SÁNDORFFY OTTÓ
SÁNDORFFY OTTÓ
SÁNDORFFY OTTÓ (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! 1995. év november 18-án a kormány propagandagépezete a hazai sajtó közreműködésével az ország tudomására adta a modernizációs programjának politikai koncepcióját. Közölte velünk az agitpropgépezet, hogy - idézem -: "A nyugdíjrendszer, az egészségügy, a helyi önkormányzatok, a felsőoktatás átalakítása olyan reformok, amelyek alapvetően érintik a társadalom életét." A tisztelt kormány kijelentette, hogy az eddigi, államháztartási elosztáson alapuló, paternalisztikus, állami félhatósági feladatellátás szinte kizárólagos állami finanszírozása helyett újra kell fogalmazni a közösségi feladatokat és az állami szerepvállalást.
(12.00)
Azt hirdették, hogy előtérbe kerülhet az öngondoskodás, és az adófizetők előtt egyre szélesebb körben nyílik meg a különböző alternatívák között a választás lehetősége. Államháztartási reformtervükben azt kívánták sugallni az állampolgárok számára, hogy a reformjuk kiterjedt az úgynevezett elosztórendszerekre, mint a nyugdíj, az egészségügy, az oktatás, a szociális juttatások átfogó átalakítására, sor került az állami szolgáltatások részleges piacosítására.
Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Kormány! Eltelt egy év a programjuk megjelenése óta. Kérdezem: mi lett a modernizációs programjukból? Mi történt az államháztartási reformelképzeléseikkel? Teljes kudarc. A mérleg mindenkit minősít. A program kidolgozásához szükséges anyagi fedezetet biztosító Európai Gazdasági Közösség Phare-támogatását önök egy olyan koalíciós siker-propagandaterv összeállítására használták vagy használtatták fel, aminek a szakmai értéke nulla. Mint az teljes bizonyítást nyert, alig egy év alatt, de ideig-óráig jó szolgálta a társadalom figyelmének az elterelését a valóságos gazdasági problémákról és az önök tehetetlenségéről.
Vajon az önök véleménye szerint Magyarország milyen helyet, szerepet tud betölteni az új Európában közel egymillió fős munkanélküliek táborával és az egymással maffiaháborút vívó, fejbelövősdit művelő klánjaival? Milyen megítélés alá esik vajon egy olyan ország a fejlett Európában, amelynek bruttó államadóssága már '94-ben is az egy év alatt megtermelt bruttó hazai termék 83 százalékát meghaladta?
Önök '95 novemberében az államháztartási rendszer reformját hirdették meg modernizációs programjukban. Ám alig egy év alatt már a Magyar Nemzeti Bank 60 milliárd forintos veszteségről, 2000 milliárd forintos konszolidációjáról szereztünk tudomást. Milyen színvonalú állami költségvetési tervezések és modernizációs programkészítések folynak ebben az országban?
Az 1997. évi költségvetési törvényjavaslat előterjesztett anyagaiban hallgatnak a társadalombiztosítási alapok mérhetetlen hiányáról, majd néhány hét múlva az államháztartásról szóló '91. évi XXXVIII. törvény módosítása kapcsán próbálják meg az Egészségbiztosítási Pénztárnál folyó felelőtlen gazdálkodás terheit a központi költségvetés nyakába varrni. A társadalombiztosítás krónikussá váló és növekvő hiánya mára az államháztartás egészének finanszírozhatóságát veszélyezteti.
A benyújtott törvényjavaslat szerint a társadalombiztosítási alapok hiányát a központi költségvetés által nyújtott hitelekkel kell biztosítani, amely a központi költségvetés adósságát növeli. A társadalombiztosítási alapok állami konszolidációja szöges ellentétben van még az önök által alig egy évvel korábban meghirdetett modernizációs programmal is. Ebben az országban nem a piacosítás történik, nem az állampolgárok szociális és egészségügyi ellátásai igényeinek szélesebb körű kiszolgálása megy végbe, hanem a társadalombiztosítási alapokhoz beférkőzött káderek felelőtlen munkájának állami konszolidálása.
