VARGA MIHÁLY
VARGA MIHÁLY
VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Bár Juhász Pál képviselőtársunk hamar elintézte az előttünk fekvő államháztartási törvény módosításával kapcsolatos hozzászólását, én azt hiszem, hogy mégis érdemes az ügy kapcsán néhány olyan kérdést a tisztelt Ház elé hozni, amelyről ritkán beszélünk.
Az egyik magának az államháztartási reformnak az ügye, amely már a mai vitában is többször, többféleképpen elhangzott. Az államháztartási reformra vonatkozóan 1994-ben felálló MSZP-SZDSZ-kormány igen nagy tervekkel indult. Maga a kormányprogram ennek az államháztartási reformnak szentel két oldalt, és hát olyanok szerepelnek ebben a programban, mint hogy a kormány haladéktalanul megkezdi, azonnal hozzálát, és egy percnyi késedelem nélkül törvényjavaslatot fog benyújtani a tisztelt Ház elé.
Nos, ebből - sajnos - eddig nem sokat tapasztalhattunk, bár jómagam igen jól emlékszem arra, hogy tavaly, 1995 őszén a miniszterelnök úr jelentette be egy sajtótájékoztató keretében, hogy a kormány a mai naptól kezdve megkezdi az államháztartás reformját.
Én azt hiszem, hogy aki így gondolkozik az államháztartási reformról, az nincs tisztában ennek a folyamatnak minden összefüggésével. Ez az államháztartási reform, aminek vélhetően egyik elemének szánta a kormány a mostani beterjesztést, ez nem tavaly, nem 1994-ben indult meg, hanem jóval korábban - vélhetően 1990-től kezdődően tart ez a folyamat, az új kormány fölállásától kezdődően -, hiszen az államháztartás bevételi oldalán már jó néhány olyan módosítás történt akár az előző ciklusban is, amelyet joggal nevezhetünk reform értékű lépésnek. Többek között az adórendszer átalakítása ilyen volt.
Sajnos, senki nem kérdezte meg a miniszterelnök úrtól, hogy mitől lesz államháztartási reform, így nem tudjuk pontosan, mire gondolt, én azonban azt hiszem, hogy bizonyára nem arra a törvényjavaslatra, amely most előttünk szerepel. Az ugyanis önmagában még nem államháztartási reform, hogyha ad hoc jelleggel, koncepciótlanul, ötletszerűen terjesztünk be különböző törvényjavaslatokat és próbáljuk átalakítani mind az államháztartás és azon belül az egészségbiztosítás és más alrendszereknek a költségvetését, gazdálkodását. Ez számunkra még nem jelent államháztartási reformot.
Az, ha a kormány elhatároz valamilyen döntést, és azt a döntést meglépi, a későbbiek során magyarázható azzal, hogy ez része egy államháztartási reformnak, de ne próbáljuk hitegetni a tisztelt Házat és a közvéleményt azzal, hogy ezek a lépések, amelyeknek egyik eleme - mondom - épp előttünk szerepel, ez valamilyen koncepcióba beleillik.
Sajnos, azt kell mondanom, hogy Ungár Klára képviselő asszony számunkra elég hiábavalóan próbálta megmagyarázni, hogy az a törvénykezési (Ungár Klára közbeszólása: Törvényhozási!) roham, ami most év végén a tisztelt Ház előtt szerepel, az valamilyen koncepció vagy államháztartási csomag része.
Többen összesúgtunk itt, hogy ez az úgynevezett "magyarázom a mechanizmust" című előadás, ez próbál valamilyen tiszta vizet önteni a pohárba, de azt hiszem, hogy képviselők számára felesleges ezzel rabolni az időt, hiszen jól tudjuk, hogy a kormány milyen alapon vagy milyen döntések következtében terjeszti elő a törvényjavaslatot, és azok mennyire megalapozottak.
