DR. TORGYÁN JÓZSEF
DR. TORGYÁN JÓZSEF
DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Igen tisztelt Képviselőtársaim!
A Magyar Nemzeti Bankról szóló törvény módosítását illetően mindenekelőtt szólnom kell arról a tényről, hogy az 1991. évi LX. törvény több módosítást élt ez idáig meg.
(17.30)
Így az eredeti jegybanktörvényt, tehát az 1991-ben hozott törvényt már 1992-ben módosítani kellett, nevezetesen az 1992. évi LXX. törvénnyel, de sajnálatos módon ez sem volt elegendő, mert 1993-ban folytatni kellett a törvénymódosítást, amikor is a CXI. törvénnyel módosították a '91. évi LX. törvényt, majd miután jött az 1994. év, tovább folytatódott a törvénymódosítás.
Ezek szerint az 1994. évi IV. évi törvénnyel módosították az '91. évi LX. törvényt, és miután a '94. évet követte a '95. - azt hiszem, nem fog meglepni senkit -, hogy 1995-ben a CV. törvénnyel kellett módosítani a '91. évi LX. törvényt. Tehát minden egyes évben módosították az 1991-ben megalkotott törvényt.
Most tehát következik a menetrend szerinti módosítás, az 1996. évi módosítás, és mindjárt hozzá kell tennem, hogy nem is akármilyen módosítás ez, hiszen a 88. §-ból álló törvényt 24. §-sal módosítják. Ezek összességükben azt az igényt vetik fel, hogy helyesebb lett volna egy új törvényt alkotni, hiszen annyiszor és olyanféleképpen módosították már a jegybanktörvényt, hogy ezt nem lett volna szabad most már elmulasztani.
Ugyanakkor rá kell mutatnom arra, hogy a jegybanktörvény módosítása tulajdonképpen halaszthatatlan feladat, ezt is el kell ismernem, hiszen olyan sok vonatkozásban merültek fel hiányosságok a jegybanktörvénnyel kapcsolatban, hogy tétlenül azt nem lehet nézni, már csak ha a jegybank eredményeit nézem; és visszaemlékeznek képviselőtársaim arra az országgyűlési határozati javaslatra, amelyet én nyújtottam be, és amelyet önök utasítottak el, ott rámutattam arra, hogy 1994-ben a jegybanki eredmény 40 milliárd forint körüli pozitívummal zárult, ez '95-ben lecsökkent 6 milliárd forint körüli pozitívumra, ebben az évben pedig ez a pozitívum átforduló 60, usque 80 milliárd forint negatívumra, ami már önmagában jelzi, hogy óriási gondok, óriási bajok vannak ezzel a jegybanki működéssel.
De engedjék meg, hogy a jegybank működésével kapcsolatban a Független Kisgazdapárt álláspontját úgy összegezzem, hogy ismertessem a miniszterelnök úrhoz írott levelünket, ahol kifejezetten felhívta a Független Kisgazdapárt a miniszterelnök úr figyelmét annak a kérdésnek a rendkívüli horderejére, amelyet a Magyar Nemzeti Bank veszteségeinek rendezése jelent, és ennek lehetséges, már látható, illetve ma még teljesen ki sem számítható súlyos következményeire, különösképpen pedig a miniszterelnök úrnak a személyes felelősségére, amelyet a Független Kisgazdapárt a miniszterelnök úr figyelmébe ajánlott.
A vonatkozó előterjesztésekből ugyanis az derül ki, amint arra a miniszterelnök urat figyelmeztettük, hogy az elvárható körültekintés nélkül hajtanák végre azt a tranzakciót, amely a Magyar Nemzeti Bank veszteségeinek rendezésével kapcsolatos elképzelést jelenti. Tehát úgy, hogy nem tisztázták megfelelően sem az egyes lépések indokoltságát, sem értelmét, sem az intézkedések lehetséges hatásait.
Ily módon a magyar gazdaság fejlődését további - egyébként feltehetőleg elkerülhető -, de legalábbis ésszerűen csökkenthető terhek fékeznék. Az előrelátásnak ez a hiánya azért is érthetetlen - mutatott rá a Független Kisgazdapárt -, mert az 1996. évi privatizációs többletbevételeket arra hivatkozva fordították adósságtörlesztésre, hogy mérsékeljék a költségvetés igen magas kamatkiadásait. A jövő generációnak érdekeit hangsúlyozva utasították el a többletbevétel felhasználását a gazdaság fejlesztésére.
