DR. PUSZTAI ERZSÉBET
DR. PUSZTAI ERZSÉBET
DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDNP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Itt található néhány olyan módosító indítványom, amit nem lehet tekinteni érdemi módosításnak, egész egyszerűen csak a magyar nyelv szabályainak törvénybe emeléséről szól.
Nagyon lényegesnek tartom, hiszen az utóbbi időben valami elképesztő módon elharapózik az a bikkfanyelv, ami majdhogynem értelmezhetetlenné tesz bizonyos paragrafusokat.
Tisztességes magyar nyelven is meg lehet fogalmazni a legkomplikáltabb jogi szabályozást, tisztelt képviselőtársaim. Talán jó lenne, hogyha elkerülnénk a nyakatekert, különféle "alkalmazásra került" formulákat, az általános szokását annak, hogy a törvényekbe most már ismét belekerülnek a "köteles" meg a "kell" kifejezések, ami a törvénybe abszolút nem való. Tehát nagyon jó lenne, ha valahogy rászorítanánk az apparátusokat arra, hogy gondolkozzanak egy kicsit magyar nyelven, amikor a jogszabályokat írják.
De van itt még egy nagyon fontos kérdés, tisztelt képviselőtársaim. A finanszírozási részletszabályok törvénybe emelése. Ezt még nem volt módom mélységében átgondolni, hogy pontosan milyen módosítást tudnék ehhez javasolni. De rendkívül aggályosnak tartom, hogy az egészségügy finanszírozásának a háziorvosi ellátástól a fekvőbeteg-ellátásig a részletszabályait bele akarják emelni egy törvénybe.
Ezt én nagyon komoly gondnak látom. A legfontosabb irányokat érdemes beírni a törvénybe, de a finanszírozási részletszabályok mindig is és mindenhol kormány- és miniszteri rendeletbe valók voltak. Egész egyszerűen azért, mert rendkívül rugalmatlan egy törvényi szabályozás, mert ha kiderül – és miért ne derülhetne ki –, hiszen még a leggondosabb előkészítés mellett is előfordulhat – mostanában nem ezt tapasztalom, nem ezt a leggondosabb előkészítést –, számos számítás és átgondolás hiányzik a dologból, de ismétlem, a leggondosabb előkészítés mellett is előfordulhat, hogy egy új finanszírozás gyakorlati bevezetése után derül ki, hogy vannak bizonyos tételek, bizonyos ellentmondások, amiket gyorsan korrigálni kell.
Erre egy törvény nem alkalmas. Tehát mindenképp átgondolásra ajánlom kormánypárti képviselőtársaimnak is, én is még meggondolom, hogy hogy lehetne ezt úgy igazítani, hogy lehetőség szerint csak a legfontosabb irányok legyenek benne a törvényben, és a részletszabályok ne, hanem maradjanak kormányrendeleti szinten.
Én magam nem tudok egyetérteni azzal a megoldással, amit itt most elindítottak, hogy az előző évi bevétel 50 százalékát bázisként kapják meg az intézmények. Nagyon rossz megoldás, visszatérés a bázisfinanszírozáshoz, ellenérdekeltséget teremt a jó gazdálkodással szemben, most még csak 50 százalékosat, de ha tovább emelik, visszatérünk a tíz évvel ezelőttire, amikor a kórháznak 100 százalékban teljesen független volt a teljesítménytől a finanszírozása.
Azt hiszem, ez a legrosszabb irány, amerre elindulhatnak, tehát ennek az elhagyását én mindenképp javasolnám innen a törvényből, és nagyon-nagyon meggondolásra javaslom, hogy hogy lehet a teljesítményarányos finanszírozás mellett végiggondolni azt, hogy kiegészítő összegeket – nem bázist, nem az előző évi 50 százalékát, hanem a kórház sajátosságaihoz illeszkedő kiegészítő összegeket – esetleg valóban fix összegként lehet adni.
Hiszen korábban, amikor a teljesítményarányos finanszírozás elindult, akkor is volt egy olyan elképzelés, hogy mikor már látjuk, hogy a kórházakban mekkorák a különbségek és mikor már van elég adat arra, hogy megnézzük, hogy mitől állnak elő ezek a különbségek, akkor lehessen bizonyos, a fűtési rendszerből, a telephelyi adottságokból, az infrastrukturális különbségekből, következő – és nem a betegellátástól függő – többletkiadásokat valamiféle típusú fix összeggel kiegyensúlyozni.
Ezzel egyet lehet érteni, de nem úgy, hogy ennek mintegy 50 százalékát az intézmények ilyen bázis típusú bevételben kapják, mert az visszatérés a régi finanszírozási rendhez, és ezt még 50 százalékban se tudnám javasolni. Köszönöm figyelmüket.
