyetért, hogy egy olyan nemzet, amelynek nincsenek jelentős természeti kincsei, de egy kimeríthetetlen szellemi kincsestára van, akkor a kimeríthetetlen szellemi kincsestárra kell támaszkodni, ezt kell fejleszteni, minden kérdést ennek kell alárendelni.
(10.10)
A kérdés az, hogy ekként tárgyalja-e a Ház ezt az ügyet, vagy sem. És hadd jelentsem ki rögtön, hogy nem tárgyalja ennek megfelelően, hiszen önmagában a jelentés tárgyalására irányadó a Házszabály értelmében, hogy az önálló képviselői indítványhoz viszonyítva azzal az eltéréssel kell tárgyalni a jelentést, hogy az előterjesztéshez módosító javaslatot nem lehet tenni. Ehhez képest tehát az előterjesztés, illetőleg a jelentés tárgyalása már jelentős jogi korlátokba ütközik.
Ha megvizsgáljuk a beszámolót, amely tulajdonképpen a helyes szóhasználat szerint "jelentés" kellene hogy legyen, akkor már szembetűnik ez az eltérés is. De ha megnézzük a H/3543. számú országgyűlési határozati javaslatot, akkor láthatjuk, hogy Daróczy Zoltán képviselőtársunknak az elégedettsége, hogy mennyire rendben mennek itt a dolgok, távolról sem lehet általános, hiszen mindösszesen az a tény, hogy másfél oldalas országgyűlési határozati javaslatról van szó, amelyből az indokolási rész öt sor és két szó, hát kérem, a legnagyobb kincsünkről az indoklási részben öt sorban szólni, én úgy gondolom, hogy enyhén szólva legalábbis méltatlan, és ezt a Független Kisgazdapárt nevében a felszólalásom elején kénytelen vagyok rögzíteni.
Annak dacára, hogy kétségtelen, hogy ebben a másfél oldalban szó van bizonyos következtetésekről és feladatokról is, de miután módosító indítvány nem fűzhető az előterjesztéshez, ebből fakadóan tehát úgy gondolom, hogy eredményesen nem szólhatunk ebben az ügyben.
A Magyar Tudományos Akadémiáról szóló 1994. évi XL. törvény 3. §-ának (3) bekezdése értelmében az Akadémia elnöke kétévenként beszámol az Országgyűlésnek az Akadémia munkájáról, valamint a magyar tudomány általános helyzetéről.
Az előterjesztés azonban a Független Kisgazdapárt megítélése szerint, és itt szeretném rögtön lerögzíteni, hogy itt tulajdonképpen hármas tagozódású ügy tárgyalása folyik. Egyrészt a jelentés, másrészt az országgyűlési határozati javaslat, harmadrészben a Tudományos Akadémia igen tisztelt elnökének szóbeli előterjesztése.
Miután a szóbeli előterjesztés bizonyos mértékben túlterjeszkedett a jelentésen, mindjárt hozzá szeretném tenni, hogy a szóbeli előterjesztés közelebb áll hozzám, mint az írásbeli előterjesztés, de az írásbeli előterjesztésre kell reagálnom, mert erre szól a mandátumom.
Az előterjesztés sajnálatos módon nem érinti az Akadémia munkájáról való elszámolást, és a tudománynak csak az általános helyzetéről beszél, de a az ördög a részletekben bújik meg, különösen az egyes tudományágakat tekintve. Tehát én nem elégedhetek meg a Tudományos Akadémia oldaláról egy ilyen általános elemzéssel.
A következtetések sajnos hiányoznak ugyanúgy, mint a jövőkép, a jövőre vonatkozó konkrét elképzelések. Én úgy gondolom, hogy a Tudományos Akadémiának éppen a nemzeti jövőképpel és annak a konkrét megjavításával kellene a politika és a gazdaságpolitika segítségére sietni, nem pedig általános elképzelésekkel.
Az országgyűlési határozati javaslat nyilván felismerte ezt a hiányosságot, amikor bizonyos feladatokat akar megfogalmazni, de ezt is rendkívül ködösen, a jövőre vonatkoztatva teszi, semmiféle konkrétumot, hogy ez miként jelenhetne meg, ezt nem teszi.
