DR. RASKÓ GYÖRGY
DR. RASKÓ GYÖRGY
DR. RASKÓ GYÖRGY (MDNP): Tisztelt Elnök Asszony! A Magyar Demokrata Néppárt üdvözli a Magyar Nemzeti Bankról szóló 1991. évi törvényjavaslat módosításának a lényegét, a filozófiáját, amit talán összefoglalóan úgy lehetne megfogalmazni, hogy a célkitűzés a monetáris és fiskális funkció szétválasztása, a jegybanki tevékenység világosabbá tétele, nemcsak a hozzáértők, hanem a magyar társadalom, a magyar közvélemény számára is. Lényeg tehát az, hogy a Magyar Nemzeti Bank tisztán jegybanki funkciókat láthasson el, és ez kapjon olyan felhatalmazást, ami az önállóság, függetlenség kérdésében megadja a Magyar Nemzeti Bank vezérkarának azt a muníciót, amellyel kellő szaktudásuk alapján meg tudják hozni azokat a döntéseket, amelyeket egy jegybanknak, egy klasszikus jegybanknak meg kell hoznia, ami egyértelműen az ország valutájának értékállóságának a biztosításával kapcsolatos.
Azt hiszem, hogy a javaslatnak ez a része és ez a hozzá kapcsolódó indoklása egyértelmű, és a Magyar Demokrata Néppárt a maga részéről ezt mindenképpen támogatni tudja. Úgy gondoljuk, hogy itt volt az idő. Talán több évet is késett a jegybank azzal, hogy ezen a területen a tisztánlátást elősegítse háttértanulmányokkal, és mint ahogy a mai napon is több felszólalásból láttuk, sokan képviselőtársaim közül sem igazán értik, hogy mi a jegybanknak a valódi funkciója. Talán ebből a szempontból is kapott különösen az utóbbi felszólalásokban, Kósa Lajosra és Nahimi Péter képviselőtársaimra gondolok, akik nagyon egyértelműen saját pártjuk, vagy talán saját véleményüket megfogalmazva jelentették ki, hogy ezen törvényjavaslat tárgyalása kapcsán is foglalkozni kell azzal a kérdéssel, hogy amennyiben valóban a jegybank tevékenysége tisztul, és a klasszikus jegybanki tevékenységet fogja a jövőben a Magyar Nemzeti Bank végezni, akkor a vállalkozási tevékenységét, az érdekeltségeit teljes mértékben föl kell számolnia.
A Magyar Demokrata Néppárt meggyőződése az, hogy - itt említették a CIB-et például, ahol a jegybanknak jelentős érdekeltsége van, úgy gondoljuk, hogy belátható időn belül az összes ilyen érdekeltségétől meg kell szabadulnia, mert mindenképpen disszonáns, vagy legalábbis összeférhetetlenség gyanúja fennáll. És ez vonatkozik a jegybank vezető tisztségviselőinek különböző vállalkozásokban, pénzügyi vagy egyéb vállalkozásokban való részvételére is. Az az indoklás, mely szerint az adósságcsere következtében érdemben nem változik az államháztartási pozíció, és azok a háttérszámítások, amelyek bizonyítják, hogy az adósságcsere miatt nem kell csökkenteni a költségvetés egyéb kiadásait, többé-kevésbé meggyőzik a Néppárt parlamenti frakcióját, és azt hiszem, hogy talán nemcsak bennünket, hanem az ország lakosságát is meg kell erről győzni. Végül is itt egy közel 2000 milliárd forintos nagyságrendet kitevő, évtizedeken keresztül felhalmozódott árfolyamveszteségből adódó, úgynevezett nulla kamatozású adósságcserére kerül sor, amely mindenképpen ijesztő nagyságrendű. Ha például a bruttó nemzeti termékhez viszonyítjuk ezt az adósságállományt, akkor az mintegy 35-37 százalék körüli, tehát rendkívüli nagyságrendekről van szó.
Ha igaz az, hogy az átváltás nem növeli az állam adósságát, csak annak belső szerkezetét változtatja meg, akkor elvileg megnyugvással fogadhatjuk azt a stratégiai lépést, amely az egyszeri adósságrendezésre és -átváltásra vonatkozik, és nem pedig a szakaszos átalakításra. Ebből a szempontból azt hiszem, hogy a kettő közötti különbség tényleg nem igazán jelentős.
