DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR
DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR
DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Amikor 1995 novemberében, éppen egy éve Bokros Lajos pénzügyminiszter előterjesztette az 1996. évi társadalombiztosítási költségvetést, a szokásos módon egy kiegyensúlyozott, veszteségek nélküli költségvetési javaslattal találkoztunk. Mire ez év tavaszán az 1996. évi XIV. törvény megszületett, már látható volt, hogy a tervezés hibájaként a hiány a társadalombiztosítási alapoknál már 17,8 milliárd forintra ugrott, most a kormány - meg kell jegyezni, hogy már az is méltányolandó haladás, hogy kellő időben - előterjeszti a társadalombiztosítás pótköltségvetését, - amelyből kiderül, hogy a hiány nem nulla, hanem 17,8 milliárd forint -, hanem mintegy 53,2 milliárd forint, azaz az előirányzott összeg háromszorosa. Ez még nem tartalmazza az újabb deficitet.
Ezek láttán itt két dologról lehet szó. Az illetékes pénzügyi szervek képtelenek szakszerűen szervezni, és a pénzekkel elszámolni; vagy arról, hogy a társadalombiztosítás pénzügyi feltételeinek tervezett átalakítását megelőzően még utoljára megnyomták a ceruzát, hadd rémüldözzék az Országgyűlés a hiány nagyságától. Erre utal ugyanis, hogy a benyújtott törvényjavaslat szerint a pénzügyi kormányzat nagyobb hiánnyal számol, mint például az Egészségbiztosítási Alap.
A társadalombiztosítási költségvetések évről évre drasztikusan eltérnek a tervezettől, és ezt meg lehet tenni anélkül, hogy az okairól bárki is számot adna. A jelenlegi pótköltségvetési törvényjavaslat sem különb: az indoklása ugyanis nem ad magyarázatot a tényleges okokra, meg sem próbálja levonni a tervezési hibákból a tanulságokat, vagy legalább némi magyarázatot adni az eltérésekre. Természetesen elismerem, hogy a magyarázat nehezére esik az illetékeseknek, ugyanis ez elismerné egyes gazdaságpolitikai elképzelések csődjét, a megtett intézkedések hatástalanságát.
A teljesség igénye nélkül azonban fel kell vetnem néhány szomorú tényt. Az első már a bevételek tervezéséből adódik. Ismételten bebizonyosodik az, hogy a számítható értékeket nem lehet önkényesen változtatni. A probléma természetesen nem ebből az évből, hanem jóval korábbról adódik, és részben abból ered, hogy az illetékesek ködösíteni igyekeznek az értékeket. Az első nagyobb szabású ködösítés az 1995. évi költségvetés költségelszámolásából származik, ahol a társadalombiztosítási szervek különös módon nem tudták elkülöníteni a rendkívüli járulékbehajtás értékét a rendszeres járulékbevételektől, így a tervezés alapadatai cseppfolyósokká váltak. A tervezés ugyanis általában az előző évi tényszámokból indult ki ahelyett, hogy a pontosan megállapítható járulékalapot az évi növekményt és a behajtás adott színvonalát venné alapul. Az éves tényadatok torzítását aztán becsült korrekcióban rakják helyre, és ez természetesen félrevezető.
Az 1996. évi költségvetés nagy felfedezése, a kinnlevőségek minden értéket meghaladóan tervezett behajtása már 54 milliárd forint értékben jelentkezik. Az végső soron nem derül ki, hogy egyáltalán mitől várták ennek az összegnek a behajthatóságát, az Egészségbiztosítási Alap által készített indoklás tömören csak ennyit közölt, hogy - idézem: "E bevétel elérése különböző, döntő mértékben kormányzati intézkedéseket követel." Viszont késve került sor ilyen intézkedések meghozatalára. Arról ugyan a költségvetések rendszeresen hallgatnak, hogy valójában mekkora a tényleges kinnlevőség, illetve honnan ered a költségvetési beszámoló, ugyanis rendre a behajtás fokozódó szervezettségére hivatkoznak. E szerint 1993-ban 89,7 százalékos, 1994-ben 92,5 százalékos, illetve 1995-ben már 96,2 százalékos volt. Az 1996. évi társadalombiztosítási költségvetés tervezésekor további kétszázalékos romlást vettek figyelembe. Ha ezek az értékek valósak, akkor egyáltalán nem érthető, hogy honnan is származik a rendkívüli nagy hátralék, amelyre az 1996. évi tervet alapozták.
Az előzőkben elmondottakat is figyelembe véve a pótköltségvetés adatai ugyancsak alig érthetőek.
