NIKOLITS ISTVÁN
NIKOLITS ISTVÁN
NIKOLITS ISTVÁN tárca nélküli miniszter: Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Röviden szeretnék szólni az elmúlt napok híradásaiban nyilvánosságra került levéltitkosítás körülményeiről. Elég nagy teret kaptak, úgyhogy megítélésem szerint a tájékoztatás szükséges.
Mi az állítás a hét végi tájékoztatások és a mai napi sajtó tükrében?
Először az, hogy 80 évre titkosításra került egy fontos információkat tartalmazó levél. Ez sértő. Miket takargathat az a levél, milyen titkai lehetnek a kormánynak, amelyeket nem hajlandó a nyilvánosság, sőt felhasználásra az úgynevezett olajgate-bizottság rendelkezésére bocsátani?
A második állítás, hogy akadályozza a bizottság munkáját, ezáltal a parlament és a közvélemény tisztességes tájékoztatását is.
A harmadik állítás nekem szólt személy szerint kifejezetten, mely szerint nem jelentem meg a bizottság előtt személyesen, és ebből azt a következtetést szűrte le Sepsey képviselőtársunk, hogy ez már a második ilyen alkalom: az első Tocsik volt, aki nem jelent meg, és én is éltem a joghézaggal, ennek törvényi orvoslása szükséges.
Ezzel szemben a tények:
Létezik egy törvény, az 1995. évi LXV. törvény, a titokvédelmi törvény, amelyik jegyzékében, titokköri jegyzékében 101. tétel alatt szerepel az a titokkör, amelyikbe az inkriminált levél előzményei és alapanyagai is tartoznak. Ez maximális lehetőségként említi a 80 évre való titkosítást. Ugyanez a titoktörvény 3. §-ában kimondja, hogy a megjelölt titokidőtartam nem hosszabbítható, nem ismételhető. Lejártát követően tehát automatikusan elveszti titkosságát az érintett irat vagy ügy.
Mindezekre garanciául a 10. § úgy intézkedik, hogy éppen azért, hogy a 80 év ne 80 év legyen, háromévenként a minősítő köteles felülvizsgálni ezeket a minősítéseket és dönteni érvényességükről, további fenntartásukról vagy a titkosság megsemmisítéséről. Ez minden minősítőnek kötelessége, törvény adta kötelessége.
További tény, hogy Demeter képviselő úr hozzám fordult január 18-án egy levélben, amelyben kérdéseket tett fel, amire a bizottságnak szüksége van. Ez a levél a kérdéseket is szigorúan titkos formában tartalmazta, ilyen minősítéssel, ráadásul egy olyan kategóriával, hogy visszavonásig érvényes, amely kategória alkotmánysértő és nem létezik.
Meg kell állapítanom és tény az is, és a bizottság ezt elfogadta, hogy minden feltett kérdésükre választ kaptak tőlem.
Végezetül azt is el kell mondanom, hogy október 24-én a bizottság hívására a bizottság ülésén megjelentem, és személyesen számoltam be mintegy két órán keresztül a feltett kérdésekre és az üggyel kapcsolatos ismereteimről.
Három kérdés maradt fönn, erre a három kérdésre levélben adtam meg a bizottság egyetértésével a választ, ez az inkriminált levél.
Észrevételem a következő az üggyel kapcsolatban: a titkosszolgálati információk nem arra valók, hogy a nyilvánosság előtt egy az egyben történő ismertetésükkel szolgálják mindazok ismeretét, akik ez iránt érdeklődnek. Arra valók, hogy ezeket az információkat az egyéb forrásból megszerzett ismeretekkel ütköztetve azokat megerősítsék, cáfolják, más megvilágításba helyezzék, tehát egyáltalán nem gátolják a bizottság munkáját.
Véleményem szerint nem ártalmas, még hogyha egy országgyűlési képviselőről vagy érdeklődő más személyekről van is szó, ha ismerik azt a titokvédelmi törvényt, ami itt szóban forgott. Véleményem továbbá, hogy működik az a demokratikus kontroll, akár parlamenten belül maga a bizottság vagy a nemzetbiztonsági bizottság, és a parlamenten kívül a bíróságok, amelyek ezt a kérdést vita esetén megnyugtatóan képesek rendezni. Úgy ítélem meg végezetül (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.), hogy nem történt semmiféle sérelem, a bizottság a munkájához szükséges anyagokat (Az elnök pohara újbóli megkocogtatásával ismét jelzi a felszólalási idő leteltét.) megkapta, és a minősítés teljesen jogos körülmények között zajlott. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)