A beszámoló felhívja a figyelmet arra a Független Kisgazdapárt által már több alkalommal kifogásolt tényre, hogy a kormánynak nincsen gazdaságpolitikája, és nincsenek ágazati programjai sem. Ez egy helyes felismerés a jelentés részéről, de rendkívül sajnálatos, hogy a kormányzat annak ellenére, hogy a jelentés rámutat arra, hogy nincsen a kormánynak gazdaságpolitikája, és nincsenek ágazati programjai sem, még sincs jelen a kérdés tárgyalásánál.
Itt ugye, rá kell arra mutatnom, hogy ez a megállapítás mindenképpen megalapozott, mert Horn Gyula nyolc hónapig tétlenkedett, semmi mással nem foglalkozott a kormányával, mint azzal, hogy a korábbi Országgyűlés által hozott törvényeket és határozatokat lebontsa, utána pedig egy újságcikkből, egyoldalnyi újságcikkből tudtuk meg, hogy Horn Gyula Bokros úr révén milyen sarcot vetett ki a magyar népre.
És jellemző az egész helyzetre, hogy mennyire nincs gazdasági politikája a kormánynak, és ágazati programja sem, hogy Horn Gyula két hete Debrecenben jött rá arra, hogy nincs mezőgazdasági programja az országnak, és '97 augusztusára ígérte azt, hogy majd elkészíti. Ugye – én azt hiszem – nem kell arról beszélni, hogy mikor fogja végrehajtani, ha majd '97 augusztusára lesz ilyen programja.
Horn Gyula és állandóan változó csapata úgy tesz, mint a rák, hátrafelé halad, mert most már nemcsak hogy mezőgazdasági programja nincs például, hanem már mezőgazdasági minisztere sincs. (Folyamatos zúgolódás az MSZP padsoraiban.)
A tudománypolitika is hiányzik, a kormánynak meg kell határoznia a fejlődés prioritásait, ahhoz kellene igazítania és biztosítania a finanszírozásokat. E nélkül ugyancsak nem lehet előrejutni. Legalább programszinten össze kellett volna kapcsolnia a kutatási, a termelési és az oktatási folyamatokat. Nem elégséges ugyanis eszközöket juttatni a tudomány területére.
A tudományt integrálni kell a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint a gazdaságba, az eredménynek pedig meg kell jelennie részben a termékekben, azok minőségében, azok versenyképességében és a jobb hatékonysági fokban, az oktatásban, tehát sok minden területen. És úgy gondolom, hogy ezzel szemben a tudományra évek óta csak a sodródás a jellemző, hiszen a kormányzat fontos kérdéseket képtelen végiggondolni.
Nincsen termeléspolitikája, ezért nem világos, hogy a kutatási előforrásokat mire kellene összpontosítani, és milyen területeket kellene lényegesen javítani. Pedig kézenfekvő, hogy lehetséges kitörési pont a fejlett mezőgazdaság és élelmiszeripar. A Független Kisgazdapárt erre többször felhívta a figyelmet.
Ezzel szemben a mezőgazdaság elsorvasztásának, a vidék ellehetetlenülésének, teljes kifosztásának a folyamata zajlik, és úgy gondolom, hogy ehhez, tehát a fejlett mezőgazdasághoz és élelmiszeriparhoz fajtanemesítésekre és egyéb mezőgazdasági és élelmiszeripari kutatásokra lenne szükség. De ezeknek a kutatásoknak az alapfeltételei sincsenek biztosítva.
A kutatás és kutatásfejlesztés – a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint – nélkülözhetetlen az iparban, a közlekedésben és az élet egyéb területein is. Az Akadémia jelentése hangoztatja, hogyan csökken a kutatás-fejlesztés ráfordítása, és hogyan csökkentek azok az elmúlt években is. Ma, amint az ismeretes, 42 milliárd forint jut erre a célra.
(10.20)
A Magyar Tudományos Akadémia szerint a GDP 2 százaléka lenne reális, tehát durván a duplája a tervezett összegnek, tehát a 42 milliárd forintnak. Ezzel kapcsolatban a Független Kisgazdapártnak legalább négy észrevétele van.