Az 1996. évi tavaszán napvilágot látott állami számvevőszéki jelentésből az Egészségbiztosítási Önkormányzat gazdálkodásáról megtudhattuk azt is, hogy a CM Klinikák ügyében több százmilliós vagyoni kárt okozó hűtlen kezelés tárgyában büntetőeljárás indult Sándor László elnök és társai ellen. Az Állami Számvevőszék jelentése azonban a CM Klinikák ügyénél mélyebb gazdasági visszaéléseket is megállapít, amelyek a büntető törvénykönyv szerinti hűtlen és hanyag kezelések alapos gyanúját is felvetik. Nem is beszélve az Egészségbiztosítási Alap számviteli rendszerének áttekinthetetlen, szabálytalan voltáról, amit az ÁSZ-jelentés csak rögzít. Ezen felelőtlen vagyongazdálkodás, helyesebben garázdálkodás következményeit akarja a tisztelt kormányzat a központi költségvetéssel lenyeletni.
Mi a garancia arra, hogy Sándor László és társai ezentúl jobban kezelik az egészségbiztosítás szűkös milliárdjait? Komolyan gondolták önök azt a törvényjavaslati elképzelésüket, hogy az államháztartás részét képező társadalombiztosítás a társadalom közös kockázatvállaláson alapuló kötelező biztosítási rendszert képezzen? Szíveskedjék a tisztelt kormány arról nyilatkozni, hogy a társadalombiztosítási alapoknál lévő veszteséget milyen mértékben okozták a magánklinika-építéseket támogató és a csúszós pályázati pénzeket kiosztó vagyonkezelők, és milyen arányban váltotta ki a veszteséget a szociálisan rászorulók ellátási köre. A szociális rászorultság mértéke alapján keletkezett veszteség állami konszolidációja, illetve finanszírozása még csak elfogadható, de a Sándor László és társai által okozott felelőtlen vagyongazdálkodás veszteségeit fizesse meg az a párt, amelyik Sándor Lászlóékat az Egészségbiztosítási Önkormányzathoz delegálta és jelenleg is ott tartja!
Az államháztartásról szóló '92. évi XXXVIII. törvény kapcsán benyújtott módosítás alkalmas arra, hogy a szemét is a szőnyeg alá kerüljön. A társadalombiztosítási alapok erős állami centralizálása és felügyelet alá vonása egy szakmai koncepciók nélkül irányított kormány újabb kapkodó megnyilvánulása. A Kisgazdapárt azonban azt követeli, hogy nevezzék meg és vonják felelősségre a közpénzek gátlástalan kezelőit, például az Egészségbiztosítási Pénztár Kockázatkezelési Pályázat Irodának több százmillió forintos pályázati pénzeket kiosztóit és elherdálóit.
(12.10)
Az egészségbiztosítási alapok veszteségeinek és újabb finanszírozási rendjének államháztartási törvényben való módosító jellegű bevezetéséről majd csak ezután beszéljünk. Öntsünk tiszta vizet a pohárba! Ha egy fővárosi kórházat vagy egy vidéki szülőotthont egyik napról a másikra be lehet zárni aktuális gazdasági okokra hivatkozva, akkor miért ne lehetne az állami vagyont és a biztosítottak pénzét elherdáló felelőtlen vezetőtől aktuális okok miatt megszabadulni?
A kormányzati szóhasználatból átvett összehangolás a jelen esetben azonban azt jelenti, hogy a társadalombiztosítási alapok 1996. évre betervezett 17,8 milliárd forintos veszteségével szemben a megjelenő 53 milliárd forintos veszteséget melyik államháztartási rendszer és milyen módon finanszírozza. Ennek technikai lerendezésére készítette a kormány a T/3363. számú államháztartási módosító törvényjavaslatot.
Az egészségbiztosítók, továbbá a nyugdíjpénztárak 53 milliárd veszteség kigazdálkodására nem képesek. Ezért van szükség a mindent elnyelő állami költségvetés konszolidációjára.
Azonban mielőtt a társadalombiztosítási alapok konszolidációjára szolgáló államháztartási törvény módosítására sor kerülne, felül kellene vizsgálni, a felettébb gyanús 53 milliárd veszteségből mennyit okozott a felelőtlen alapkezelők magatartása, mennyit a szociális és egészségügyi károsultak ellátása többletterhe.
Kérjük továbbá azon szakértők megnevezését és további társadalombiztosítási alaptervezéstől való eltiltását, akik egy évvel korábban az Országgyűlésnek az 1996. évi költségvetési hiányát 17,8 milliárd forintban állapították meg, a hiány ezzel szemben 53 milliárd forint lett. Ez háromszoros mértékben haladja meg az előterjesztettet.
Az Országgyűlést félrevezették, valótlan tájékoztatással. Kérem a felelősöket megnevezni és megfelelően szankcionálni!
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)