(19.10)
Itt képviselőtársaim már utaltak arra, hogy a tőkebeáramlás miatti sterilizáció igen költséges játék, jelentős többletkiadással jár. Nem tudjuk pontosan, hogy mekkora összegről van szó, de mindenképpen elgondolkoztató az, hogy jelen pillanatban, aki külföldi - mondjuk pénzügyi, tehát portfoliobefektető - magyar állampapírt vásárol, forint alapú állampapírt vásárol, azon a kamat hozadék, tehát a pluszhozadék, mondjuk egy német vagy egy osztrák kötvénnyel összehasonlítva - azonos időszakra vetítve - mintegy 5 százalékpont.
Ami óriási különbség, tehát azt kell hogy mondjam, hogy a sterilizáció és egyáltalán a spekulatív tőkebeáramlásnak a költségei igen magasak, és magasak maradnak egészen addig, amíg a monetáris restrikciós politika ilyen határozottan érvényesül.
Nem azt mondom, hogy ez elkerülhető, valószínűleg mérsékelhető ennek a nagysága. Meg kell találni azt a pontot, ami még biztosítja a szükséges forrást ahhoz, hogy költségvetési hiányt - kötvénykibocsátásból - fedezni lehessen, akár hazai, vagy akár külföldi megtakarításokról legyen szó.
De mindenképpen el kell kerülni azt, hogy olyan túlzott attraktivitást biztosítsunk, amely felesleges kiadásokkal jár, ráadásul a pénzügyi portfoliobefektetők esetleg hajlamosak arra, hogy csak addig érdekeltek ebben a tőkebefektetésben, amíg ez a bizonyos kamatfelár számukra megszerezhető.
Márpedig egy olyan országban, amelyet éppen most minősítettek át ilyen befektetési szempontból is kedvező kockázattal, tehát alacsony kockázattal bíró országgá, ott a spekulációs tőke még nagyobb kedvvel fog ilyen állampapír-vásárlásban érdekelt lenni, vagy kezdeni Magyarországon.
Éppen a múlt héten jártunk Ukrajnában, ahol találkoztunk az ukrán jegybank elnökével, aki bizony az általa vezetett monetáris restrikció eredményeit értékelve, azt azért megjegyezte, hogy Ukrajnában a pénzügyi portfoliobefektetők óriási érdeklődést mutatnak. Maximum 3-5-6 hónapos befektetésekről van szó, ami egyértelműen állampapírok vásárlására vonatkozik, és utána ez a tőke eltűnik az országból, tehát a reálgazdaságban semmiféle érdemi hatást nem fejt ki. Tehát nincs konkrét beruházás a reálszférában, még a kamatjövedelmet sem fordítják a reálszférában történő beruházásokra.
Ez mindenképpen - szerencsére - Magyarországon ilyen mértékben a probléma nem jelentkezik. De azzal mindenképpen szeretnék vitatkozni, a segédanyag egyik kijelentésével, mely szerint a külföldi tőkebeáramlás az országnak, és azon belül a gazdálkodóknak, a hazai vállalatoknak kedvező forráshoz jutási lehetőséget biztosít.
Én azzal módosítanám ezt a megállapítást, hogy a vállalkozói kör egy részének biztosítja ezt a kedvező forrásbevonási lehetőséget, míg a vállalkozók egy nagyobb részének, és itt elsősorban a magyar kis- és középvállalkozókra gondolok, nem nagyon látjuk, hogy ennek a jótékony hatása érvényesülne.
Hadd mondjak szintén egy múlt heti adatot. Nem akarom megnevezni, melyik nagy bankunkról van szó, de a kisvállalkozói hiteleit még mindig 30 százalék fölötti alapkamattal kínálja, 30 százalék fölötti, plusz 2 százalék kezelési költség, és még ehhez kér hozzá olyan háromszoros fedezetet, amivel gyakorlatilag lehetetlenné válik - még az ígéretes vállalkozásoknál is - a hitelfelvétel, vagy legalábbis eleve egy ilyen magas kamattal bíró hitel és a hozzá tartozó terhek kérdésessé teszik, hogy egy ilyen ígéretes vállalkozás valaha is megtérüljön.
Ezt nagyon őszintén mondom. Tehát akkor, amikor örülünk annak, hogy a Matáv devizahitelt vesz fel, és mindössze 30 bázispont felárat fizet érte, ennek nagyon tudok örülni, ez kétségtelen tény, hogy egy kiváló eredmény. De ez nem jellemző a magyar vállalkozói körre, nem jellemző a több száz ezer kisvállalkozóra, és bizony még középvállalkozásokra sem igazán jellemzőek ezek a kedvező feltételek.