Épp Latorcai képviselő úr volt, aki fölhívta arra a figyelmet, hogy az államháztartási törvény módosítása épp a múlt esztendőben történt meg rendkívül sok ponton. Nem egészen értjük, nem egészen látjuk tisztán és világosan, hogy akkor a kormány miért kerít erre sort ismét, miért nem volt akkor mód és lehetőség ennek a változtatásnak a meglépésére. Azonban hozzászólása nem volt hiábavaló, azt kell mondjam, mert láttam, hogy az államtitkár úr jegyzetelt, tehát volt olyan tartalmi észrevétele, amelyet esetleg később viszontláthatunk egy újabb törvényjavaslatban.
Tisztelt Ház! Ennek a beterjesztésnek kétségkívül legfontosabb eleme a társadalombiztosítási alrendszerek, önkormányzatok költségvetésének, gazdálkodásának a szigorítása. Azt hiszem, hogy itt több dolgot szét kell a nyilvánosság, a közvélemény számára is választanunk.
A kormány ezzel a módosítással nem arra tesz kísérletet, hogy a közvéleményben, a nyilvánosságban oly sokszor fölmerülő problémákat valamilyen szinten kezelje. Egyrészt ez a módosítás nem kezel olyan problémákat, mint mondjuk a CM Klinikáknak az ügye, az indokolatlan finanszírozások ügye, túlszámlázások ügye. Nem kezeli azt a problémát, amely időről időre oly nagy teret kap a nyilvánosságban.
Ezek, azt hiszem, hogy nem is tartozhatnak ebbe a körbe, hiszen ezek többnyire bírósági ügyek kell hogy legyenek, azonban, sajnos, a kormány módosítása nem kezeli a tb-rendszerek alapvető problémáit sem.
A kormány az elmúlt két év folyamán nem nézett szembe igazából - főleg az egészségbiztosítási alapoknál - a problémák gyökerével. A már idézett kormányprogram 1994-ben úgy fogalmaz, hogy azonnal meg kell kezdeni a társadalombiztosítás, nyugdíj- és egészségbiztosítás átalakítását és a reform ütemezését.
Nem tudom, hogy van-e a tisztelt Ház tagjai közül most olyan jelen, aki ennek a nagymértékű reformnak akár egy fontosabb elemét is föl tudná idézni. Az elmúlt két év folyamán sajnos a kormány ebben a tekintetben semmilyen konkrét lépést nem tett meg, éppen azért áll elő időről időre az a helyzet, hogy a tb-önkormányzatok egy jelentős mértékű és némileg indokolatlan vitára kényszerülnek a kormánnyal szemben annak a hiánynak az ügyében, amely eleve benne van a rendszerben.
A kormány tehát ezzel a módosítással, véleményünk szerint, nem orvosolja ezt az alapvető problémát.
A módosítások kétségtelen, hogy egy pozitív szándékot tükröznek. Azt a fajta kormányzati szándékot tükrözik, hogy a tb-hiányt valamilyen módon kezelni lehessen, ez lehetőleg a nullszaldóhoz közelítsen. Én fölhívnám azért a kormány figyelmét arra, amit éppen az Állami Számvevőszék egyik alelnöke fogalmazott meg tegnap egy sajtóinterjúban, hogy egyelőre ebben a rendszerben a nullszaldó teljesen illuzórikus és nem megvalósítható.
Jól emlékezhetünk arra, hogy 1996 tavaszán Bokros Lajos pénzügyminiszter úr bukását részben éppen ez okozta, hogy a tb-önkormányzatok hiányát nem tudta kezelni, és azt a politikai konfliktust, ami az önkormányzatok és a kormány között kialakult, nem tudta megoldani.
Medgyessy pénzügyminiszter úr - aki most sajnos nincs jelen ebben a vitában - erre többfajta kísérletet tett, azonban úgy hiszem, hogy a kormányban a politikai bátorság nem volt meg a tekintetben eddig, hogy az egészségbiztosítás területén érdemi lépéseket érjen el.