Az 1997. évi költségvetés viszont körülbelül 530 milliárd forintos kamatkiadás további 300 milliárd forinttal való növekedését rögzíti. Bár ennek következtében a Magyar Nemzeti Bank ismét nyereséges lenne, az akció költségvetési egyenlege igen negatív. A forint leértékelése következtében keletkezett körülbelül 2 ezer milliárd forint összegű nem kamatozó államadósság kamatozóvá tétele tehát már csak azért sem tekinthető egyszerűen technikai lépésnek, ugyanis hosszú évek, évtizedek államháztartását terhelné meg. Ezért nem lehet eltekinteni a kérdés szükségességének megfelelő alátámasztásától, lehetséges alternatívák, például szakaszos átalakítás és a többi kidolgozásától és összehasonlításától. Olyan kihatású döntésről lehet ugyanis szó, hogy mindent el kell követni a negatívumok lehetséges mérséklése érdekében.
Rendkívül kevés ismeret van a Magyar Nemzeti Bank gazdálkodásának hatékonyságára vonatkozóan is. Ha a szükséges átvilágítás nélkül kerülne sor a Magyar Nemzeti Bank pénzügyi helyzetének rendbe tételére, félő, hogy a nem kamatozó államadósság átalakítása a bank esetleges gazdálkodási anomáliáinak eltüntetését, tehát egy, a közérdekkel ellentétes bankkonszolidációt jelenthetne.
Ezért minden döntés kiinduló alapja kell hogy legyen a Magyar Nemzeti Bank gazdálkodásának évekre visszamenő, részletes áttekintése, a bank átvilágítása. Ennek szükségességét a Magyar Nemzeti Bank egyik legújabb botránya is aláhúzza. Mint ismeretes, egy rossz döntés következtében több milliárd forintos kár keletkezett. Nem tudni azonban, hiszen teljességgel hiányoznak az átfogó információk, hogy hány hasonló eset és mennyi hatalmas veszteség fordult elő az MNB gazdálkodásában. Úgy vélem, hogy a részletes átvilágítás állna mindannyiunk érdekében.
A Független Kisgazdapárt eddig is számtalan formában kísérelte meg előmozdítani a kérdés megfelelő rendezését, a tisztánlátást, a társadalom és a gazdaság terheinek ésszerű korlátozását. A Független Kisgazdapárt három országgyűlési határozati javaslatot is benyújtott az elmúlt hónapokban.
1996. augusztus 27-én terjesztette elő a Magyar Nemzeti Bank veszteségeinek megállapításáról című javaslatát, amit a kormánykoalíció leszavazott, bár erről az oldalról is, különösen a jelenlegi formájában többen aggályosnak tartották az adósságátalakítási akciót.
Hadd legyen szabad itt külön is megjegyeznem, hogy a Kisgazdapárt indítványa arra is kiterjedt, hogy a Nemzeti Bank elnökét a Ház nyilvánossága elé idézzük, és itt tehessünk fel kérdéseket. A kérdéseket illetően emlékeztethetném önöket arra, hogy számos olyan kérdést tettünk fel, amelynek a tisztázása ugyancsak hozzájárult volna a mi tisztánlátásunkhoz, hiszen a kérdések egyike arra vonatkozott, mely években keletkeztek olyan veszteségek és milyen nagyságban, amelyeket az adott tárgyévekben az MNB mérlegeiben nem számoltak el.
Szerepelt a kérdések között egy olyan kérdésfeltevés, hogy az MNB milyen típusú műveletein, tevékenységein keletkeztek ezek a veszteségek.
(17.40)
Feltettünk egy olyan kérdést is, hogy milyen mérlegeredményt hoztak évek szerinti tagolásban az MNB saját vállalkozásaival folytatott üzleti tevékenységei. Itt különösen felhívnám arra a figyelmet, hogy semmiféle ellenőrzés eddig az MNB kereskedelmi tevékenységét illetőleg nem folyt. Egyszerűen nem értem, hogy a tisztelt képviselőtársaim miért nem tartották helyesnek azt, hogy a Magyar Nemzeti Bank elnökéhez, miután a bevételek ilyen tragikus negatívumra fordultak, hogy valóban feltehettük volna az eredménytelen gazdálkodás bekövetkezésével kapcsolatos kérdéseinket. De külön kérdésként tettük fel, hogy az el nem számolt veszteségeket az eszközök milyen csoportjára telepítették, és a mérlegforrás oldalán a hiányt melyik forráscsoport fedezete évenkénti megbontásban.
