CSÉPE BÉLA
CSÉPE BÉLA
CSÉPE BÉLA (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mi úgy gondoljuk, hogy mindazon országok számára, akik történelmünk folyamán háborúban részt vettek, akár úgy, hogy megtámadták őket vagy bármilyen más oknál fogva, erkölcsi, lelkiismereti kérdés az, hogy hogyan bánnak a háború szerencsétlenjeivel, az élve maradtakkal, akik a háború után hadirokkantak lettek, ezeknek özvegyeivel, árváival.
Ez a kérdés Magyarországon, különösen az 1990 óta bekövetkezett változások óta került napirendre, hiszen közismert, hogy Magyarország a második világháborúban vesztes volt, és ezután következő politikai rendszerben tulajdonképpen ezt a kérdést igazán kezelni, megoldani nem lehetett. Az elmúlt parlamenti ciklusnak utolsó törvényhozása volt a hadigondozásról szóló törvény megalkotása, azonban ebben nem sikerült ezt a kérdést megfelelően megoldani, ezért az azóta eltelt időszak változásai, ennek a törvénynek a fogyatékosságai azt indokolják, hogy módosítani kell ezt a jelenleg érvényben lévő 1994. évi törvényt.
Ennek a módosítása tudomásom szerint a Honvédelmi Minisztérium előtt is szándék volt, illetőleg a Honvédelmi Minisztérium is foglalkozik már egy törvénytervezet elkészítésével. Az Országgyűlés honvédelmi bizottsága többször tárgyalta ezt az ügyet. Én képviselőtársammal együtt most beterjesztem azt a törvényjavaslatot, amely átfogóan kívánja szabályozni ezt a régóta szabályozásmódosításra megérett ügyet. Ennek a keretében foglalkozunk a hadigondozottak jogosultsági körének az újragondolásával, így a hadirokkantak, hadiözvegyek, hadiárvák tekintetében; foglalkozunk a térítés mértékének újbóli meghatározásával, a térítés pénzes ellátásoknak a felsorolásával. Kérem a tisztelt házat, hogy ezt a (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) törvényjavaslatunkat majd tűzze napirendjére.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a KDNP soraiból.)
