BÁRSONY ANDRÁS
BÁRSONY ANDRÁS
BÁRSONY ANDRÁS, a külügyi bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nem tisztem egyes pártok, egyes képviselőtársaim véleményét tolmácsolni, mindazt, ami a bizottsági vitákban, méghozzá számos alkalommal részleteiben elhangzott.
Tisztem azonban megosztani önökkel azokat a dilemmákat, amelyekkel szembe találtuk magunkat a magyar-román alapszerződés tárgyalása során. Az egyik ilyen dilemma volt, amelyet jórészt ellenzéki képviselőtársaink vetettek fel, hogy vajon a bizottság megfelelő tájékoztatást kapott-e minden esetben a tárgyalások menetéről, és a magyar-román alapszerződés tárgyáról.
(16.20)
Az volt a véleményünk, mi több, meggyőződésünk, hogy a bizottság oly számos alkalommal tartott vitát a magyar-román alapszerződés vélelmezett, majd a későbbiekben javasolt, utóbb pedig a tényleges szövegéről, hogy ez mindenben kimerítette azokat a kritériumokat, eleget tett a magyar parlamenti demokráciával kapcsolatos elvárásoknak. Nem kerültünk abba a helyzetbe, mint amivel az előző kormányzati ciklusban szembe kellett nézni egy másik alapszerződés esetében, hogy még a kormány tagjai számára sem volt nyilvánvaló a megkötött alapszerződés betűje és tartalma.
Szembekerültünk azzal a dilemmával, hogy vajon mi a tartalma ennek az alapszerződésnek. A legsűrűbben előforduló kérdés ebben a tárgykörben az volt, hogy vajon megfelelően szabályozza-e a magyar kisebbséggel kapcsolatos összes kérdéskört az alapszerződés?
Az alapszerződés azonban nemcsak ezt a kérdéskört van hivatva szabályozni. Az alapszerződés a két ország egymáshoz fűződő kapcsolatainak teljes rendszerét átfogja. És a bizottsági vita során, miközben a kisebbségi kérdés nagy súllyal merült föl, teljesen nyilvánvalóan előkerültek azok a számok, amelyek azt taglalják, és azt vannak hivatva alátámasztani, hogy az alapszerződés a két ország érdekét szolgálja. Nevezetesen, hogy egy olyan viszonyt szabályoz, amely viszonyon belül a gazdasági kapcsolatok intenzíven fejlődnek, hiszen a két ország gazdasági kapcsolatai ma a legintenzívebbek a térség országai között, legalábbis ami Magyarország gazdasági pozícióit illeti; és nincsenek problémák a két ország kapcsolatában a katonai együttműködés terén sem.
Az alapszerződés tárgyalásakor meggyőződhettünk arról – és ebben úgy gondolom, nem volt vita sem kormánypárti, sem ellenzéki képviselők között –, hogy ezen viszonyrendszerek szabályozása területén az alapszerződés igenis előremutató. És természetesen beleütköztünk a kisebbségi kérdésbe, és beleütköztünk abba a bizonyos sokat emlegetett lábjegyzetbe – és ebben óriási viták voltak a bizottságban.
Kedves Képviselőtársaim! Azt azonban el kell mondanom, hogy ennek az 1201-es Európa tanácsi parlamenti közgyűlési ajánláshoz fűzött lábjegyzetnek az értelmezése körül autentikusabb választ, autentikusabb feleletet a mi kérdéseinkre valószínűleg kevesebben adhattak volna, mint a bizottság számára is ismertté vált állásfoglalás, amelyet Leni Fischer asszony, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének elnöke küldött meg a Magyar Köztársaság külügyminiszterének, és amelyiket természetesen a bizottság is megismerhetett. És ebben az értelemben ez az alapszerződés, úgy gondolom, hogy mindenki számára nyilvánvalóan azokat az elveket képviseli, amelyeket a nevezetes ajánlás is megfogalmaz.
Felmerült, és külügyminiszter úr az előbb részletesen reagált arra, hogy vajon milyen befolyással bír az alapszerződés tartalma a romániai választásokra. Azt hiszem, most már, három héttel a romániai választások után erre nyugodtan azt a választ adhatjuk, hogy nem az alapszerződés tette a romániai választások eredményét azzá, ami, és nem az alapszerződés volt az, amely, ha úgy tetszik, az RMDSZ pozícióját meggyengítette, hiszen nem gyengült meg az RMDSZ pozíciója. Hogy mennyire nem gyengült meg, azt az mutatja, hogy például a választások második fordulójában éppen a magyar lakta területeken volt a legnagyobb a részvételi arány, és ennek következtében teljesen nyilvánvaló, hogy a magyar választói hangulatot nem befolyásolta negatívan az alapszerződés megkötése.
Felmerült az is, hogy kit támogat az alapszerződés: kormánypártokat, kormánypártot, vagy ellenzéket? Kedves Képviselőtársaim! Ezt nagyon nehéz volna elemezni. Egy azonban biztos, hogy az előző romániai parlamentben is 70 százalék fölött volt az alapszerződés támogatóinak száma, és az újonnan megválasztott kétkamarás romániai parlamentben is messze a 70 százalék fölött van azoknak a képviselőknek a száma, akik az alapszerződést támogató pártok képviseletében kerültek be a parlamentbe. Úgy gondolom tehát, hogy a bizottság álláspontja, nevezetesen, hogy nem az alapszerződés az, amely meghatározza a romániai választások alaphangulatát, és remélhetőleg nem fog a magyar kártya a választások során előkerülni, igaznak bizonyult és bebizonyosodott.
Végül, és nem utolsósorban, természetesen megfogalmazódott az a dilemma, hogy mikor kéne aláírni: választások előtt, vagy választások után? Úgy gondolom, hogy az a tény, hogy Romániában ma mind a kormány, mind pedig az ellenzék meghatározó erejeként jelen lévő volt kormánypárt elkötelezte magát az alapszerződés végrehajtása mellett, azt jelenti: ha megvan a szándék az alapszerződés végrehajtására – és ezt ma nincs jogunk kétségbe vonni –, akkor nyertünk, méghozzá nem is kevés időt. Nyertünk, és nemcsak mi, magyarok, hanem nyertek a határ túloldalán élő románok is, és a határ túloldalán élő magyar honfitársaink is.
Éppen ezért, tisztelt Országgyűlés, úgy gondolom, hogy az összes fenntartásainkkal, és esetleg más alapszerződésekkel kapcsolatos negatív tapasztalataink ellenére is, jó szívvel mondhatjuk azt, hogy ez az alapszerződés a jelenlegi politikai körülmények között megfelel nemcsak a magyar külpolitika hagyományos céljainak, hanem megfelel a két ország állampolgárai érdekének, mindenekelőtt megfelel a határon túl élő magyarok közösségének, és ha ez igaz, akkor megfelel a határon innen élő magyarok akaratának is. Éppen ezért én a bizottság nevében elfogadásra ajánlom az Országgyűlésnek az alapszerződést. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a bal oldalon.)