(Az elnöki széket G. Nagyné dr. Maczó Ágnes, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Egyrészt úgy gondoljuk, hogy ma irreális a magánszektortól várni a források részének előteremtését. Mi úgy gondoljuk, hogy olyan fontos célról van szó – valamennyien egyetértünk azzal, ismételten jelzem –, hogy a legfontosabb területről van szó, ami Magyarországon elképzelhető. Itt bizony, kérem, a közcélú finanszírozásoknak kellene dominálniuk, a közcélú finanszírozásnak kellene a megfelelő pénzeszközöket előteremtenie.
Ami óriási negatívum: a privatizált cégeknél rendkívül nagy hiba volt engedni a kutatásfejlesztés felszámolását vagy nagymértékű visszafejlesztését. Amint már az előbb jeleztem, megfelelő célokat kellene kitűzni. Enélkül értelmezhetetlen a finanszírozás forrásainak a feltárása, mert úgy gondolom, hogy célok nélkül nem lehet a finanszírozásról sem beszélni.
Megfelelő mechanizmusok nélkül a pénz bekapcsolása a tudomány és a tudományos kutatás, a kutatásfejlesztésbe, eleve már nem lehet eredményes. Hadd utaljak arra – és itt azt szeretném kifejezésre juttatni –, hogy nagyon fontos, hogy minél több pénz jusson a tudományra, a kutatásra, a kutatásfejlesztésre. De egyáltalán nem mindegy, hogy hogyan történik a pénz elköltése. (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) Mert Kádár János alatt például 2 százaléka volt a GDP-nek elköltve, de miután nem volt megfelelő módon szabályozva ott sem a cél, ennek megfelelően a kutatásfejlesztés nem volt olyan hatékony, amilyennek kellett volna lennie, (Az elnök pohara megkocogtatásával ismét jelzi a felszólalási idő leteltét.) és az innováció hiányával kellett rendszeresen szembenézni. Ugyanis a rossz mechanizmus, a szocializmus pénzelköltő mechanizmusai elvitték az erre eszközölt pénzösszegeket.
A Független Kisgazdapárt álláspontja szerint az Akadémia jelentése nem ad fogódzót ahhoz, hogy mit kellene tenni. De arról sem számol be, hogy mit tett eddig a Tudományos Akadémia a kutatás, (Az elnök pohara megkocogtatásával ismét jelzi a felszólalási idő leteltét.) a kutatás fejlesztése céljából – mindjárt befejezem, elnök úr – és külön nem tért ki arra, hogy az elnökök ezen a területen mit tettek, a korábbi elnök, vagy a jelenlegi.
Hiányoznak a jelentésből azok a fejlődési irányok meghatározásai, amelyek pedig éppen a tudománytól lennének elvárhatók, hiszen a tudomány egyik feladata éppen az lenne, hogy ezeket előírja. A jelentés kritikáját a Független Kisgazdapárt jellegtelennek ítéli meg, a beszámoló hangvétele tanácstalanságról tanúskodik, pedig a jelentéseknek tanácsokat kellene adni a politikának, a gazdaságpolitikának, hiszen a mint a jelentés helyesen megállapította, a kormánynak nincs gazdaságpolitikája, akkor miért nem ad tanácsot a kormánynak, hogy mit tegyen, miután a mi tanácsainkat sajnálatos módon nem fogadja meg a kormány. (Moraj.) (Az elnök pohara megkocogtatásával ismét jelzi a felszólalási idő leteltét.)
Lehangoló a jelentésnek az a része, amely szemelvényeket ad a magyar tudomány kiemelkedő teljesítményéről. Itt utalnék vissza Daróczy Zoltán MSZP-s képviselőtársam nagy-nagy elégedettségére a beterjesztés és a jelentés kapcsán is. Ugyanis hadd emeljem ki az esetleges félreértések végett: nem a tudomány kiemelkedő teljesítményeit keveslem, vagy kifogásolom, hanem a beszámoló e téren is megmutatkozó elégtelenségét és szürkeségét. Például a beszámoló 64. oldalán található (Az elnök pohara megkocogtatásával ismét jelzi a felszólalási idő leteltét.): "A magyar néprajztudomány a magyarság néprajzát kutatja." Na most persze, az MSZP képviselői (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.), akik nagy-nagy elégedettséggel hallgatják az ilyen sorokat, azok nyilván nem fogják megérteni, hogy én mit kifogásolok...(Az elnök kikapcsolja a felszólaló mikrofonját. – Moraj.)