Úgy gondolom, hogy miután az igen tisztelt képviselőtársaimat is aggasztja, nemcsak a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportját, hogy a Magyar Nemzeti Bankkal kapcsolatban a legutóbbi hetekben milyen botránysorozatról számolhatunk be, egyértelmű, hogy rendkívül megnyugtató lett volna a jegybank elnökét a Ház előtt beszámoltatni - egy eseti beszámoló keretein belül -, és a szóban forgó kérdéseket tisztázni.
1996. október 28-án és november 5-én a Független Kisgazdapárt újabb két határozati javaslatot terjesztett a Ház elé, és úgy gondolom, hogy ezek önmagukért beszélő határozati javaslatok, hiszen ezek a Magyar Nemzeti Banknál lévő és ott keletkezett veszteségeknek a megállapításától egészen a vizsgálóbizottság létrehozásáig felöleltek minden lehetséges olyan kérdést, amelyekre nézve mi válaszokat vártunk.
Mi a miniszterelnök úrnak egyébként javasoltuk, hogy történjen meg a Magyar Nemzeti Bank felhalmozott vesztesége okainak és idejének feltárása, a teljes körű, nemzetközi normáknak is megfelelő átvilágítása, és csak ennek alapján döntsenek az adósság-átalakításról és annak technikájáról; az Országgyűlés pedig csak a felhalmozott veszteségek pontos ismerete után módosítsa a jegybanktörvényt. Természetesen bárki válaszolhatja nekünk erre azt, hogy a jegybank egy független intézmény, miért a miniszterelnököt kérdezem. Én visszakérdezhetném, hogyha önök nem teljesítik a Független Kisgazdapárt elvárását a jegybank elnökének Ház előtti meghallgatásával kapcsolatban, akkor vajon kihez forduljunk a kérdések tisztázása céljából, különösképpen akkor, ha egyebekben a kormányfő lehetségesnek tartja például, hogy az alelnökök tekintetében olyan igényt támasszon a jegybank elnökével szemben, hogy azokat azonnali hatállyal bocsássa el.
Egyértelmű tehát, hogy a Független Kisgazdapártnak ezek a felvetései nagyon is indokoltak, és én úgy gondolom, hogy ezért a Független Kisgazdapártnak az az álláspontja, hogy a korábbi jegybanktörvény többszörös módosítása helyett most már helyezzük hatályon kívül a jegybanktörvényt és annak valamennyi módosítását, és hozzunk új jegybanktörvényt. De ezt megelőzően világítsuk át a jegybankot, nyerjünk tiszta képet a jegybankról, és csak ezután hozzuk meg a törvényt. Úgy gondolom, hogy ez mindenben feltétlenül indokolt, és helyes álláspontnak tűnik. Hogy mennyire így van ez, hadd utaljak arra, hogy a mindösszesen 10 oldalnyi törvényszöveg módosításához az előterjesztők 22 oldalas indokolást csatoltak be, ami egyértelművé teszi, hogy agyon kell magyarázni ezt a sokszorosan módosított jegybanktörvényt. Márpedig egy jegybanktörvény akkor jó, ha az mindenki számára világosan rögzíti az eljárási módokat, a tényeket.
Elfogadhatatlan a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint az a tény is, hogy egyáltalán nem utal még ez a 22 oldalas indokolás sem arra, hogy milyen alapvető okok vezettek a korábbi gyakori módosításokra - tehát a minden évben történt módosításokra -, és miért volt az 1991. évi jegybanktörvény és az azt követő módosítások sora már eleve elhibázott, hiszen egyértelmű, hogy az újabb terjedelmes módosítás egyben a korábbi módosítások hibás voltára is utal.
A jegybankkal kapcsolatban ki kell emelnem, hogy elismerte a jegybank, hogy mérlege évek óta nem az állam finanszírozásának valóságos költségeit mutatta, azaz torzulások léptek fel, így a gazdaságpolitikát is sikerült félreorientálnia. Ennek ellenére nem jeleníti meg azt az igényt a törvénymódosítás, hogy ezeket a torzulásokat a jegybank mérlegében az érvényes és nemzetközileg elfogadott, számvitelileg megalapozott szabályok alapján kimutassa.
Ami már most a többszörösen szóba került 2000 milliárd forintos, nem kamatozó államadósságnak kamatozóvá tételét illeti, itt külön is ki kell arra térnem, hogy a törvénymódosítást beterjesztők azt a szóhasználatot alkalmazták, hogy a központi költségvetés és a Magyar Nemzeti Bank között "szövevényes és nehezen áttekinthető" a finanszírozási kapcsolat.