A módosításnak egy kétségtelen előnye mindenképpen van: ezen változtatások után a tb-önkormányzatok szerepe teljesen formálissá válik, gyakorlatilag semmilyen konkrét jogosítványuk nem lesz a későbbiek során. Azt is mondhatom, hogy a kormány ezzel eldöntötte azt, hogy akar-e tb-önkormányzati választásokat vagy sem; nem akar, úgy tűnik, mert ezek a tb-önkormányzatok teljesen üres, jogkör nélküli intézményekké váltak.
A kormány ebben a módosításban gyakorlatilag akkor nyúl bele és oly módon, a tb-önkormányzatok költségvetésébe, amilyen módon és ahogy akar. Zárolhat, csökkenthet, intézkedhet különböző elvonások ügyében, gyakorlatilag a tb-önkormányzatok szerepe csak vélemény- és javaslattételre korlátozódik, aminek tudjuk, hogy a kormány számára semmilyen releváns ereje nincsen.
Hozzá kell tennem mindjárt azt is, hogy teljesen érthető az a kormányzati szándék, hogyha a tb-önkormányzatok állami garanciával működnek, akkor valamilyen módon az önkormányzatok működését, a költségvetés előkészítését, levezénylését korlátozni, befolyásolni kell. Ezzel nincs is, azt hiszem, semmilyen probléma.
(11.00)
Csakhogy a kormány egy kettős játékot játszik. Egyrészt a kormánypárti képviselők többször bírálják a Fideszt azért, hogy a tb-önkormányzatok kérdésében korábban milyen álláspontot foglalt el - és az önkormányzatok védelmezőinek a szerepében tetszelgett egyrészt a kormány -, másrészt ugyanakkor olyan törvénymódosítások kerülnek elénk, ahol ezzel gyökeresen ellentétes folyamatokat látunk, és ahol az önkormányzat jogköreinek, jogosítványainak folyamatos elvétele szerepel. Én azt hiszem, hogy ez a játék hosszú időn keresztül nem játszható, és előbb-utóbb eljön az a pillanat, amikor a kormánynak á-t vagy b-t kell mondania.
Utaltam arra, hogy az Egészségbiztosítási és a Nyugdíjbiztosítási Alapok költségvetése évről évre újratermel egy bizonyos mértékű hiányt. A kormány az elmúlt két év során többször próbálkozott azzal, hogy a hiányt valamilyen mértékű vagyoni átrendezéssel eltüntesse. Ugye, több alkalommal került sor arra, hogy ingyen vagyonjuttatást adott a kormány a tb-önkormányzatok számára, azonban mivel nem kezelte a rendszerben lévő problémákat, ezek az ingyenes vagyonátadások teljesen feleslegesek és pazarlóak voltak. Itt szeretnék emlékeztetni arra, hogy ilyen ingyenes vagyonátadáskor több esetben tb-önkormányzatok ezt a vagyont értékesítették, és az a bevétel, ami az értékesítésből származott, gyakorlatilag minden kontroll nélkül eltűnt a rendszerben.
Egy konkrét ügyet is hadd említsek meg: a BorsodChem-csomag átadása a tb számára. Ugye, itt az történt, hogy az ÁPV Rt. ezt a csomagot átadta a tb-önkormányzatok számára, majd az önkormányzatok ezt a csomagot értékesítették éppen az ÁPV Rt. felé, tehát az ÁPV Rt. visszavásárolta ezt a vagyonátadást. Teljesen értelmetlen ebben a tekintetben tehát a kormány törekvése és próbálkozása. Azt hiszem, hogy ez az ingyenes vagyonátadás semmilyen módon nem tudta befolyásolni a költségvetés hiányát, a tb-költségvetések hiányát. Ennyit szeretnék röviden a tb-t érintő törvényjavaslati részekről szólni.