(19.40)
A költségvetési törvényben rögzített bevételi értékek a járulékbevételeknek már az összes, az éves realitásoknak megfelelően korrigált értékét tartalmazták, azaz az 1995. évi tényleges értékekhez képest 14 százalékos növekedést fogalmaztak meg. Az Egészségbiztosítási Önkormányzat által megfogalmazott pótköltségvetés indoklása egyértelműen állítja, hogy - idézem: "a bevételi oldalon meghatározó jelentőségű, rendszeres járulékbevételek lényegében az előirányzatnak megfelelő teljesítést mutatnak", illetve megállapítja, hogy "a kereseti dinamika a tervezéskor feltételezettnél erőteljesebb".
Ezek után teljesen nyilvánvaló, hogy a Pénzügyminisztérium 7 milliárd forinttal alacsonyabban állapítja meg a pótköltségvetésben a rendszeres járulékbevételeket, mint ahogy azt a költségvetési törvény megadta. A behajtásból származó várható bevételekhez hasonló módon 11 milliárd forinttal csökkentek. Különös módon az Egészségbiztosítási Önkormányzat még mindig megvalósíthatónak tartja a korábban tervezett behajtási összegeket, így egyáltalán nem tudható, hogy milyen alapon történt a csökkentés értékének a meghatározása.
Ha az alapokat külön-külön vizsgáljuk, még érdekesebb képet kapunk: a törvényjavaslat indoklása elmondja, hogy a pótköltségvetésben foglalt változásokat a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat elfogadta, míg az Egészségbiztosítási Önkormányzat nem. Ez utóbbi ragaszkodott a saját változatához.
A nyugdíjbiztosítás területén a költségvetés eleve veszteséget tervezett. A nyugdíjkiadások a törvényjavaslat szerint az alacsonyabb nyugdíjemelés, illetve a központi költségvetésből fedezett egyszeri nyugdíjfizetés hatására mintegy 6 milliárd forinttal alacsonyabbak a tervezettnél. Bár ezt a tervezett hiány fedezése érdekében a kincstári számla igénybevétele 1,5 milliárd forinttal csökkentette. Az említett bevételi csökkentés viszont 11 milliárd forinttal érinti a bevételi oldalt, így a hiány végső soron 5 milliárd forinttal nő.
Mivel a hiányt végül is a költségvetésnek kell rendeznie, az önkormányzat nem mondott ellent. Az Egészségbiztosítási Önkormányzat ezzel szemben nem értett egyet a Pénzügyminisztérium javaslatával. Valószínű, ha itt pusztán a bevételi irányzatok csökkentéséről lenne szó, nem tiltakozik, de a pótköltségvetés érzékenyen érinti az Egészségbiztosítási Alap kiadási oldalát.
A vita abból ered, hogy az Egészségbiztosítási Önkormányzat állítása szerint közte és a kormány között a szakszervezetekkel kötött megállapodást követően arról, hogy a dologi és bérkiadásokat az 1995. évi szintre hozott báziselőirányzathoz viszonyítva 24 százalékkal növeli, ennek kihatásairól viszont eltérnek a vélemények. Az önkormányzat szerint a többletköltség 9,3 milliárd forint, míg a pénzügyi kormányzat 7,7 milliárd forint tudomásulvételére hajlandó. Mindenesetre rendkívül érdekesek azok a megállapítások, amelyek nem tisztázzák előre a tényleges kiadásokat.
A pótköltségvetés drasztikusan megnyirbálta a működési kiadásokat is: a nyugdíjbiztosítás esetén 200 millió forinttal, az egészségbiztosítás esetében 100 millió forinttal csökkentette a beruházási előirányzatokat; ugyanakkor az úgynevezett világbanki program költségeit a nyugdíjbiztosításnál 150 millió forinttal, az egészségbiztosítás esetében 1346 millió forint többletkiadást jelentenek. Végre jó lenne látni az informatikai feladatok megvalósulásának tényleges állását, mert ezek a költségek évről évre jelentős összegeket igényelnek anélkül, hogy eredményük látható lenne.
A működési költségek kezelésénél a pénzügyi kormányzat egyébként is rendkívül megértő: a behajtási előirányzat bevételi összegek komoly megnyirbálása után javasolja a behajtási ösztönzésre szánt keret 200 millió forintos növelését. A Független Kisgazdapárt szerint ezt az összeget jobban is fel lehetne használni. A javaslat sem tudja semmivel indokolni az emelést.
A pótköltségvetéssel kapcsolatban két alapvető tanulságot kell levonnunk. Az egyik az, hogy alaposan felül kellene vizsgálni - akár az APEH bevonásával - a megkívánható járulékalapot, mert az alapok nyilvántartásának pontossága megkérdőjelezhető. A másik tapasztalat az, hogy úgy a tervezés, mint a módosítás során a költségvetési tételek meghatározásánál csak számításokkal megalapozott értékek fogadhatók el. A vágyak szerinti költségvetés ugyanis súlyos problémákhoz vezet már a közeli jövőben.
Köszönöm szépen. (Taps az FKGP soraiból.)