Úgy gondolom, ha maga az előterjesztő is szövevényesnek és nehezen áttekinthetőnek minősíti ezt a kapcsolatrendszert, akkor különösképpen igaza van a Független Kisgazdapártnak, hogy akkor nosza, világítsuk csak át az egészet, különösképpen az említett, pozitívumról negatívumra való fordulás mérlegében, ami három botránycsoport köré most már egyértelműen rögzíthető: nevezetesen az egyik a 2000 milliárd nem kamatozó államadósság kamatozóvá tétele, amelynek a következménye, amint már utaltam rá, durván 300 milliárd, pontosabban, precízebben - nehogy belekössön bárki is - 200 plusz 100 milliárd többletkiadás-kamatnak a felmerülése; de itt utalhatnék arra, hogy az úgynevezett opciószerződés, amely ugyancsak sok milliárd forint kárt okozott a Nemzeti Banknak és a magyar költségvetésnek, ez egyértelműen egy rossz jegybanki gazdálkodásra utaló tényező; mint ahogy a jegybankkal kapcsolatban nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem, hogy a jegybanknál felhalmozódott olyan adósságtömeg vagy tisztázatlan gazdálkodásnak a negatívuma kerülne elhelyezésre a 2000 milliárd forint nem kamatozó államadósság kamatozóvá tételénél, ami az egyik oldalon - a jegybank oldalán - indokolatlan nyereséghez vezetne, a másik oldalon - az állami költségvetés oldalán - viszont egyértelműen egy negatívumba való átcsapást eredményezne.
Hiszen hadd utaljak már arra, hogy a mostani konstrukciónak a lényege, hogy fel akarják tőkésíteni az MNB-t, ami pénzkivonást jelent a gazdaságból. Az MNB alaptőkéjét az úgynevezett monetáris bázis 5 százalékában akarják meghatározni, vagyis az alaptőke nem lehet kevesebb, mint a forgalomban lévő összes bankjegy- és érmeállomány, valamint a hitelintézeteknek az MNB-nél elhelyezett forintbetéteinek legalább 5 százaléka.
(17.50)
A feltőkésítést, amint az ismeretes, 2000. december 31-re akarják megvalósítani, azonban amíg ezt el nem érik - erre hívnám fel igen nagy nyomatékkal az önök figyelmét -, lehet a pénzt a bankba tömni más értelmes célok helyett. És ezt tartjuk mi megdöbbentőnek, ezt tartjuk elfogadhatatlannak. Ugyanis attól, hogy ezt évekig teszi, tehát szakaszosan, természetesen semmi sem lesz ésszerűbb, a forrás szűkében szenvedő gazdaságban omlani fog a pénz az MNB-be, de nem fog omlani a pénz a gazdaságba, nem lesz a gazdaságnak növekedése, tehát egyértelmű, hogy kedvezőtlen gazdasági hatásokat fog indikálni ez a megoldás.
A Független Kisgazdapárt a továbbiakban felveti, hogy számára elfogadhatatlan a jegybank minden eddiginél nagyobb függetlenségének az igénye. A jegybanknak a kormánytól való függetlenségét ugyan az 1991. évi jegybanktörvény is kimondja, azzal, hogy a jegybank elnöke csak az Országgyűlésnek tartozik beszámolási kötelezettséggel. Hogy mit jelent valójában ez a kötelezettség, amikor a jelenlegi államhatalmi ágak megoszlásának struktúrájában lényegében a parlamenti többség kezében van minden kérdésben való döntés? Hadd utaljak arra, hogy hiába kértük az Országgyűlés elnökén keresztül, meg a tisztelt Házon keresztül a jegybank elnökének a jelentéstételi kötelezettségét előírni, ezt az indítványunkat elutasították, és ilyen módon, hogy majd az Országgyűlésnek beszámolni tartozik - egyébként az alkotmány szerint évente egyszer - a jegybank elnöke, semmit nem jelent, mert arról fog beszámolni, amiről akar. Az 1991 óta eltelt gyakorlat pedig azt mondja, hogy az Országgyűlés a beszámoltatással mind ez ideig egyáltalán nem tudott élni.