És azt gondolom, hogy amíg első osztályú, főleg multinacionális cégek itteni leányvállalatai hozzájutnak, akár forint hitel esetén egy 23-24 százalékért, addig a magyar vállalkozói kör az még mindig 30 százalék körüli kamatot kénytelen fizetni. Tehát van legalább egy 6-8 százalékpont különbség, és még az egyéb feltételekről nem is beszéltem.
Vagyis arra szeretnék utalni e törvény tárgyalása kapcsán is, hogy egyetértve a Néppárt részéről, maximálisan támogatva a jegybank önállóságát, függetlenségét és azt a tisztítást, ami a monetáris és fiskális funkciók szétválasztásával megtörténik; de a másik részről úgy gondoljuk, hogy a kormánynak a fiskális politikával, funkcióval foglalkozó kormánynak, igenis a gazdaság fejlesztésére, a gazdaság élénkítésére és ehhez szükséges keretfeltételek biztosítására - gondolok itt garanciára és egyéb más feltételekre, vagy akár kockázati tőke biztosítására - igenis komoly tennivalója van azon vállalkozói kör számára, amelyik bizony még mind a mai napig nem élvezi a monetáris restrikció eddigi nagyszerű eredményeit, és félek attól, hogy lévén hogy kereskedelmi bankjaink privatizálódnak, most a Magyar Hitelbank, rövidesen valószínűleg a K H is, mind külföldi jutalomba kerül.
És ismerve a külföldi tulajdonú bankok itteni finanszírozási tevékenységét, azt kell hogy mondjam, hogy bizony a reálszféra általában nem érdekli őket, azon belül pedig a magyar vállalkozókkal nem hajlandók foglalkozni, lassan már számlavezetés esetén sem, ami majd esetleg igen megnehezíti a kormánynak azon törekvését, amely a készpénzforgalom korlátozására vonatkozik.
A Magyar Demokrata Néppárt e törvényjavaslat kapcsán szeretne utalni arra, hogy a kormánynak és a jegybanknak, bár teljesen eltérő funkciói vannak, de mindegyiknek megvannak a saját feladatai, és a kormány ebből a szempontból itt bizonyos feladatokat - sajnos - hanyagol, vagy legalábbis csak szóban ígérget.
Másik dolog, amire szeretnék utalni, a jegybank vállalkozói tevékenysége, mely egyértelműen be kell hogy fejeződjön, legalábbis az úgynevezett klasszikus profitorientált tevékenységgel nem foglalkozhat.
És azt hiszem, hogy amire Torgyán képviselőtársunk is utalt, hogy vajon a jegybanknak a veszteségei miből keletkeztek, hogyan mosódnak össze, ezzel a tisztítással - a jövőre nézve - biztos, hogy a jegybank is jobban átvilágíthatóvá válik. Szükség is lesz rá, véleményem szerint.
Azért ne feledjük el, hogy a határidős devizaügyletek elég kockázatosnak minősülő tevékenységek, és éppen hallottuk Hárshegyi Frigyest, akit én egy nagyon kiváló pénzügyi szakembernek tartok, ő is hibázhat. Hát valószínűleg nemcsak ő, hanem a jegybank más alkalmazottjai is hasonló hibákat elkövettek. Nem tudjuk, hogy ennek a nagyságrendje mekkora. Itt néhány milliárd forintról beszélnek, lehet, hogy más esetekben ennél nagyobb mértékű ilyen veszteségek is keletkeztek, de valószínűleg az összegyenleg mégiscsak pozitív volt.
Azt hiszem, hogy a jegybank vezetői számára is megnyugtató az, hogyha ezen a területen az ország számára egy tiszta képet lehet majd felmutatni. És valószínűleg ezen törvénymódosítás elfogadása kapcsán a jövőre nézve a Magyar Nemzeti Banknál az ilyen jellegű átvilágítások hamar megtörténhetnek, és a kellő transzparencia elfogadható lesz nemcsak a parlamenti pártok, hanem az ország közvéleményének számára is.
(19.20)
Azt hiszem, hogy nagyon helyes törekvés az, hogy az államháztartás finanszírozási igényét a belföldi tőkepiacon kell majd a jövőben kielégíteni, vagy legalábbis ez a törekvés mindenképpen helyes, és különösen az, hogy az árfolyamkockázatot a befektetők fogják ezentúl viselni, s nem az állam. Az egy más kérdés, amire utaltam, hogy ehhez viszont attraktív kamatozási papírokra van szükség az elkövetkezendő években, csak az az attraktivitás mindig a minimális attraktivitás legyen, ami még szükséges, és nem pedig a még fölösleges extraprofitot és ezzel állami költséget eredményez.
