DR. ISÉPY TAMÁS
DR. ISÉPY TAMÁS
DR. ISÉPY TAMÁS (KDNP): Tisztelt Országgyűlés! Feltételezésem szerint senki nem vitatja, hogy nálunk demokrácia van, amit Bibó István a sokszor idézett mondatában, "a félelem nélküli élettel" azonosított. Most ennek ellenére a magánállapotainkat vitathatatlanul egy riadt félelem jellemzi. Ez a félelem kétirányú: fizikai és egzisztenciális.
A becsületes állampolgár nem érzi magát biztonságban. Nem tudja, hogy büntetlenül mikor ütik le, mikor fosztják ki, mikor törik fel vagy lopják el az autóját, mikor robban mellette egy kézigránát, és mikor válik áldozatává egy utcai lövöldözésnek. Egzisztenciálisan fél, sőt, retteg a munkanélküliségtől, az árak féktelen emelkedésétől, a teljes elszegényedéstől, nem tudja, hogy betegség esetén hozzájut-e egy kórházi ágyhoz, és ha talán igen, akkor kap-e majd gyógyszert. Az állampolgár elborzadva szemléli a közéletet, ahol minden szinten szinte minden előfordul: korrupció, sikerdíj, gazdasági összefonódás, felelőtlenség, visszaélés, a gazdagok és a szegények közötti távolság visszataszító növekedése; és nem lehet csodálkozni azon, hogy undort kap a politikától és közönyösen hátat fordít a közéletnek.
Nézzük már meg végre, és nézzünk szemben őszintén a társadalmi feszültség, a félelem és a közöny okaival, és mérjük fel, hogy mit vár a csalódott állampolgár a demokratikus jogállam intézményeitől és közöttük a parlamenttől!
Meggyőződésem szerint nyilván elvárják annak egyértelmű eldöntését, hogy a gazdaságilag befejezetlen rendszerváltozás viharos időszakában egy légüres térben lebegő, finomkodó vagy az állampolgárok biztonságát szavatoló, hatékony és erős jogállamot akarunk. Vajon miért félünk attól, hogy az ártatlanság vélelmének tiszteletben tartásával érvényesítsük végre az ártatlanság és az ártatlanok védelmét? Franz Josef Strauss nem riadt meg annak a hirdetésétől, hogy egy jogállamnak foga kell legyen, hogy odaharaphasson. Miért nyugszunk bele a jogállam fogatlanságába? Az állampolgárok nem a rendőri intézkedésektől, hanem a bűnözőktől félnek. Senki nem kívánja, hogy a jogállam behunyja a szemét, ha hatósági túlkapást észlel. Azt azonban megköveteli, hogy a jogállam nyissa ki a szemét, és keményen üssön oda, ahol bűncselekményt és visszaélést észlel.
Jogászként én messzemenően tisztelem a bizonyítási teher elvét, de valahogy alkotmányos megoldást kellene találni arra, hogy a veszteséget kimutató, és adót nem fizető, ugyanakkor úszómedencét, luxusvillát építő vállalkozó - a szó valódi értelmében - ne röhöghesse szembe a hitetlenkedő adóhatóságot, és neki kelljen feltárnia a titkot, hogy veszteségből hogyan varázsolta elő ezt a csodát.
A politikát terhelő felelősség alapján az indulatok felkorbácsolása helyett inkább azt próbáljuk megvizsgálni, hogy hogyan tudjuk oldani a félelmet és hogyan tudunk megfelelni a jogos állampolgári elvárásoknak! A jogalkotás területén valóban meg kellene szüntetni a napi törvénygyári hisztériát, és a Btk. átfogó reformja keretében sürgősen és alkotmányos korlátok között súlyos bűncselekmények esetén indokolt a büntetési tételek szigorítása. A bűnszövetkezetben részvétel büntetése, a tanúvédelem fokozása, a szervezett bűnözés, a korrupció és a gazdasági visszaélések elleni fellépés hatékony jogi eszközrendszerének megteremtése.
Higgyék el, képviselőtársaim, az állampolgárokat nem nagyon izgatja a másodfokon hozott végzések elleni jogorvoslat alkotmányos garanciája, és a személyi szám használatának alkotmánybírósági korlátozásáért sem gyújtott örömtüzeket. A végrehajtó hatalom területén még költségvetési nehézségekre hivatkozással sem lehet mellőzni a bűnüldöző szervek személyi és tárgyi feltételeinek a széles körű biztosítását. (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) Köszönöm a figyelmet, csak ennyi fért bele az öt percbe. (Taps.)