Szeretném néhány más területre is fölhívni a képviselők figyelmét. Államtitkár úr expozéjában szólt a kincstári biztos intézményének a bevezetéséről. Szeretném elmondani, hogy a kincstári biztos működésére, jogosítványaira semmilyen garanciát vagy semmilyen körülírást egyelőre nem látunk a törvénymódosításban. Ugye, a törvényjavaslat 18. §-a azt fogalmazza meg, hogy kormány kormányrendeletben kívánja majd a kincstári biztos működését szabályozni. Jó lenne azért ennél többet látni erről az intézményről, jó lenne többet tudni arról, hogy a kincstári biztos mennyi ideig fog működni, milyen jogosítványai lesznek, milyen egyeztetési vagy véleménykikérési jogosítványai lesznek az önkormányzatok irányában például.
Tehát szeretnénk, ha a kormány még akár ezzel a törvényjavaslattal egy időben terjesztené be vagy nyújtaná be azt az akár törvényjavaslatot - de lehet ez függetlenül ettől kormányrendelet is -, ami a kincstári biztos működését tisztábbá és átláthatóbbá teszi.
Ha már azért a kormányrendeletet említettem, hadd említsem meg azt, hogy ebben a törvényjavaslatban jó néhány olyan pont van, amely teljesen szabályozatlan, és ahol a kormány egy egyszerű kormányrendelettel kíván a későbbiek során élni. Ami önmagában lehet egy helyes dolog, de ha már az előbb arról volt szó, hogy milyen koncepcióba illeszkednek ezek a törvényjavaslatok, akkor nem egészen világos és érthető számunkra, hogy mi az oka, hogy a törvényjavaslat jó néhány pontjánál marad az Országgyűlés számára egy pusztán kormányrendelet kiadásának lehetősége, egy felhatalmazás a kormány részére. Nem egészen világos, hogy a kormány ezzel milyen jogköröket, milyen szabályozási feladatot kíván ellátni. Talán célszerűbb lenne, hogyha máskor egy ilyen törvényjavaslat benyújtásakor már a képviselők tisztában lehetnének azzal, hogy ezek a kormányrendeletek milyen jogosítványokat, milyen szintű fölhatalmazásokat kívánnak adni.
A költségvetés benyújtása és ezeknek a határidőknek a módosítása. A múlt esztendő során igen hosszú vita alakult ki arról, hogy például szükség van-e költségvetési irányelvekre. Jól láttuk, hogy az MSZP-SZDSZ-kormány gyakorlata ebben az ügyben az volt, hogy a költségvetési irányelv egy teljesen formális papírrá silányult. Sem az Országgyűlés, sem az Országgyűlés bizottságai ezt nem vitatták meg, nem véleményezték. Ezért ezeknek az irányelveknek semmilyen jogkörük, semmilyen szerepük a parlament törvényhozási életében nem volt.
Mi akkor javasoltuk azt, hogy a költségvetési irányelveket akkor szüntessük meg, ha a kormány ezt úgy is egy formális dologgá degradálta le, akkor semmi szükség rá. Nos, a kormány nemhogy nem szüntette meg ezt a gyakorlatot, hanem a tb-önkormányzatok esetében is gyakorlattá kívánja tenni. A mostani szabályozás a tb-önkormányzatok esetében és a költségvetés összeállításánál költségvetési irányelvek elkészítését teszi lehetővé, kötelezővé.
Ha megnézzük ezeknek viszont a határidejét, akkor azt látjuk, hogy a pénzügyminiszter által átküldött makrogazdasági mutatók alapján, amit április 30-áig kell átküldeni egy évben, egy hónap alatt, május végéig, a tb-önkormányzatoknak ezt a költségvetési irányelvet el kell készíteniük. Újra azt látjuk tehát, hogy nem elég, hogy formálissá vált a költségvetési irányelvek elkészítése, most, a tb-önkormányzatok esetében ez a formalitás még nagyobb lesz, hiszen hogyan várható el az a tb-önkormányzatoktól, hogy május végéig kalkulálják azt, hogy a következő esztendőben, anélkül hogy ismernék a kormány költségvetési szándékait vagy gazdaságpolitikai elképzeléseit, egy reális és megalapozott költségvetést állítsanak össze. Nem várható el, tisztelt Ház, ezért mondom azt, hogy ez egy teljesen formális paragrafus ebben a törvényjavaslatban.