A szakaszos átalakítás vagy egyszeri átalakítással kapcsolatban a Néppárt arra a véleményre jutott, vagy azon a véleményen van, hogy célszerű ezt egyszerre megtenni. Ha kicsit maliciózus akarnék lenni azt mondhatnám, hogy ellenzéki pártoknak kifejezetten érdeke, hogy ez most történjen meg. És leveszem kalapomat a kormánykoalíció két pártja és képviselői előtt, akik ezzel a döntésükkel, ha ezt a javaslatot megszavazzák, akkor mindenképpen egy olyan determinációt is hoznak az elkövetkezendő választásig, ami - ha nagyon le akarom egyszerűsíteni - azt is jelenti, hogy választási ajándékcsomagok megfelelő nagyságrendű összeállítására nem hiszem, hogy sor kerülhet majd ennek következtében. Tehát ez egy bátor lépés, és a Néppárt elismeri azt, ha a kormánypártok e lépést megteszik. Ebből adódóan néhány ellenzéki képviselőtársamnak az érvelését nem igazán értem. A Magyar Demokrata Néppárt kifejezetten üdvözli és itt elismeréssel adózik, hogy ezt a bátor lépést a kormánypártok támogatják.
Természetesen számunkra nagyon fontos az, hogy a jegybank függetlensége és önállósága mellett azért az érzékenysége a magyar gazdaság jövője és fejlődése iránt megmaradjon, tehát itt nem egy l'art pour l'art játékról van szó, nem egy túlzottan és egyoldalúan csak a forint értékállóságának a koncentrálására való törekvésről, hanem a magyar gazdaság egészének fejlődéséért is felelős a jegybank, és ebből adódóan egészen biztos, hogy a tevékenységének, monetáris tevékenységének a következményeit is alaposan elemeznie kell, és úgy gondolom, hogy - több képviselőtársam utalt erre - néhány év óta vagy talán régebb óta, kifejezetten aggódva figyeljük néhány képviselőtársammal, hogy a reálszféra iránti érdeklődés vagy inkább érdektelenség a jellemző. Én azt hiszem, ez valóban a kormány feladata, hogy itt a szükséges lépéseket megtegye. Igenis egy piacgazdaságban is elfogadható a kormány intézményeinek a vállalkozói szférában való aktív szerepvállalása, ha az piacgazdaság-konform, és nem okoz egyoldalú előnyöket bizonyos vállalkozói körök számára. Ahogy Németországban mind a mai napig működik: a Creditanstalt für Wiederaufbau tízmilliárd márkás nagyságrendben segíti, kedvezményes kamatozású hitelekkel és garanciavállalással az induló kis- és mikrovállalkozásokat, ugyanúgy Magyarországon is, amely kifejezetten tőkeszegény ország különböző és ismert okok miatt, itt egy ilyen szerepvállalás igenis szükséges. Mi bízunk abban, hogy a magyar társadalom rendelkezik kellő számú kreatív emberrel, vállalkozó emberrel, akik egy bizonyos induló segítség után tudnak boldogulni, piacképesek, versenyképesek tudnak maradni.
Részükre ezt a segítséget igenis a kormánynak kötelessége megadni, és ez valóban nem jegybankon keresztül megoldandó feladat. Ez az elválasztás a jövőre nézve egyben azt is fogja számunkra tisztán prezentálni, hogy a kormány - és ebből a szempontból a jegybank a saját területén - milyen hatékonysággal dolgozik. A kettő összemosása, ami az elmúlt évtizedekben valóban jellemző volt - legyen az a költségvetés hiányának finanszírozásával kapcsolatos vagy éppen a külföldi hitelek felvételével kapcsolatos -, a jövőben szétválik, és mindegyik résznek meglesz a saját felelőssége, elhatárolt felelőssége, amely azon területen kimutathatóan a döntései következményeit számításokkal alátámasztva igazolni tudja.
Ezért, összefoglalva, a Magyar Demokrata Néppárt ezt a törvényjavaslatot néhány apróbb módosítással, ami részben a jegybanki alelnökök kinevezésével kapcsolatos, részben pedig a jegybank vállalkozói tevékenységével kapcsolatos ezen módosító indítványok megtétele mellett ezt a törvényjavaslatot támogatja.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
