DEUTSCH TAMÁS
DEUTSCH TAMÁS
DEUTSCH TAMÁS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A Fidesz-Magyar Polgári Párt frakciójának megítélése szerint a magyar sport – legnagyobb sajnálatunkra – válságos helyzetben van. Bizonyítja talán mindezt az is, hogy a tegnapi napon és itt a parlamentben napirend előtt foglalkoznia kellett a Háznak ezzel a kérdéssel.
Közismert tény, hogy az 1996-os esztendő egyrészt az atlantai arany olimpia éve volt, másrészt a sporttörvény elfogadásának az éve, illetve a sporttörvényhez kapcsolódó sportingatlantörvény elfogadásának az éve.
Hadd idézzem a Magyar Olimpiai Bizottság által elfogadott beszámolót, annak egy mondatát, amelyik a magyar olimpiai csapat szereplésével foglalkozik és azt állapítja meg, hogy a magyar olimpiai csapat – bár a MOB célkitűzéseitől minimális mértékben elmaradt – eredményesen szerepelt, becsületesen helytállt az atlantai arany olimpián.
Az összteljesítményhez, amellyel változatlanul a világ élvonalához tartozunk, nem tudott minden sportágra tervezett eredményességgel hozzájárulni. Néhány nagynevű versenyzőnk sikertelenségét új tehetségek érmei pótolták, akikre még Sidneyben is méltán számíthatunk. Csapatunk kulturált kapcsolatokat építő, barátságos viselkedésével, egymást buzdító, kollektív légkörével elismerést váltott ki és sok barátot szerzett Atlantában, méltóan képviselte hazánkat.
Megítélésünk szerint egy nagyon pontos, hiteles értékelése a magyar csapat atlantai szereplésének az, ami a MOB jelentésében szerepelt. Azt gondolom, hogy kiváló eredmény, hogy a magyar olimpia, a magyar sport legeredményesebb reprezentánsai a nemzetek közötti pontversenyben a 11., az éremtáblázatban a 12. helyet elérve, lényegében meg tudták tartani a magyar sport nemzetközi eredményességét azon a szinten, ami az elmúlt években kialakult.
Ugyanakkor az 1996-os év – ahogy azt említettem – a sporttörvény elfogadásának az éve. Néhány nappal az Atlantába való elindulás előtt fogadta el a magyar parlament ezt a törvényt. Mi erre a törvényre nemmel szavaztunk, és nagyon komoly aggályainkat fejeztük ki már a törvény előkészítése során és a törvény parlamenti vitája során is.
Sajnos azt kell megállapítanunk, hogy ez a törvény csődbe jutott, és sajnos a sporttörvény csődje a magyar sportot is csőddel fenyegeti.
A sporttörvényben foglalt rendelkezésekkel ellentétben még mindig nem jött létre a sporttanács, nem pontosan tudhatók az információk arról, hogy hogyan áll a sporttörvényben jelzett két közalapítvány előkészítése. Összeomlott az az érvelés, hogy a sporttörvény finanszírozási garanciákat jelentene a magyar sport számára, hisz elfogadta már a Magyar Köztársaság parlamentje a fejezeti főszámokat, és ebből kiderült, hogy a sporttörvény elfogadása sem jelent semmifajta finanszírozási garanciát más ágazati törvényekkel szemben.
A sporttörvény ugyan tartalmaz rendelkezéseket arról, hogy az adótartozásait a sportszervezetek hároméves időszakra ütemezve részletekben fizethetik, azonban a tb-tartozásokkal kapcsolatban ilyen rendelkezéseket nem tartalmaz, és nem lehet hallani arról, hogy az adóhatósággal lenne a sportszervezeteknek megállapodása. A tb-tartozásokról szó sincsen, és a sporttörvény azt mondja, hogy a jövő év január 1-jétől csak rendezett tartozás-átütemezés esetén, illetve tartozások hiányában részesülhetnek támogatásban a különböző sportszervezetek.
Az ingatlantörvényben szabályozott határidők is felborultak. Több hónappal később jelentette meg csak az ÁPV Rt. az ő kezelésében lévő állami tulajdonú sportingatlanoknak a listáját. A Kincstári Vagyonkezelő Szervezet által megjelenített listával kapcsolatos igények pedig olyan bonyolultak, hogy ezeknek nagyon nehezen tudnak megfelelni a sportszervezetek.
Még a sporttörvény elfogadása előtt bocsátotta vitára azt a tájékoztatóját a Magyar Olimpiai Bizottság és az Országos Testnevelési és Sporthivatal, amelyik a magyar sport helyzetével foglalkozik. Ezekből nagyon drámai számokat lehetne idézni, de azt gondolom, hogy talán most nem idevaló.
Egy dolgot mégis hadd mondjak el. Egészen ijesztő adatok szerepelnek ebben a kiadványban arról, hogy például milyen mértékben kénytelenek a pályájukat elhagyni a Testnevelési Főiskolán végzett testnevelő tanárok.
Úgy ítéljük meg, hogy nem tarthatók tovább azok az érvek, amelyek a Fidesz által hangoztatott elképzelésekkel kapcsolatban sorra elhangzanak: amit mi mondunk, azt nem lehet megcsinálni, mert sajnos... Amit viszont a kormány csinál, az nem működik, az nem alkalmas arra, hogy kezelje a magyar sport nehéz kérdéseit.
Világtendencia, és évek óta ezt hangoztatjuk, hogy a világban élesen elválik egymástól az úgynevezett professzionális vagy rekreációs sport, de beszéljünk magyarul, a hivatásos sport és a szabadidősport. És nemcsak a sporttevékenységek válnak el egymástól, hanem az ilyen sporttevékenységeket folytató sportszervezetek is. Amennyiben továbbra is egy kalap alatt kívánja kezelni a kormányzat, az állami döntéshozó a sporttevékenységek egymástól egyre inkább elkülönülő fajtáit, addig nem lehet megoldást találni azokra a problémákra, amely problémák felmerülnek a magyar sport területén. Nem lehet semmifajta előrelépést elérni az úgynevezett szabadidősport területén, és félő, hogy nem lehet megőrizni a magyar sport nemzetközi eredményességét, ami ennek nagyon súlyos következménye lenne. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)