Ugyanilyen véleményünk szerint az a módosítás, amikor a kormány kettéválasztja a fejezeti szintű beterjesztést és a költségvetés beterjesztését az állami költségvetés esetében. Jól emlékezhetünk arra, hogy ebben az esztendőben a kormánynak nem sikerült betartania a pontos határidőket. Kétségtelen tény, hogy 6 példányt átküldött az állami költségvetés fejezeti főösszegeiből a parlamenti frakciók frakcióvezetőinek, azonban az országgyűlési képviselők nem kaphatták meg ezt az anyagot, tehát a kormány nem tartotta be ezt az államháztartási törvényrendelkezést.
Látom, Gaál Gyula mosolyog rajta, hogy talán lehet, hogy hamarabb megkapta, mint más képviselők. (Közbeszólás: Gaál Gyula: Nem a fejezeti szintű beterjesztést küldték be.) Az első kötetét küldték be a parlamenti frakcióvezetők számára, de kizárt dolog, ez nem jelenti azt - lehet, hogy Gaál Gyula számára azt jelenti -, hogy valamennyi képviselő megismerhette volna a törvényjavaslatot. Arról már nem is beszélve, hogy a fejezeti bontású törvénymódosítást, törvényjavaslatot jóval később kaptuk meg, október közepe táján, tehát ezért nem beszélhetünk arról, hogy a kormány betartotta ezt a törvényi rendelkezést. Most a kormány, tanulva ebből az esetből, ezt egy törvénymódosításon keresztül most már rendszeres gyakorlattá kívánja tenni. A módosítás alapján a fejezeti rész október 15-éig kerül majd a tisztelt Ház képviselői elé. Ha fölmérjük azt, hogy ezt ezek után kell véleményeznie az Állami Számvevőszéknek, és a parlamentnek ezzel együtt kell majd a törvényjavaslatokat megtárgyalnia, akkor jól láthatjuk, hogy a kormány nem képes betartani a határidőket, ezeket próbálja törvényi szinten is kicsúsztatni, és valószínűleg ennek az lesz a következménye, ami az idén is, hogy a törvényjavaslat vitáját teljesen összeszorítjuk, összezsugorítjuk, és nem jut arra érdemi idő, hogy a tisztelt Ház bármelyik tagja a véleményét az állami költségvetéssel szemben elmondja.
Tisztelt Ház! Én tehát teljes mértékben osztom Latorcai Jánosnak azt a kijelentését, hogy ezeken a módosításokon az ötletszerűség, a koncepciótlanság munkál. Az előttem szóló kormánypárti hozzászóló hosszasan fejtegette azt, hogy a parlamenti képviselőknek milyen felelősségük van a közpénzek, az állam bevételeinek, kiadásainak meghatározásában. Én azt hiszem, hogy egy törvényjavaslat benyújtásakor ez a felelősség többszörösen terheli a kormányt és a kormánypárti képviselőket. Nekik kell eldönteniük azt, hogy az Országgyűlés milyen témákkal foglalkozik, azt milyen rendszerben teszi meg, és ennek mi lesz a végeredménye. Én tehát úgy érzem, hogy az a végrehajtói felelősség, ami a kormányon van, az sokszorosa annak a felelősségnek, amit itt a parlamenti képviselők és pláne az ellenzéki képviselők birtokolnak. Ezért tehát helyes volna, ha a kormány ezzel a kormányzati felelősséggel élne, nem visszaélne, és olyan törvényjavaslatok kerülnének a Ház elé, amelyet a Ház minden tagja jó szívvel megszavazhat. Sajnos ez a törvényjavaslat most nem ilyen. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