Ami a jegybank önállósodásának, tehát a már-már káros önállósodásának a kérdéskörét illeti, itt arra mutatnék rá, hogy az a tény, hogy most már nemcsak az elnök lesz teljesen független, hanem az alelnököket is hat évre javasolja választani a módosított törvény, és a jegybank elnöke fog majd javaslatot tenni az alelnökökre nézve, ez egyértelműen egy olyan helyzetet teremt, hogy a jegybank az kivonul az országgyűlési ellenőrzésnek még a lehetőségéből is. Tehát ez az elv a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint az elnöktől való függőséget és az ellenőrzés alóli teljes mentesülést eredményezné, hiszen mind a jegybanktanácsba kerülő tagok, mind az alelnökök tekintetében a jegybank elnöke terjesztené elő a javaslatát, tehát az a testület is, amely eddig elviekben valamiféle ellenőrzést gyakorolhatott volna a jegybank elnöke felett, most már elveszti ezt a ellenőrzési jogát.
A következő kérdéscsoport, amelyet mi megint csak elfogadhatatlannak tartunk, a kinevezési időtartamokra vonatkozik. Ugyanis a jelenleg érvényben lévő törvény a jegybank elnökére hat évet, az alelnökökre három évet határoz meg. A benyújtott módosításban az alelnökök is hatéves megbízatást kapnának. Ne vegyék rossz néven: én a lehetséges következő kormány nevében vagyok kénytelen felvetni a kérdést, hogy miféle jogosultságai lesznek akkor a következő kormánynak, ha önök előre bebetonozzák a jegybankot is a saját olyan vezetésükkel, amelynél teljesen mindegy, hogy '94-ben még 40 milliárd volt a többlet, és ebben az évben ez 60-80 milliárd negatívumba csap át. Tehát egyértelmű, hogy a Kisgazdapárt álláspontja szerint ez egy tisztességtelen, elfogadhatatlan megoldás lenne, hiszen ennek a kérdésnek az a politikai üzenete, hogy az 1908 (Sic!) és 2002 közti teljes parlamenti ciklusra nézve is az a jegybanki vezetés legyen, amely jelenleg a liberálbolsevista kormány rendelkezése következtében került az élre.
A törvénymódosításban utalás történik még el nem fogadott törvényekre. Itt a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény, valamint az értékpapírok forgalomba hozataláról és a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapírtőzsdékről szóló törvény, valamint az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyeletről szóló törvényről van szó. A Független Kisgazdapárt álláspontja az, hogy miután ezek összefüggő törvények, egyértelmű, hogy ezekkel az egymással összefüggő törvényeknek egy időben való elfogadása, sőt csomagban történő tárgyalása és ekként való elfogadása látszott volna célszerűen, hiszen egymással összefüggő kérdéseket egy olyan koherenciarendszerben kellett volna tárgyalni, amely kétségtelenné tette volna, hogy egymásnak ellentmondó rendelkezések nem fognak a nagy jelentőségű törvényekbe bekerülni.
Végső észrevételünk a beterjesztéssel kapcsolatban a könyvvizsgáló újraválasztásának tilalmával kapcsolatos. Ezt a megoldást a Független Kisgazdapárt rendkívül szokatlan és semmivel sem indokolható előterjesztésnek minősíti, hiszen gyakorlati haszna jószerint csak a jegybank jelenlegi vezetése számára van, hiszen a jelenlegi könyvvizsgálókkal kapcsolatos rendelkezések vonatkozásában a Független Kisgazdapárt ott látná a lényeget, hogy részben a könyvvizsgálók útján, de nagy részben külső, tehát senkitől nem függő szakértők igénybevétele útján, plusz még az Állami Számvevőszék útján kellene átvilágítani a jegybankot, és a jegybank egész jogi konstrukcióján olyan módosításokat végrehajtani, amelyeket mi csak egy új törvényben tudunk elképzelni a szabályozandó terület nagy mivolta miatt. Ezért mi azt javasoljuk, hogy a jelenlegi előterjesztéseket a tisztelt Ház utasítsa el, és kerüljön egy olyan előterjesztés a Ház elé, amely valamennyi, az általam előbb felsorolt törvényt egyszerre terjeszti a Ház elé, a rendelkezéseit egymással összefüggésben nem csak megmutatja az előterjesztő, hanem a hatásvizsgálatokban is figyelemmel lenne ezekre az összefüggésekre, és a Ház ebben az esetben lehetne olyan helyzetben, hogy valóságos döntési helyzetből határozzon a jegybanktörvény elfogadása vagy elutasítása tárgyában. Megköszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)
(18.00)
