JUHÁSZ PÁL
JUHÁSZ PÁL
JUHÁSZ PÁL (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Nem lesz módom kihasználni a 20 percet, hiszen a törvény ismertetését nem óhajtom elismételni. Összefoglalóul látjuk - ugye -, hogy arról van szó, hogy az idei évvel először működésbe lépett kincstári rendszer kiterjesztésével, szabályainak életszerűbbé tételével foglalkozik a törvény. Láttam már néhány olyan szabályt, amely eddig máshol volt, és néhány logikailag fölösleges mozzanatot az eddigi szabályozásból átrendez az új logika szerint.
Teljesen nyilvánvaló, hogy ezt a törvényt mi támogatjuk, hiszen a kincstári rendszerre való áttérést is nagyon támogattuk. Az 1989-es zárszámadás óta tudjuk, hogy az Állami Számvevőszék mindig elmondotta a maga lesújtó kritikáját arról, hogy a benyújtott mérleg - de ugyanezt elmondta a tervekről is - nem hiteles, nem teljes, és mindenféle egyéb bajai vannak. Mindenféle harcias ellenzékiek minden időszakban el is mondták, hogy milyen rettenetes bűnöző a kormány, amiért ilyen mérleget vagy tervet készít.
Holott egyszerűen csak arról volt szó, hogy addig, amíg a kincstári rendszer nem alakult ki, és nem fogja át az államháztartás egész rendszerét, egyszerűen lehetetlen a teljesség, hitelesség, konszolidáltság követelményeinek megfelelni; hiszen ha külön-külön vezetik bevételeiket, kiadásaikat az egyes intézmények, és azt összegezi a rendszer, csak nagyon hosszú utóelemzéssel lehetne kiszűrni belőle a halmozódásokat.
Tehát amikor kincstáron belül vagy államháztartáson belül mozogtak az összegek, és amikor azon kívül mozogtak az összegek; amikor belül és kívül vannak a követelések, hasonlók. Tehát egyszerűen a véges politikai időkben elvégezhetetlen feladat lenne olyan típusú konszolidált mérlegeket készíteni az államháztartásról kincstári rendszer nélkül, amiket - ugye - érthetően a Számvevőszék komolyan megkövetel.
(9.40)
Tehát azt is mondhatjuk, hogy a kincstári rendszer kialakítása feltétele annak, hogy egyáltalán rendes - hogy' mondjam -, hiteles tervet és hiteles zárszámadást tudjunk készíteni.
De van egy másik tartalma is a dolognak, hogy a kincstári rendszer kialakítása illeszkedik abba a folyamatba, amit a vámtörvények átalakításával, a jövedéki adó és egyéb adótörvények átalakításánál is hasonlóan csináltunk, tehát hogy az állam alrendszerei, illetve a pénzforgalom az államon belül, az mindenütt jól ellenőrizhető, jól követhető, hogy a logikai hibák ki legyenek szűrve, gyakorlatilag szigorodjon az élet, két értelemben: kisebb lehetősége legyen a hűtlen kezelésnek, mert hamarabb megtalálható legyen; másrészt meglegyen a lehetősége a hatékonyságelemzésnek, hogy értelme volt-e annak, amit éppen csináltak valahol, vagy nem.
Tény, hogy azzal, hogy a kincstári rendszer az idén már belépett, és hogy az államháztartás egy jelentős körét már átfogja, és az egyéb alrendszerek is fejlődtek, azok még élesebbé teszik mindazokon a helyeken a lazaságokat, a gyenge pénzügyi fegyelmet, ahova ez a szigorodás még nem terjed ki.
Mondjuk az, ami eddig szokásszerű volt, az most egyszerre gyanús és bűnös dologgá válik, gondoljunk az egészségpénztárra, egyes önkormányzatokra, vagy éppen az állami vagyonkezelő két szervezetére, az ÁPV Rt.-re és a régebbi időkre a kincstári vagyonkezelésnél, tudniillik mindazok a technikák, amelyek - hogy' mondjam - belefértek az eddigi szokásjogba, a kincstári rendszer kiterjedésével, az ehhez kapcsolódó eljárási szabályokkal, hasonlókkal egyre kevésbé elfogadható technikákká válnak. Tehát a diszkrepancia a jól szabályozott és gyengén szabályozott területek között nő.
Teljesen nyilvánvaló, hogy rengeteg agresszió van ebben a folyamatban. Akkor, hogyha a kincstár kiterjeszti a maga figyelmét most már nem csupán a szorosan vett legközvetlenebb kormányhatáskörű dolgokra, hanem részben független alapokra, közalapítványokra, társadalombiztosításra és hát sok szempontból a területi önkormányzatokra, akkor ez az eddig megszokott függetlenség fogalmat mintha zavarná.
Egyszerűen azért, mert az eddig megszokott függetlenség fogalomba az utólagos elszámolás értődött bele, a kincstári rendszer kiterjesztése, a kincstári számlavezetés azonban azt jelenti, hogy folyamatosan látszik a döntések következménye, tehát sokkal hamarabb látja a kincstár, időnként hamarabb látja, mint a rendszerek felelősei, hogy egy adott rendszer egyensúlya hogy' fog alakulni, ki fog-e futni belőle, vagy belül marad.
És van egy még gorombább dolog: a kincstárnak eszköze van arra, vagy a kincstárhoz kapcsolódó elemzőknek eszköze van arra, hogy akár célszerűség, ésszerűség szempontjából is elemezni tudja azt, ami történik, annak ellenére, hogy természetesen a kincstár kezelési joga, az nem jelenti azt, hogy bele is szólhat a döntésekbe.
Tehát átláthatóságot, az elemezhetőséget, az önkorrekciót szolgálja ez az egész rendszer, épp ezért valóban a függetlenségnek csak egy más értelme lesz követhető ezután, mint eddig. Az a más értelme, hogy nekem sajnos menet közben is védenem és magyaráznom kell tudnom, amit csinálok, nem csak utólag számot adni róla.
Köszönöm szépen, nem óhajtottam ennél többet mondani, hiszen az ismertetése már megtörtént a törvénynek. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)
